My Dark Life [•Befejezett•]

2. rész

My Dark Life

2. rész

*Youngjae pov.*

Daehyun most előttem ül, és látszik rajta, hogy nagyon unja az egészet. Már bánom, hogy eljöttem.

- Youngjae! Kezdesz? - kérdezi tőlem Yongguk mire én megrázom a fejem. Elkezdett már gyógyulni a kezem ezért viszketett minden pillanatban. Sajnos nem szedhetem le a fáslit, mert Zelo rájönne, hogy nem estem le sehonnan se.

- Felelsz vagy mersz? - néz rám Daehyun mire én értetlenül körbenézek. Szóval akkor elkezdődött már csak nem figyeltem.

- Felelek. - mélyülök el sötét íriszeibe.

- Mi volt az oka, hogy elköltöztetek? - megfeszül mindenem, mikor értelmezem mit kérdezett és lehajtom a fejem.

- E-erre... nem akarok válaszolni... - nézek fel rá, és kezd homályosodni tekintetem. Nem szabad sírnod!

- De muszáj. - mondja Yongguk mire Daehyun a hátára üt egyet, ami a hangja miatt elég nagy lehetett. Bizonyára Yongguk nem vette észre, hogy már félig sírok és ezért kérdezett. Jól esik Daehyun reakciója.

- Akkor vetkőzz! - villant felém egy perverz vigyort Zelo mire kicsit elpirulok, de kibújok a pulcsimból. A karomat próbálom rejtegetni, ami nem igazán sikerül, mert a mellettem ülő Himchan megfogja és felemelve vizsgálja. Hangosan felszisszenek és elrántom.

- Leestem a lépcsőről. Nem kell nézni! - teszem az ölembe a karomat. Érzem még magamon valaki tekintetét, de pörgetek.

- Felelsz vagy mersz? - nézek Yonggukra aki még mindig a hátát fájlalja.

- Merek. - vigyorog, mire gondolkodni kezdek. Himchan és Yongguk jó barátok...hmm...

- Táncolj Himchannak. - mindenki röhögve kiad egy "uh" hangot kivéve Himchant és Yonggukot. Felkel Yongguk a helyéről és odamegy Himchan mögé, aki ijedten figyeli a fölötte állót.

- De ezt hogy? Mit táncoljak? - kérdezi tanácstalanul Yongguk.

- Rád bízom. - kacsintok egyet. Yongguk olyan "hú de visszakapod" tekintettel néz rám, de nem foglalkozok vele. Mikor Yongguk befejezi a táncolást mindenki tapsol ő meg leül és pörget. Himchan paradicsom vörös fejjel néz körbe. Daehyun felé mutat az üveg.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezi Yongguk, Daehyun pedig rávigyorgott.

- Merek. - mondja, mire rám néz Yongguk. Nem tudom, miért pont rám néz, de az biztos hogy közöm lesz a feladathoz. Talán... most kapom vissza?

- Csókold meg Youngjaet. De ne puszi legyen, hanem egy igazi csók! - mondja, mire én eltátom a számat. Daehyun arcán nem látszódik semmi más csak az ijedség és kb. olyan fejet vághat, mint én.