My Dark Life [•Befejezett•]

28. rész

My Dark Life

28. rész

Sziasztok! Elnézést a sok kihagyásért :/

*Youngjae pov.*

Ma van pontosan két hónapja, hogy rendbe jött minden. Hogy mindent megbeszéltem Vele, és hogy mindent megoldottunk. A kórházból már kijöttem, és az óta sem nyúltam késhez, vagy gyógyszerekhez. Nekem Dae a nyugtatóm, az oxigénem, nekem Ő az élet. Erre akkor jöttem rá, mikor elmondhattam neki minden búmat, és ő is elmondta minden gondolatát. Megértjük egymást, és – nem vita nélkül, de azért – boldogak vagyunk. Eleinte nem tudtam, hogy tényleg Daehyun mellett találom meg az igaz szerelmet. De beköszöntött, akár csak a karácsony.

Incheon utcáit mindenféle világító kacat tette szebbé erre a kis időszakra. Nem mondom, gyönyörű látvány volt. Viszont volt egy kis gond. Zelo meg én nem találtunk ajándékot. A csapatban mindenki húzott valakit, akinek kedveskedni kell karácsonykor. Én kifogtam Jongupot. Tudtam, hogy Zelo szerette volna Őt húzni, mindent elmesélt nekem,hogy mennyire szereti a fiút, viszont nem meri neki elmondani.

-Jaj hyung! Miért nem tudom annak a tökkelütöttnek a nevét? – nyafog nekem mikor a tizedik boltban nézelődöm ajándék után, de ő nem tud segíteni, mert nem mondhatom el kit húztam.

- Mert ez a játékszabály.

- Jó, felajánlok valamit. Megtudom, hogy te kit húztál, és te is megtudod kit húztam. De ha jobb a tiéd, elcseréljük. – nézek rá fenyegetően, jelezve tényleg cserélünk, ha jobban tetszik az ő cetlije. Mivel friss volt még a húzás, ott lapultak a cetlit a nadrágzsebünkbe. Kiveszem a sajátomat, mire az ifjabbik követi a példám.

- Na muti! – kezd izgatott lenni.

- Egyszerre. – nyújtom felé az összehajtott cetlit, közben üres kezemet is tartom, hogy adja oda az övét. Átadja nekem, majd elveszi az enyémet. Mikor kinyitom, félve olvasom el a kis betűket.

Jung Daehyun.

A szívem nagyot dobban, és ujjongok visítva mire Zelo is kibontja a kis cetlit, és hasonlóan reagál, csak nem mutatja ki úgy, mint én. Na így egyszerűbb lesz a választás.

- Azt hiszem így boldogulunk majd. – vigyorog rám, mire máris belevetem magam a sok ajándék sűrűjébe...

***

Mikor végzünk, fáradtan visszük el hozzám a cuccokat, és csomagoljuk is be hozzá. Két nap múlva lesz ajándékozás. Anyát már megkértem, hogy vegyen mindenkinek egy-egy Milkát, hogy senki se maradjon ki. Nem szeretek kivételezni, de a szerelmemnek ezt is megteszem. Egy nagy dobozban lapult az ajándéka, ami szerintem irtó aranyos volt. Remélem, tetszik majd neki is.
A telefonom megrezdülve jelzi, hogy üzenetem jött. Mosolyogva veszem elő a készüléket forgószékembe leülve az asztalhoz. Zelo az ágyamon hasal, és pihenteti zeneit, közben valami furcsa dalt dúdolgat.
„Megvan a karácsonyfa, gyertek díszíteni. <3"
Mosolyom még szélesebb lesz, ha belegondolok, újra láthatom.
Mivel a nagyszüleim elnapolták a karácsonyi látogatást a srácokkal tudtam ünnepelni. Anyáék nem nagyon értették, mi ez a családias hangulat a srácok meg köztem, de ez van. Először én sem tudtam megszokni, de aztán rájöttem, hogy ezzel semmi baj.
- Gyere, menjünk. Dae írt, hogy megvan a karácsonyfa. – kelek fel a helyemről majd az ajándékokat elrejtem a szekrényembe. Sosem tudhatom, mikor jönnek át a többiek...
- Ez az! Siess hyung! – kel fel majd ki is rohan a szobából. Csak megrázom a fejem és követem. Zelo anyáéknak mosolyogva köszön. Megszoktam már, hogy barátom nagyon nyílt a szüleimmel, tegeződnek, és öleléssel köszönnek. Hamar elindulunk, és kicsit fagyoskodva, de gyorsan sétálunk.
A kapuban megpillantom a fekete, puha kabát hátulját, mire szívem őrült tempóba kezd. Mikor odaérünk, Zelo már ölelésre tárja karjait, viszont páromat ez hidegen hagyja, és felém fordul. Derekamat átöleli majd egy rövid, de annál élvezhetőbb csókot nyom ajkaimra.
- Jaj, fúj! Ne előttem! - takargatja a szemét Zelo mire csak felkuncogunk. Bemegyünk a házba, ahol már Jongup a díszek között válogat, viszont Himchan és Yongguk sehol. - A többiek? - kérdezi meg helyettem Zelo mikor leül Jongup mellé. Ők összeillenének.
- Szaloncukrot nem vettünk és leugrottak egy szacsiért. - világosít fel párom minket, közben tincseimet állítgatja.
- Elvagy? - kuncogok, komoly arcát figyelve. Elvigyorodik kérdésem hallatán és aprót bólint átölelve. Nyakamra nyomódnak húsos ajkai, amitől kiráz a hideg és apró mosolyra húzom a szám. Már nagyon rég volt Zelo születésnapja, és az első aktusunk is ezzel együtt. Nem panaszkodom, mert valahogy nem a szex az első a kapcsolatunkban. A romantikázás és a hülyeségek elvonják a figyelmemet az ágyba bújásról. Szerintem Daehyun is így van ezzel.

Himchanék megérkeznek, és a szokásos, nyomorgatós öleléssel köszön nekem. Amikor megtudta, hogy együtt vagyok az öccsével, nem tudott megszólalni sem. Oké, hogy ezt állította régebben, de elmondta, hogy csak viccből mondta. Mióta összejöttem Daehyunnal, azóta sokkal jobb a kapcsolatom velük. Persze nem ezért vagyok Daevel.
- Mizu? - kérdezi, miközben a konyhában lerakja a holmikat.
- Ma vettem meg az ajándékot annak, akit húztam. - mesélem mosolyogva ő pedig Daehyunra néz, majd vissza rám. Megrázom a fejem, mire ő meglepetten néz.
- Nem húzhatja mindenki azt, akit szeret. - súgom fülébe, majd a konyhába megyek. Előveszem a bögrémet, majd töltök bele forró teát.
- Nekem iiiis! - rohan be utánam Zelo, arca piros, és látszik rajta hogy valami történt. Valami, amitől a zoknijába is belepirult.
- Oké-oké! - veszem elő neki is a bögréjét majd töltök bele teát.
- Mit csinált? - célzok Jongupra, mire Zelo újabban lehajtott fejjel vörösödik tovább.
- Elmesélem négyszemközt.. gyere fát díszíteni. - indul a nappaliba, én pedig követem. A nappaliban mind a négy fiú a hatalmas fa körül áll és a díszeket válogatják hangos beszélgetések közben.
- Szerintem elmehetnénk valami karácsonyi filmre is. - mondja Himchan, mire Yongguk közbe vág.
- Persze, majd egy óvodásoknak való filmre akarsz beülni?
- Nem, óvodásoknak való az a Kis vakond, Barbie meg az ilyenek! Nagyon sok ember nézi meg a karácsonyi filmeket! - háborodik fel ellene párja, mire Yongguk felemeli mind két kezét és ijedten néz párjára.
- Jó nyugi édes, akkor megnézzük, az egyiket csak ne idegeskedj.
- Miről van szó? - kérdezem, mikor mi is odaérünk. Daehyun mellé állok ő pedig egyik kezét derekamra simítja.
- Adj nekem iiis! - kezd nyavalyogni, mikor meglátja a gőzölgő csodát a kezemben.
- Arról van szó, hogy milyen karácsonyi programunk legyen most. - világosít fel Himchan.
- És mi lesz az? - lép Yongguk és Himchan közé Zelo, mire Jongup szemében a megbánás látszik.
- Elmegyünk a moziba. - táncol örömében Himchan. Daehyun a teámba iszik, majd visszaadja a kezembe a bögrét.
- Mit nézünk? - kortyolok én is az italomból.
- Még eldöntjük.
Ezután elkezdtük a karácsonyfát diszíteni ami elég jól elment. Jongup és Zelo közt fix hogy történt vaalmi mert a legkisebb egyfolytában rajtam lógott, Jongup pedig Himchanon. Miután végeztünk csináltunk pár közös képet, aztán közölte velem Daehyun hogy szeretné ha nála aludnék...