My Dark Life [•Befejezett•]

29 rész

My Dark Life

*Youngjae pov.*

Még beszélgetünk egy kis ideig, majd elköszönünk a többiektől. Himchan mondta hogy Yongguk áthívta magához, én pedig ugye igent mondtam az itt alvásra. Hát mégis miért ne? Rég voltunk már kettesben...
Daehyun nem enged haza ruhákért. Mondta, hogy majd ő ad nekem, nem halok bele.
- Sziasztok. Jó éjszakát! - köszönünk el egymástól az ajtóban. Daehyun becsukja az ajtót, majd szinte egy másodperc töredéke alatt ragadja meg a karom és lök neki az ajtónak. Derekamra simít majd türelmetlenül ajkaimra mar, amit azonnal viszonzok. Eddig nem gondoltam semmi perverz dologra, de ahogy hozzám ért, előcsalta az emlékeket. Zelo születésnapját.
Mindenre emlékszem, minden szóra, minden pillanatra, minden érintésére. Hajába kapva falom én is ajkait, azzal a hevességgel, amit ő kezdett. Nyakát átkarolom, majd hagyom, hogy felemeljen. Ágyékát az enyémnek nyomja, majd pólóm alá simít. Nemessége éledezik így aprókat mozgok felé, ő pedig velem párhuzamban sóhajtozik. - Már rég volt erre alkalmunk... - markol fenekemre, majd elindul velem az emeletre miközben én nyakát tépem fogaimmal. Halk sóhajokat hallat, majd érzem hátamnak nyomódni a falat. Egy újabb csókot kezdeményez, közben csípőjét mozdítja felém. Hangos nyögés hagyja el ajkaimat, de nem érdekel, elvégre senki sem hallja... *** Fáradtan dőlök vissza az ágyba, a szoba nagy csöndjét lihegésünk tölti meg. Daehyun is mellém dől, majd átkarolja derekamat és magához húz. Meztelen felsőteste hátamhoz simul, és ajkai nyakamra nyomódnak.
- Most már elmegyünk fürdeni? – kérdezem mosolyogva, mert az első menetünk után nem volt a válasza.
- Most már igen. De készülj, mert még nincs vége az éjszakának... - harap fülembe, mire kiráz a hideg. Ezzel semmi bajom sincs... Lehet, nem tudok majd felkelni reggel, de nem zavar. Ha neki jó, akkor nekem is. Max. majd pihenés után megyek haza. De lehet, hogy akkor sem. Jól érzem magam itt. Végre kettesben vagyunk, és senki sem zavar meg minket.
Felkelünk, majd elsétál velem a fürdőig Daehyun, mert nem akarok sétálni. Beállunk a víz alá, majd neki kezdünk a nem éppen rövid zuhanyzásnak.
- Hiányzott már hogy újra kettesben legyünk. – súgja ajkaimra, de tökéletesen hallom.
- Hidd el nekem is. – csókolom meg, amit azonnal viszonoz, és át is veszi az irányítást.
- Éhes vagyok. – közli velem, miután kiválik a csókból. Elmosolyodok, majd bólintok.
- Én is. Szóval siessünk. – nyomok újabb csókot ajkaira így felkuncog.
- Így nehéz lesz... - simít fel gerincem mentén, amire libabőr önt el.
- Neh... most fejezzünk inkább be, és tényleg zuhanyozzunk. – mosolyodok el, majd elő keresek egy tusfürdőt.
Gyorsan végzünk ezek után, így megyünk is enni. Én a konyhapultnak támaszkodok, majd figyelem, ahogy Daehyun elkészíti a reggelit. Jó végre vele lenni. Körbe nézek a nappalin. Karácsony... Vissza kell mennem a nagyszüleimhez, ahol ott lesz Ő is. Lehet, Daehyun tette ezt, de nem lesz rossz annyira a kedvem ha Junhoe-ra gondolok. Nem érzek akkora szégyent. Valamiért tudom, hogy Daehyun miatt is van ez részben.
- Figyelsz baba? – kérdezi arcomra simítva, mire felé kapom tekintetem.
- Elkalandoztam kicsit, mond újra – mosolyodok el, mire neki is felfelé görbülnek húsos ajkai.
- Csak annyi hogy gyere enni. Sűrűbben is bambulhatnál, cuki vagy közben. – jegyzi meg az asztalhoz sétálva. Követem, majd leülök mellé és oldalába csípek.
- Maradj csendben jó? – szólok rá mosolyogva, majd neki látok a reggelinek, amit végül Dae adott a számba, mert lusta voltam.
- Szívem akkor majd hánykor? – kérdezem az ajtóból visszakiabálva ahogy Zeloval elindultunk.
- Este fél hét. Szeretlek! – jön a válasz a távolból, mert Himchan befogta munkára.
A reggeli óta már Zeloék is megjöttek, és most indulunk hozzám. A fiatalabb addig nálam lesz, amíg nem kell visszamennünk a srácokhoz.
- Én is szeretlek! – kiáltok, majd véglegesen kilépek a lakásból, mert Zelo szabályosan lök engem.
- Induljunk már! – mondja kicsit morogva, mire szedem az övéhez képest apró lábaimat.
- Történt valami Junhong? – kérdezem, mikor az utcán sétálunk.
- Nálatok elmesélem...