My Dark Life [•Befejezett•]

26. rész

My Dark Life

26. rész

*Youngjae pov.*

Csak nézem Daehyunt, aki teljesen ismeretlen tekintettel néz rám. Nem tudom eldönteni, hogy mi az, amit látok. Félelem? Aggodalom?

- Nem... nem tudom, mit mondjak erre... - nézem a fehér takarómon azt a pontot, amit már a mondandóm előtt is bámultam. Ezt miért nem mondta előbb?

Kinyílik a kórterem ajtaja, és belép rajta egy szőke hajú, mosolygós nővér. Fiatalnak tűnik, és vidámnak, amitől jobb kedvem lesz. Legalább nem ragassza rám a rossz kedvét egy idősebb, morgós néni.

- Oh, hallom felébredt! – lép oda hozzám, majd valamit felír a kezében tartott lapra. – Lee Chaerin vagyok. – hajol meg, Daehyun pedig kicsit arrébb csúszik helyet hagyva anővérnek, aki ezt megköszöni, majd az ágy mellé lép.

- Yoo Youngjae. – ültem volna fel, de a vállamnál fogva meggátol ebben.

- Hagyja csak az illemet, nem szükséges. Az orvosa mondta nekem, hogy én jöjjek be, neki műtétre kellett sietnie, remélem, megérti. – mondja kedves hangon, engem pedig kezd zavarni, hogy magázódik.

- Persze. – válaszolok halkan, majd visszanézek rá. – Nem lehetne, hogy tegeződünk? Nem vagyok hozzászokva, hogy magáznak... - vallom be kicsit zavartan, mire a lány mosolya elszélesedik.

- De, persze. Én is örülnék neki. – bólint egyet, majd visszatér a témára. – Feltehetek pár kérdést? – kérdezi, mire bólintok. – Emlékszel a balesetre?

- Nem igazán... - rázom meg a fejem, és reménykedek benne, hogy nincs semmi baj ezzel.

- Mi az utolsó emléked? - kérdez újból, jegyzetelve a lapra.

- Hogy... - akadok meg, nem akarom bevallani, hogy begyógyszereztem magam. – Bevettem pár gyógyszert... - sütök le tekintetem, és érzem, hogy Daehyun figyel.

- Mire vettél be ennyi gyógyszert? – és bumm... bele a közepébe. Mit mondjak? Hogy öngyilkos akartam lenni? Mondjam azt hogy elfelejtettem?

- Ideges lettem, és nem tudtam mit csináljak...

- Értem. Nos, átestél egy gyomormosáson, remélem több ilyen nem lesz. Sejtem, hogy mi lehetett az oka mind ennek, viszont nem vagyok rendőr, hogy kiszedjek belőled mindent. – belenyúl fehér köpenye zsebébe, majd kivesz belőle egy cetlit.

- Ez Dr. Kim Junmyeon. Pszichológus. Egyszer látogass el hozzá, és döntsd el hogy mész többször is, vagy inkább nem. Rajtad áll, ez egy lehetőség. Nos, én csak ennyit akartam. Még két napot itt kell töltened, utána mehetsz. Sziasztok! – azzal kettesben is hagy minket, én pedig nézem továbbra is a lapot. Dr. Kim Junmyeon. Egyszer lehet, hogy meglátogatom... Egyszer...

Miután a nővér kettesben hagyott minket, lesütöttem a tekintetem. Zavarba jövök attól, hogy Dae engem néz...

Vajon ő miért mondta el Himchanéknak hogy mit művelt velem Junhoe? Azt mondta, hogy megbízhatok benne.... De mégis elárult... Miért tette?

- Bárhogy is döntesz a továbbiakban, én megértem... - kel fel a székről, majd az ajtó felé indul.

- M-mi? – kérdeztem erőtlenül, ő pedig kiment a szobából. Ezt hogy értette? Most a kapcsolatunkról volt szó vagy a pszichológusról? Már megint miért nem kaptam választ?

Úgy éreztem, hogy megint csak süllyedek lefelé, és semmi sem tud rajtam segíteni...