My Dark Life [•Befejezett•]

34. rész

Sziasztok^^ Ne haragudjatok, amiért várnotok kellett ismét, csak nem volt sok ötletem. Viszont most itt van a 34. [úristen-hogy-jutottam-el-idáig] rész.
Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
Műfaj: YAOI!
Figyelmeztetés: smut, 18+

*Youngjae pov.*

- Ezt te sem gondoltad komolyan ugye? – kérdezem még mindig kuncogva az előző szavaitól.
- De. De ne nevess, mert meg talállak fojtani az egyik kabátba. – bök a hátam mögé ahol a téli kabátok sorakoztak.
- Ahh... Zelo, köszi! Ezt meg sem láttam volna, ha nem fenyegetőzöl. – kapom le a terepmintás télikabátot, és megfogdosom az anyagát. Nagyon puha, belül bundás, és ha itt hagyom, a síromra „hülyegyerekfekszikitt"-et fognak vésni.
- Na, akkor próbáld gyorsan. – segít felvenni, majd egy tükörben megnézem magam. Tökéletesnek tűnik.... de....
- Egy számmal nagyobb kell. – nézek fel a kabátokra, mire Zelo lázasan kutatja a nagyobb változatot. Kikapja, odaadja, nyilván azért siet, mert már unja.
- Na, vedd, addig ezt visszarakom. – teszi fel a vállfára a kabátot, majd felakasztja a többihez.
- Fájt? – kérdezek rá, miközben egy szaggatott nadrágot leemelek, megnézem, de vissza is rakom.
- Egy kicsit. De mondtam, hogy többet is csinálhatjuk, mert tetszett.
- Megtalálta? – kérdezem halkan, egy két napszemüveget felpróbálva, igaz pont nem télen fog sütni sűrűn a Nap, de muszáj volt.
- Mit?
- Tudood~ a prosztatádat. Amitől csillagokat látsz. – mondom közömbösen, mintha épp az időjárást vitatnánk.
- Ömm.... hát én se tudom, hogy csinálta, de amint berakta, már el is találta – vesz le egy fekete napszemüveget, és felém nyújtja, amit fel is próbálok.
- Egyből? Volt előtted már bárkivel? – kérdezem felnézve barátomra véleményt várva a szemüvegre.
- Nem volt még senkivel. Ez jól néz ki. De minek kell napszemüveg télre? – kérdezi tudatlanul, én pedig csak leintem, majd tovább megyek a pólókhoz.
- Akkor, ha neki is jó volt, meg neked is, szerintem csinálhatjátok fordítva párszor – javaslom, közben egy kék darabot nyújtogatok, hogy teszteljem, de nem tetszik.
- Jut eszembe Jae drága! Ti csináltátok már fordítva? – kérdezi érdeklődve, mire vörösödve fordítom el a fejem, és inkább csak arrébb sétálok, de lefog, hogy ne meneküljek – Válaszolj! – kényszerít, mire csak megrázom a fejem. Ebbe a témába nem akarok belefolyni. Nem lenne bátorságom a dologhoz, hogy Én... Daehyunt... Már belegondolni is izgató, szóval nem kellene.
- Próbáljátok ki! – hagyja, hogy az utamat folytassam, így egy szegecses övet belebújtatok a nadrágomba, majd megnézem magam a tükörben.
- Nem szeretném... Félek, hogy elrontanám, és valami baja lenne utána. Jó a mostani felállás – vallom be, majd az övet visszarakom a helyére.
- Rákérdezek Daehyunnál hogy Ő, hogy gondolja. Lehet, hogy bele egyezne. – mondja apró vigyorral.
- Inkább vásároljunk – sóhajtok gondterhelten, válogatva a trikók közt.

Fáradtan esek be Daehyunékhoz, mert meg lett beszélve, hogy náluk alszom. Himchan hyung egy anyaias öleléssel üdvözöl, Yongguk hyung pedig pacsizik velem. Mikor ideköltöztem, sosem hittem volna, hogy ilyen közel kerülök hozzájuk, de örülök neki, hogy megtaláltam a második családom.
- Daehyun merre van? – kérdezem mosolyogva, mire felmutatnak mind a ketten a lépcső felé. Automatikusan ledobom a kabátom és cipőimet, majd felmegyek a cuccaimmal együtt szerelmemhez.
Nem kopogok be, mert hallom, hogy énekel, ezért egy darabig csak hallgatom, majd lassan lenyomom a kilincset, hogy élesebben halljam torkából kiszökő gyönyörű hangját. Mivel nem vesz észre, csak mosolyogva figyelem, ahogy az ágyán fekszik, egyik füle be van dugva, közben gondosan írja a naplóját. Mivel én is éneklek elég gyakran, így tudom, milyen mikor egyszerre két dologra figyelsz, szóval meg sem lep, hogy ennyire szépen énekel, miközben az érzéseit leírja az apró könyvbe. Lassan beljebb lépek, majd becsukom az ajtót. Leülök az íróasztalához, és összepakolom a szétszórt könyveit, halkan dúdolva a dallamot, amit hallat. Már szerintem hozzászokott, hogy csak szó nélkül pakolgatok nála, így nem hagyja abba az éneklést, de picivel halkabban folytatja, így én is bele merek szállni. Apró mosollyal éneklek, majd felnézek rá. Találkozik tekintetem az övével, így hirtelen meglódul szívem, és melegség árad szét mellkasomban. Imádom ezt az érzést. Mikor egy hosszú nap után először megpillantom, sokkal megkönnyebbültebb és boldogabb vagyok.
Felkelek és abbahagyva az éneklést mellébújok, a vállára dőlve, hasára simítok.
- Hiányoztál – mosolyog rám, majd egy apró csókot nyom tincseim közé, így felkelek, és azonnal egy csókot kérek tőle. A naplóját ledobja az ágy mellé, majd átöleli derekam és felhúz csípőjére. Vállaira simítok, majd ujjaimat szimmetrikusan simítom ide-oda kulcscsontján. Ajkai játékával nem tudok betelni, így feljebb mászok alhasára, hogy jobban hozzáférjek, és tincseivel kezdek játszani, közben hagyom, hogy fenekemre simítson.
- Zelo beszélt veled? – szakítom félbe ajkaink játékát, mire értelmetlenül kezdi fejét rázni.
- Mit kellett volna beszélnem vele? – kérdezi, mire megrázom fejem.
- Semmi-semmi. Hagyjuk – nyomom ajkaimat vissza az övére, hogy folytassuk ahol abbahagytuk, de Ő eltol magától, és kíváncsian néz rám.
- Ne hagyjuk. Miről van szó? – ül fel velem, ami zavarba hoz. Miért kellett egyáltalán felhoznom ezt az egészet? Olyan hülye vagy Youngjae!
- Zelo azt mondta, hogy beszél veled erről. Mert ha Ő kérdez rá, akkor a teljesen más, mintha én kérdeznék rá - zavaromban pólója aljával játszok, ő pedig lefekszik, hogy telefonját elérje, majd azonnal fel is hívja Zelot. Ez így még kínosabb lesz... Nekem kellett volna beszélnem erről...
- Szia! Várj, kihangosítalak... - mondja Daehyun, mire eltakarom arcom, mert érzem, hogy rengeteg mennyiségű vér áradt bele, megszínezve bőröm színét.
- Hali. Mond – szólal meg Zelo a túlsó oldalról.
- Youngjae is itt van. – közli tárgyilagosan, mintha zavarná, hogy nem köszönt nekem.
- Szia Jae! Beszéltetek arról? – tér magától is rá a témára.
- Szia... - hangom elhaló, de próbálok bele életet önteni.
- Szerintem pont az miatt hívtalak fel. Megkérdezte tőlem, hogy beszéltem-e veled, és nem mondja el, hogy miért kellett volna beszélnünk.
- Hát... Elmondhatom Jae? – kérdezi Zelo tanácstalanul, mire nyitnám a szám, de Daehyun elhallgattat.
- Igen el.
- Na, szóval! Hagytam, hogy Jongup legyen fölül – kezd bele természetesen, mire Daehyun szemei kikerekednek. Tudtam, hogy ez lesz a reakciója, ezért nem akartam erről beszélni. Tudtam, hogy ő ezt furcsának találja, és lehet, hogy nem is élvezné velem, ha kapnék egy esélyt erre az egészre – és megkérdeztem Youngjae-től hogy ti csináltátok-e fordítva, megtudtam, hogy nem, és hogy szerinted nem is fogjátok, mert szerinte neked nem tetszene az ötlet. És azért beszéltem meg vele, hogy beszélek veled, mert ő, nem mert rákérdezni. – fejezi be ennyivel, amivel meg is vagyok elégedve, mert nem is olyan vészesen közölte, ahogy az elképzeltem.
- Mindent értek. Köszi Zelo. Szia. – ki is nyomja a telefont, majd visszateszi a helyére. Rám néz, majd lehúz magához nyakamba karolva. Kikerekedett szemeimet az övébe fúrom, mire csak bíztatóan elmosolyodik.
Ez nekem nem fog menni... félek ettől, de egyben izgat is a helyzet.
Lábait kihúzza a enyém alól, terpeszbe rakja őket, majd maga fölé ránt, apró puszit nyomva ajkaimra. Kicsit bátortalanul, de megpróbálok csókot kezdeményezni, amit hagy is, így felbátorodva pólója alá nyúlok, oldalára simítva. Halk sóhajt hallat, de nem engedem el ajkait, csak szabad kezemmel éledező tagjára fogok.
Furcsa látni és érezni, hogy felizgult arra, hogy én vagyok felül. Alsó ajkát megtépem fogaimmal, majd nyakára térek át, apró csókjaimmal. Az alattunk elnyúló takaróba markol, majd halkan sóhajt, ahogy megszívom nyakát. Pólóját felgyűröm, majd megvárom, míg kicsit feljebb emelkedik, utána azonnal lekapom róla a felesleges anyagot, és ledobom a napló mellé. Végig nézek kreol bőrével fedett, kidolgozott felsőtestén, és beharapott ajkakkal simítok kockáira, majd mellkasára. Mellőzöm kicsit lányos megnyilvánulásom, kulcscsontjaihoz hajolok, és apró szívásfoltokat hagyok forró bőrén. Bal mellbimbóját megnyalom, majd számba veszem, kicsit ráharapva, mire hangosan felnyög.
Combjain végigjáratom párszor kezem, közben egyre lejjebb izgatom őt ajkaimmal, amit elég halkan tűr, ahhoz képest, amit én szoktam levágni. Nem csinálom jól? Vagy Ő nem élvezi, hogy alul kell lennie? Remélem nem ez az ok, amiért ilyen csendes...
Leveszem a pólóm, majd kigombolom nadrágját, Ő pedig türelmetlenül kibújik belőle boxerével együtt, és eldobja. Meglep hevessége, de nem aggódok, hiszen apró mosollyal húz megint közelebb magához. Megcsókolom, ő pedig hajamba túr, és hangosan belenyög a csókba.
- Fordujh meg... - súgom ajakira, mire értelmetlenül néz rám, de megteszi, amit kérek. Mivel szorít nadrágom, hevesebben, gerince mentén haladok lejjebb csókjaimmal, amit mély sóhajokkal jutalmaz. Mikor fenekéhez érek, kinyomja azt, ezzel is bátorítva, hogy jó, amit csinálok, így rásimítok félgömbjeire, és lassan nyelvemet hozzáérintem bejáratához, mire megremeg egész teste. Nyelvem egy pár pillanatra becsúszik forróságába, ő pedig kéjesen felsikolt, és a párnába markol. Megismétlem párszor, majd egyik ujjamat eltűntemet benne, így hirtelen csendbe marad. Sajnos nem tudom milyen érzés lehet mikor még szűz a feneked és megujjaznak, mert Junhoe nem ismerte a kegyelmet, de valamilyen szinten át tudtam érezni a dolgot. Mozgatni kezdem benne, tagom, majd csatlakoztatom mellé a másodikat is mikor látom, hogy élvezi. Ollózok ujjaimmal, próbálom mélyebbre tolni őket, közben ügyelek az épségére is. Hangosakat nyög, ezért harmadik ujjamat is az első kettő után küldöm, így megakad torkán a hangja, de nyel egyet és tudtomra adja tetszését. Pár percig hagyom, hogy élvezze, majd kihúzom belőle ujjaim, és nadrágomat alsómmal együtt küldöm a földre. Elkenem férfiasságomon elő váladékomat, és csípőjét közrefogva lassan kezdek behatolni, hogy Ő is, és Én is szokjuk.
Mikor teljes méretemet forrósága öleli át, hátára hajtom a fejem és próbálom felfogni, hogy mi is történt. Komolyan megengedte nekem Jung Daehyun, hogy elvegyem a feneke szüzességét...
Lassan kezdek mozogni benne, ő pedig egyből hallatja csodálatos hangját, amiből még többet szeretnék így gyorsabban mozgatom csípőmet, keresve prosztatáját. Hirtelen megfeszülnek hátizmai, fenekét jobban kitolja, és hangosan felnyög.
- Mégh! Jaeh! - fogja meg a kezem, ami oldalához csúszott. - Ahh otth! - kiált fel, mozgatva csípőjét.
- Várjh egy kicsith... - állok meg, majd ráveszem, hogy megforduljon. Bemászok lábai közé, majd vállamra emelem az egyiket, újra elmerülve forróságában. Lassan kezdek újra mozogni, ajkaira hajolva, miközben oldalára simítok, majd karjaira, és összefűzöm ujjainkat. Hevesen csókol vissza, folyamatosan belenyögve szenvedélyesnek mondható csókunkba.
- Ah otth! - nyög hangosan, kiválva a csókból, fejét hátravetve.
Próbálok ugyanúgy mozogni benne, ami párszor sikerül is, így lassan sikoltozni kezd, amit nem néztem volna ki belőle. Nyakhajlatába temetem a fejem, és apró nyögésekkel gyorsítok tempónkon, ahogy érzem mozdulatain, hogy lassan elélvez.
Megremeg egész teste, és közénk élvez, hosszan nyögve. Ahogy izomgyűrűi körbefogják tagom, én sem bírom tovább, vállába harapok, és belé engedem élvezetem gyümölcsét.

***

Légzésem továbbra sem lassul le, szívem hangosan dübörög helyén, ahogy nézem Daehyun izzadt tincseit, fényes szemeit, kiszáradt ajkait. Olyan helyes még így is, hogy tudom, én okoztam neki a fáradtságot...
- Megyünk zuhanyozni? – kérdezem, pont mikor csukná le szemeit, így ki is nyitja őket.
- Mmmh... - rázza meg morcosan a fejét, és kihalássza maga alól a takarót- Aludjunk.
- Rendben – mondom, egy zsepivel letörölve hasát.
- Jó éjszakát szerelmem.
- Szeretlek Dae.