My Dark Life [•Befejezett•]

21.rész

My Dark Life

21. rész

*Youngjae pov.*

Elmegyünk lezuhanyozni, Daehyun segít nekem kimosni magam, amiről eddig nem is tudtam, hogy kell. Ennyit rólam. Kicsit kínos volt a szituáció, de hamarabb végeztünk, mint gondoltam. Miután felöltözök Daehyun ruháiba, nagy nehezen lemegyek vele a konyhába vacsorázni. Végig fáj hátsó felem, talán jobban, mint mikor Junhoeval voltam. De a tudat, hogy most már Daehyuna barátom, szeret engem, én i szeretem őt, ez mindent elfeledtet velem. Nagyon boldog vagyok...

Mikor befejezzünk a vacsorát, észreveszem Daehyun hátán a hatalmas, vörös csíkokat, melyeket én karmoltam rá. Ennyire nagyok a körmeim? Lenézek kezemre, majd körmeimet kezdem vizsgálgatni. Nem... nem nagyok.

- Mi az? – áll mellém és ő is a körmeimet nézi.

- A hátad tele van karmolással. – nézek fel rá, és meglátom nyakhajlatába a fogaim nyomát. Jesszus... - És van rajtad harapás. Na meg a szívásfoltok... - hajtom le fejemet.

- Emiatt ne aggódj. Szerintem így csak még dögösebb vagyok. – harapja be alsó ajkát, majd felsegít a székről, nyilván észrevette már az előbb, hogy nem nagyon tudok menni. Felkap, mint egy hercegnőt, és elindul a lépcső felé.

- Ennyire tisztában vagy azzal, hogy mennyire jól nézel ki? – kérdezem halkan, mire felkuncog, és bólint.

- Ez volt az első mikor megjegyezted, hogy jól nézek ki. – néz rám, mire elmosolyodok.

- Ez is ritka lesz – vigyorgok, mire megáll és rám néz.

- Miért?

- Mert már így is nagy az egód. – kuncogok fel, úgy ahogy ő is, majd tovább megyünk. Mikor felér a szobába, letesz az ágyra, én pedig magamhoz húzom egy csókra ezzel megköszönve segítségét. Befekszik mellém, majd átölel. Karjai között felé fordulok majd mellkasához fejtem arcom. Sosem tudtam nagyon hamar elaludni, de most kifejezetten hamar aludtam el az izmos, védelmező karok között.

Reggel arra ébredtem, hogy Daehyun felkel mellőlem, és kisétál. A hátamra fordulok, és rögtön elmosolyodok a tegnapi miatt. Nem bántam meg. Felültem, és még szélesebb lett mosolyom mikor nem éreztem fájdalmat a tegnapról. Jól indul a reggel. Visszafeküdtem, és megvártam míg Daehyun is visszajön. Ez hamar megtörténik, és mikor meglátjuk egymást, azonnal felfelé görbül ajkunk.

- Hogy-hogy nem alszol? – kérdezi, mire felülök.

- Nem tudom. Felkeltem arra, hogy már nem öleltél. – biggyesztem le ajkaimat.

- Bocsánat.

- Hagyjad. A többiek fent vannak? – ásítok egyet, majd én is megerőltetem magam és kiszenvedem magam a takaróból.

- Igen. Már elég hangosan nevetgélnek.

- Lemegyünk? – sétálok elé, majd adok dús ajkaira egy cuppanós puszit.

- Menjünk. – fogja meg kezem, majd húz. Mivel nem volt rajta póló, csak egy nadrág, láthattam a karmolásokat a hátán. A fogaim már nem látszottak, így végigsimítok izmos vállán, és egy puszit adok az egyik szívásfoltra. Hátra néz, rám mosolyog, majd továbbmegy le a lépcsőn, a hangos nevetések felé, amik biztos a srácoktól jönnek.

- Jó reggelt kis gerlicék. – néz ránk Himchan, mire elvörösödve engedem el Daehyun kezét.

- Milyen volt az este? – kérdezi Zelo egy perverz mosollyal mikor leülök mellé. Daehyun a konyhában van Himchan , Yongguk és Jongup társaságában.

- Ugye most nem cikizésből kérdezed? – nézek rá komolyan, mire megrázza a fejét és fülemhez hajol.

- Hallottalak titeket... vagyis... téged – kuncogja el a végét, mire fülig pirulok.

- Akkor tudod, hogy milyen volt. – hajtom le a fejem.

- Figyelj ez nem gáz. Nem csak nektek volt jó az este.

- Ezt hogy érted? – nézek egyből fel, mire Himchanékre mutat.

- Oh... őket is hallottad? – kérdezem felkuncogva. Daehyun leül mellénk, kezében öt szendviccsel.

- Őket nem. Az igen Dae! Beléd fog férni? – néz a tányérra Zelo, mire felnevet párom.

- Belém férne, de Youngjae meg fog kettőt enni belőle.

- Ah.. Muszáj? – kérdezem, mert semmi étvágyam nem volt így reggel.

- Dae! Ma jönnek haza anyáék! – szól át a konyhából Himchan , mire Daehyun megfeszül. A családjáról nem is tudok semmit. Csak Himchanról. És nem is kérdeztem... Ő se az enyémről. Ő csak megismerte anyát...

- Nem muszáj megenned. Elég egyet. – tolja felém a tányért mire fintorgok és elveszem a legkisebbet. Zelo felkel, majd odamegy Jonguphoz. Köztük most már van valami?

- Daehyun? – nézek rá, mire találkozik tekintetünk. – Láttam a reakciódat mikor Himchan említette a szüleidet. Mi a bajod velük?