My Dark Life [•Befejezett•]

35. rész

My Dark Life

35. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, elérkeztünk a vége felé, amit kicsit bánok, de már vártam, mert Daehyun szemszögét valamiért szívesebben írnám (új sztori, új erő, új ötlet, stb stb J)
Banda: B.A.P
Páros: DaeJae
Műfaj: YAOI!
Jó olvasást! ♥

*Youngjae pov*

Mikor arra kelsz, hogy éles kalapálással berontanak az általad lefoglalt szobába, nem vagy túl boldog ugye? Azonnal rá is ordított a behatolóra Daehyun, hogy menjen ki, mert megbánja, de az illető csak hangos vihogással folytatta.
Kinyitom szemeimet, és mikor megszokom a fényt, felnézve rájövök, hogy ez az észlény, a mi drága Himchanunk, egy fakanállal és fazékkal a kezében.
- Mi az? – ülök fel, így leesik rólam a takaró, de a fontosabb felem takarásban marad.
- Csak hogy gyertek, mert a kiabálásra nem keltetek fel. Kész a reggeli – közli mosolyogva, mire visszadőlök. Daehyun hirtelen mozdul, mintha fel akarna ülni, majd grimaszolva fordul inkább felém, fájdalmasan csillogó szemeivel rám nézve.
- Fáj – jelenti ki, mire sajnálóan bújok mellkasába.
- Bocsánat. Ha fel tudsz kelni, megbosszulhatod rajtam akár háromszor is, ne haragudj, tudom, mit érzel... - fel sem fogom, miket mondok neki, ő csak elmosolyodik, majd egy csókba hív.
- Háromszor? – kérdezi huncut mosollyal, mire nagy szemekkel nézek rá.
- Nem gondoltam komolyan.
- De már kimondtad – kuncog, majd maga alá fordít, leküzdve fájdalmát...

Mire lejutunk reggelizni, már inkább aludnék, mint ennék, de nem zavar, Daehyunnak jó kedve van, és mintha nem is fájna semmije, nyugodtan sétálgat. Ugye nem csak megjátszotta, mert tudta, hogy mit válaszolok rá? Ha igen, kiherélem... Na, majd rákérdezek nála, mikor jó kedvében lesz, és megmondja őszintén.
Himchan eléggé furcsán néz ránk, remélem semmit sem hallott tegnap este, mert akkor Daehyunt fogja piszkálni, hogy hogy-hogy hagyta magát, miért hagyta magát, meg az ehhez hasonlók.

- Milyen szépen elmúlt – simít alkaromra párom, mikor már az óra fél négyet mutat, és a kanapén pihentetjük elfáradt tagjainkat. Ahogy ujjai végigszántják vékony bőrömet, előtörnek az emlékek. Mikor kilátástalan volt minden, és inkább ehhez a módszerhez folyamodtam. Még mindig érzem, ha rendesen belegondolok. A vér, és varr eltűnt a kezemről, már csak fehér kis hegek tarkítják egyébként hibátlan bőrömet.
Daehyun felemeli a karomat, majd csuklómon lévő hegre nyom egy apró puszit, aztán az utána évőre, és így tovább egészen a könyék hajlatomig. Felnéz rám, majd lepillant ajkaimra melyek kiszáradva sóvárogtak csókja után.
Lassan közelít meg, majd mikor 2 centi sincs köztünk, utána kapnék, de vigyorogva elhúzza fejét. Én nem mosolygok, arcomat elönti a pír, de tovább próbálkozok.
- Na~
Nem hatja meg apró kis hangom, egyre inkább dől hátra, így gyorsan pólóját megmarkolom, és magamra húzom. Kis játékunkat megunva vonna egy apró csókba, de arcomon landol a csók, mert vigyorogva elfordítom a fejem.
- Ne kezd el. – mondja halkan, majd maga felé fordítja fejem, és megcsókolom. Hagyom, hogy tökéletes ajkai az enyémekre simuljanak, aprót sóhajtok, és nyakába karolok.
Ekkor eszembe jut még egy utolsó dolog, amit meg kell tennem...

(Bocsánat hogy ilyen rövid résszel jövök, de ez az utolsó rész, már csak az epilógus van hátha. Remélem tetszett mindenkinek^^)