Sziasztok^^ Első történetem wattpadon, úgyhogy nem tudom hogy hogyan működnek itt a dolgok. Van egy blogger fiókom, és ott is elolvasható ez a történet, ezért senki se harapja le a fejem.
Szóval a történet YAOI! Aki nem szereti az ne is kezdjen bel...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok^^ Megjöttem a 9. résszel :) Mindenkinek jó olvasást <3
My Dark Life
9. rész
*Youngjae pov.*
Nem bírok magammal, ezért mellkasán végig simítom a kezem és pólójába markolva lehúzom magamhoz. Végre nem lesznek kiszáradva dús ajkai. Szinte azonnal viszonozza és hamar tovább lép, oldalamra simítva a kezét ráharap alsó ajkamra. Lágyan meg is tépi, ami egy halk nyögést vált ki belőlem. Egyik kezemmel még mindig markolom pólóját, a másikkal pedig hajába túrok és hagyom, hogy pólóm alá bevezesse kezét. Ahogy találkoznak nyelveink, kiráz a hideg, amitől csak még többet és többet akarok. De persze, mint ahogy eddig mindig, valami megszakítja a csókunkat. Kopog valaki az ajtón ezért ijedten szétrebbenünk. Daehyun kiveszi kezét pólóm alól én meg gyorsan elengedem őt és az ajtót figyelem.
- Mit kértek reggelire? - kérdezi anya, mire én meglepetten ülök fel.
- Tudja, hogy itt vagy? - nézek Daehyunra aki felül és nagy szemekkel nézi az ajtót.
- Ezek szerint... de én nem kérek semmit, sietek haza.
- Most köszönjük, nem kérünk semmit! - kiabálok ki rekedtes hangon majd mikor hallom, hogy elmegy újra Daehyunra nézek.
- Olyan izé vagy. - mondom durcásan, mire ő felnevet.
- Mi vagyok? - kérdezi vigyorogva, én pedig eldőlök az ágyon.
- Most meg vagyok sértődve! - fordulok el tőle. Nem igaz, hogy állandóan eléri, hogy ne tudjak neki ellenállni. Ő csak nevetve közelebb mászik hozzám, és kuncogva szemembe néz.
- Miért? - vigyorog, ami engem is mosolygásra késztet, de visszatartom.
- Mert ha kínálnak nem illik visszautasítani. - morgom az orrom alatt a hihető kis hazugságomat.
- Pff... pont te mondod... - vigyorog még mindig mire én értetlenül emelem rá tekintetem.
- Én elfogadtam azt a pohár valamit. Az már más, hogy odaadtam Zelonak. - fordulok a hátamra.
- Nem más. - gyorsan keresek egy másik témát, mert nem akarok vele vitatkozni.
- Elkísérhetlek a fodrászhoz? - kérdezem aranyos hanglejtéssel, mert az mindenkit megnyer.
- Igen. - mosolyog rám és összeborzolja amúgy is kócos hajamat, amit én azonnal elkezdek igazgatni. Felkel az ágyból és felveszi fekete csőnadrágját. Rajtam egy világoskék pizsama felső van és egy fekete pizsamanadrág.
- Tegnap... ki öltöztetett át? - teszem a tudatlant, mert nem szeretném, hogy megtudja, hogy én éreztem az a puszit, amit adott, és hogy hallottam mennyire "gyönyörű" vagyok.