My Dark Life [•Befejezett•]

32. rész

My Dark Life

32. rész

*Youngjae pov.*

*Youngjae pov.*
- Miért olyan meglepő ez? – kérdezi Zelo egy apró mosollyal.
- Mert ezelőtt még meg tudtad volna fojtani. Bocsi. Egy kanál vízben, meg tudtad volna megfojtani! – mondom hitetlenkedve, majd egyből értetlen arckifejezésbe váltok – Miért ültetek külön?
- Nem szeretnénk, hogy Himchan is kérdőre vonjon minket. Még ráér megtudni...
- Ezért meg fog ölni titeket. Utoljára tudatni vele valamit, az halál... - szól bele Daehyun aki már mellettem van és derekamat öleli. Vállamra hajtja a fejét, és megpuszil. Elmosolyodok, és haját összeborzolom.
- Mikor ajándékozunk? – kérdezem tőle, hátha tudja.
- Mikor Himchanék megérkeznek. Hívom őket. – mondja párom, majd még mindig rám támaszkodva elkezdi tárcsázni bátyját. – Szia. Mikor óhajtotok ide fáradni? – Yongguk hangját hallom a túloldalról, majd megint Daehyunt. – Okés. Na, akkor, szia! – leteszi a telefont, a zsebébe csúsztatja, majd nyakamba csókol. – 5 perc és itt vannak.
- Hm... jó. Te kit húztál? – kérdezem kíváncsian, hátha elárulja.
- Nem mondom meg.
- Naa~ - kezdek el hisztizni, hátha elmondja.
- Nem.
- De! Dae! – fordulok vele szembe, majd próbálok hatásosabb módszert használni. Aranyosan nézek.
- Nem. Te sem mondtad el, hogy kit húztál. – megpróbál megcsókolni, de elhúzom a fejem.
- De ez nem olyan. – próbálom menteni a menthetőt.
- De ez olyan.
- Megjöttünk! – kiáltja el magát Yongguk a sajátos mély hangján, amitől megijedek,és Dae nyakába vetem magam.
- Ilyenkor jó hozzám bújni mi? De nem hagyod, hogy megcsókoljalak.
- Megijedtem, azért ugrottam rád. De akkor legközelebb majd Zelo nyakába ugrok! – öltöm ki rá nyelvem, mire erőszakosan magához ölel és kihasználva meglepettségemet, ajkait az enyémekre nyomja. Próbálom eltolni, majd mikor rájövök, hogy erősebb nálam, hagyom mosolyogva, hogy csókoljon.
- Így kell üdvözölni a hercegnőket? – hallom meg Himchan hangját, aki a fején egy virágkoszorúval sétál be a nappaliba.
- Olyan vagy, mint egy rossz buzi... - mondja Zelo, tettetett gúnnyal, mire hangosan felnevetek, Jonguppal együtt.
- Ajándékozzunk máááár~ - szenvedek látványosan, mire párom csak felkuncog.
- Oké. Akkor kezdjük fiatalsági sorrendben. – mondja Zelo, és a fához megy. Kiszedi onnan az ajándékot, amit vett, és Jongup elé lépdel. – Tessék! – mosolyog aranyosan, mire Jongup megköszöni, és ki is bontja. Egy kockás sálat, egy szívpárnát, és egy nagy tábla csokoládét.
- Köszönöm. – kel fel, és átöleli a langalétát.
- Tetszik? –kérdezi aggódva, mire Jongup csak felveszi a sálat.
- Nagyon. – a fához megy, majd előszed egy kék csomagolású dobozt. – Tessék. – mosolyog Zelora, aki meglepetten néz.
- Engem húztál? – lepődik meg majd elveszi a dobozd. Kibontja, majd elmosolyodik. – Erre még emlékszel? – néz bele nagy mosollyal a dobozba, amire Jongup csak bólint. Nem tudom, mi van benne, de Zelo nagyon örül neki, és kiszorítja egyetlen öleléssel Jongup tüdejéből a levegőt. – Köszönöm szépen!
- Juj én jövök! – mondom izgatottan. Daehyun felé fordulok, megcsókolom, majd rámutatok a dobozra. – Emeld fel te, mert nekem csak a derekam fájna. – mondom mosolyogva, mire a többiek felnevetnek.
- Te engem húztál? – kérdezi meglepetten mire csak mosolyogva bólintok.
- Nézd már meg! – mondom izgatottan, mire ő elkezdi a nagy dobozt kicsomagolni. Meglepődik, mikor meglátja, aztán kiemeli, és a plüssét magához ölelve fordul felém.
- Ez majdnem akkora, mint én. – szorongatja meg a pandát.
- Tetszik? – kérdezem mosolyogva, mire csak bólogat.
- Na Dae te kit húztál? – kérdezi Himchan, aki Yongguk ölében ülve iszik kakaót.
- Youngjae húztam. - veszi el a fa alól azt a csomagot, amit már párszor néztem. Egy kis ajándékos szatyor, ami aranyszínű, és csillog. Komolyan engem húzott? - Remélem tetszeni fog. - adja oda, mire én egyből leülök, és elkezdem kibontani.
találtam benne egy képet, amin alszom, és Daehyun fölém mászva az arcomra puszilva szelfizik.
- Erre hogy-hogy nem kelltem fel? – kérdezem vigyorogva. Nagyon örültem neki. Korán reggel, mikor majd felkelek, ez lesz az első dolog, amit majd meglátok. Mindig velem lesz..
- Nézd meg, hogy mi van még benne. – mondja izgatottan Himchan. Na, azért ennyire nem kellene izgulnia...
Belenézek a szatyorba, és egy kis fekete dobozkát találok benne. Kiveszem, majd ránézek páromra, aki egy mosollyal jelzi, hogy bontsam ki. Kinyitom, és nagy szemekkel nézek az előttem lévő, kis karikagyűrűre.Felpattanok és szorosan átölelem Daehyunt, aki csak mosolyogva derekamat öleli.
- Tetszik?
- Nagyon... - súgom fülébe boldogan.
Sosem hittem volna, hogy lesz barátom... Az is nagy csoda, hogy van olyan ember ebben a világban, aki el tudja viselni a személyiségemet, a hülyeségeimmel és hisztimmel együtt. És tessék, itt van Daehyun. Egy csodálatos ember.
És ráadásul egy aranygyűrűt is képes volt nekem venni, ami egy álmom volt. Ha egy évvel ezelőtt valaki olyat mond nekem, hogy lesz egy párom, aki a tenyerén fog hordozni, körberöhögöm, és talán még le is hülyézem. De ez még egy évvel ezelőtt volt...