My Dark Life [•Befejezett•]

13. rész

My Dark Life

13. rész

*Youngjae pov.*

- Így görbülj meg? - mutatom fel kisujjamat, mire felnevet.

- Igen. Így görbüljek meg. - indul el, megint hátrafelé mire teljes erőmből szorítom kabátját. Végig szemébe nézek, elveszek benne annyira megbabonáz komoly tekintete. Sosem éreztem még ilyet. A szívem meglódul, ha találkozik tekintetünk, kapkodom a levegőt, és hirtelen melegem lesz... Legszívesebben megcsókolnám, de azt nem merem.

- Dae vigyázz! - kiált fel Himchan de késő valaki meglöki őt háttal így elesünk, én a hideg jégre, ő pedig rám. Felnevetek, vele együtt majd megkomolyodunk. Lenézek ajkaira és beharapom alsó párnámat. Ismét eszembe jut valami. "Adom". Miért foglalkoztat ez annyira?

- Daehyun te meleg vagy? – bukik ki belőlem véletlenül ez a kérdés. Nem látszik rajta, hogy meglepi. Bólint egyet, nekem pedig hevesebben kezd verni a szívem és izgatott leszek. Bármennyire hideg a jég, melegség árad szét bennem és mosolyognom kell.

- Miért? Honnan jött ez a kérdés? - kérdezi, miközben felkel rólam és felsegít.

- Nem tudom... Kíváncsi voltam... - teszem a hülyét, mert nem akarom bevallani, hogy hallottam a párbeszédét Zeloval. Miután felállunk, leporol. A hátammal nem volt semmi, de a combjaimmal és fenekemmel igen. De ha arrébb megyek, akkor nagy esély van rá, hogy megcsókolhatom a hideg jeget. Felegyenesedik, majd körbenéz.

- Bocsi - néz rá a bátyja, aki Yongguk oldalához csapódva csúszkál. Arcomról a pír még mindig nem tűnt el annyira zavarba vagyok az előzőektől. Daehyun meg fogja a kezem és lágyan húzni kezd maga után, ami nem köt le zavarom miatt.

- Most komolyan azért jöttél zavarba, mert leporoltalak? - vonja fel szemöldökét, én pedig megrázom a fejem.

- Hideg van és azért piros az arcom...

- Akkor az orrod is az lenne. - fordul vissza, nehogy nekimenjünk a falnak. Nem tudok neki hazudni...

- Gyerekek gyertek ide egy képre! - szólal meg Jongup mire odacsúszunk. Vagyis Daehyun csúszik és húz maga után. Egyszerűen olyan tökéletes így, hogy lágy mozdulatokkal mozog, hogy lábain megfeszülnek izmai, hogy figyel minden kis apróságra... Himchan és Yongguk egymásba karolva, mosolyogva állnak be a képhez és csak megállok Daehyun mellett, mert nem igazán tudok arrébb menni és mosolygok. Daehyun nagyon meglepve engem átölel, mielőtt még megörökítené Jongup a képet. Mikor elkészül a kép, mindenkinek átküldi. Korcsolyázunk még egy kicsit, aztán majdnem mindenki hazaindul. Azért majdnem, mert Daehyun nem haza, hanem hozzám jön. (Ne gondoljatok rosszra xD) Arra nyilatkozott, hogy nem akarja, hogy eltévedjek vagy bajom legyen. Hát én is ezen a véleményen vagyok.

Elbeszélgettünk út közben, és úgy éreztem, újra a régi Youngjae vagyok. A kapuhoz érve megkérdeztem Daehyunt hogy be jön-e de sietett haza. Sajnos.
Mikor beérek a lakásba köszönök anyának, majd felmegyek a szobámba. Gyorsan végzek a fürdéssel és a szobámba megyek már felöltözve. Befekszem az ágyamba és mosolyogva mocorgok. Holnap után...

Másnap reggel, mivel szombat van magamtól kelek fel, telefon nélkül. Szinte egyből kiugrok és a reggeli teendőimet elvégzem.