My Dark Life [•Befejezett•]

3. rész

My Dark Life

3. rész

*Youngjae pov.*

- Mi tényleg nem- - ellenkezek még mindig de Himchan nem hisz nekünk.

- Ennyit találtam. - mutatja fel a ruhákat. Egy póló és egy alsónadtág van a kezében.

- Ezt most megkaptátok... - nevet fel Yongguk, rám és Daehyunra célozva. Én csak erősen meglendítem a kezem a válla felé, de ő lefogja a karomat, mire én felkiáltva elrántom karomat. Pont a sebemet szorította meg és nyílván felsértette, mert vérezni kezdett. Csak ijedten figyelem, hogy átázik, lassan a kötésem közben próbálok nem Daehyun közelségére koncentrálni, mert felfigyelt a kiabálásomra.

- Jaj ne haragudj! - kér bocsánatot Yongguk mire Himchan felállít engem és valahová húzni kezd.

- Mindjárt adok másik kötést rá. - húz be egy fürdőszobába. Hirtelen ajtócsapódást hallok a hátam mögül mire ijedten odanézek.

- Mennyire durva? - áll mellém Daehyun és megérinti a karomat.

- Sze-szeretném egyedül újra kötni... - mondom kicsit zavartan, mert megérzem Daehyun férfias illatát. Hogy lehet valaki ennyire szexi minden szemszögből? Ha beszél csak dadogva tudok válaszolni, vagy rosszabb esetben, nem is válaszolok. Ha rám néz, egyből elkapom a tekintetem. Ha hozzám ér, az arcom olyan lesz, mint a vadalma.

- Gyere Daehyun. - mondja Himchan, majd a kezembe nyom egy kis guriga fáslit és ad mellé ollót meg kapcsot, hogy meg tudjam csinálni, aztán kihúzza a fürdőből kíváncsi öccsét becsukva az ajtót. Gyorsan letekerem a véres kötésemet és mivel jártas vagyok, villámgyorsan újra kötözöm a kezemet. A megmaradt fáslit megfogom az ollóval együtt és elindulok ki a fürdőből. Himchan vár engem az ajtó mellett és rám mosolyog.

- Köszönöm. - adom neki vissza a kellékeket meghajolva.

- Jaj Youngjae! Ha megint meg mersz hajolni megverlek! - nevet rajtam miközben felmutatja mutató ujját.

- Bocsánat. - mosolygok rá, mire ő visszafordul a fürdőszoba küszöbéről.

- Nincs bocsánat! Csak bocs vagy bocsi van. - mondja tettetett komolysággal. - Értettem főnök! - nevetek rajta majd megvárom, míg elpakol és visszamegyünk a nappaliba. Mindenki már a földön ül ezért mi is odamegyünk, hogy tudjuk folytatni. Himchan felveszi a ruhákat és ő is leül megpörgetve az üveget, ami nálam áll meg.

- Felelsz vagy mersz? - kérdez rá Himchan. Felelni nem akarok, mert félek, hogy megint olyat kérdeznének.

- Merek. - mondom Himchanra nézve.

- Választasz innen valaki csukott szemmel és annak szívod a nyakát egy percig. Engem nem választhatsz. - mondja, mire én körbenézek. Direkt csinálja... - Álljatok be egy sorba úgy, hogy Youngjae ne lássa. - mondja Himchan miközben eltakarja a szemem. - Ne less! - súgja a fülembe, én pedig eltakarom a tenyeremmel az arcom. - Vedd el a kezed! - utasít, majd beköti a szemem. Felsegít, majd valahová elhúz. - Akihez hozzáérsz először, azt választod. - mondja, mire vakon felemelem a kezem és valakinek a fejére teszem a tenyerem. A magasságából egyből rájövök ki a kiválasztott... A szabad kezemmel feltolom a fejkendőt, amivel be lett kötve a szemem és nagy szemekkel nézek Daehyunra.

- Csak szivatsz! - mondom nevetve. Nem igaz hogy minden perverz dolgot vele kell megcsinálnom. Elveszem a kezem róla és pirulva nézek le a nyakára.

- Nem lehetne közben ülni? - teszi fel Daehyun az első kérdését mire én bátortalanul megfogom a karját és a kanapéhoz húzom. Leülünk, én pedig a többiekre nézek.

- Szóljatok, ha elkezdhetem. - mondom beletörődve a sorsomba.

- Kezdheted. - mondja Yongguk és megnyom valamit a telefonján. Közel hajolok Daehyun nyakához és vállaira simítva kezeimet nyakára nyomom ajkaimat és szívni kezdem illatos bőrét. Vajon mit gondolhat? Élvezi? Biztosan nem... De vetkőzni nem akarok tovább. Kicsit helyezkedek még majd erősebben is megszívom bőrét, hogy legyen nyoma, ha egyáltalán végig szenvedem ezt. Daehyun halkan felnyög, ami zene füleimnek.

- Huh... Dae csak nem felizgultál? - hallok meg egy nevető hangot ami Zelotól származik. Ezt még visszakapja. De kíváncsi vagyok Daehyun válaszára.

- Nhem... csak... ehz márh fáj.. - nyögi derekamra kapva kezét. Megijedtem ezért csak próbálok úgy, tenni mintha még munkálkodnék, de csak nyalogatom biztosan piros bőrét.

- Jó abbahagyhatod, mert még a végén tényleg beindul rád. - intézi felém Himchan ezt a mondatot így elengedem Daehyun vállait hátrálva tőle és aggódva nézem a foltot.

- Hm.. Jól áll a szívásfolt... - küld Daehyun felé egy perverz vigyort Jongup.

- Most megyek, megnézem, ha már ennyire jól áll. - vigyorog rám perverzen, amibe a fülem is belepirul.

- Azért nehogy bántalmazd kicsi Dae-t! - kiabál utána Himchan mire én hatalmas szemekkel bámulok a lépcső felé.

- Van még egy öcséd? - kérdezem Himchanra nézve. Most tényleg van még egy testvérük vagy ennyire piszkos gondolatúak?

- Youngjae! Ez komoly? - ül le mellém Zelo. - Ezt még én is tudom!

- Most komolyan ennyire perverzek vagytok? - nézek rájuk elborzadva. Mit csinálhat Daehyun? Komolyan magához nyúl?

Jongup utána megy, addig mi csendben ülve várjuk az eredményt. Nagyon zavarba jövök, mikor Jongup lejön hozzánk és közli velünk elég perverzen, hogy Daehyun nem akar lejönni. Elég furcsa gondolataim támadnak ettől a kijelentéstől. Végül elég sokat beszélgetünk a srácokkal és rájövök, hogy nem keveredtem rossz társaságba. Jól döntöttem, hogy eljöttem erre a kis összejövetelre. A beszélgetésünk után elhatározom magamban, hogy felmegyek Daehyunhoz. Mikor felérek az emeletre, félve kopogok be hozzá, mert nem tudom mit csinált. Valahogy nem tudom elképzelni hogy magához nyúlna, de Jongup totálisan úgy jött le. Benyitok hozzá, félénken mivel nem kapok válaszra és rájövök, hogy tényleg nem csinál semmit, csak békésen alszik. Aztán persze nem hagyom ki a lehetőséget közelebb megyek, és válla mozgásától leesik, hogy nem is alszik.

- Daehyun. - súgom nevét ágy hangon. - Fent vagy? - ülök le mellé, majd karján végigsimítok kicsit bátortalanul. Nyakát ott díszeleg a szívásfolt, ami kibaszott jól áll neki. Csak még férfiasabb tőle. - Jaj ne játszd meg! A levegőt sem veszed egyenletesen! - nevetek fel mire a hátára fordul és rám néz.

- Jó igen fent vagyok. Mondjad, mit szeretnél? - néz rám, miközben feltámaszkodik.

- Csak el akartam köszönni. - hallgatok el hirtelen és gondolkodni kezdek. Tényleg csak ennyi miatt jöttem fel? - Meg bocsánatot kérni a nyakad miatt. - nézek fel rá elpirulva.

- Nem kell bocsánatot kérned én is megcsináltam volna bárkivel, hogy ne kelljen vetkőznöm. Hogy-hogy ilyen hamar mész? - kérdezi kicsit elkenődve, amit nem értek.

- Mivel nem jöttél le nem játszottunk tovább csak bemutatkoztak nekem és én is nekik. És utána Zelo mondta, hogy majd hazakísér, így most már mindenki megy haza kivéve Yongguk. Ő itt alszik. - mesélem el neki.

- Lehet egy kérdésem? - néz rám nagy szemekkel, ami nagyon cukira sikerül.

- Persze. - vágom rá rögtön, mintha mindegy lenne nekem, hogy mit kérdez tőlem.

- Vörös vagy szőke? - helyezkedik kíváncsian várva a válaszomat.

- A hajad színe? - vonom fel egyik szemöldököm.

- Igen.

- Akkor... Szőke. - mondom kis idő után. Elképzelem mind két hajszínnel és valahogy a szőke tetszik jobban, pont azért, mert nem tetszene... - De megyek, mert Zelo... már biztosan vár. - állok fel mellőle még mindig a haján elmélkedve.

- Jó éjt! - integet nekem mosolyogva én pedig pirulva visszaintek. Lemegyek a lépcsőn, és belegondolok, hogy mi lett volna, ha a vöröset mondom. Valószínűleg leteperném, ha meglátnám vörös hajjal...