Formula 1 Never Give Up

El akarok menni...!

-Ne! –Kiáltok fel elcsukló hangon.

-Tudom, hogy ezt akarod. –Suttogja Tóbi.

-Nem! Ez nem igaz! –Erősködök, de ő egyre erősebben markolász.

-Ne hazudj! Tudom, hogy szeretsz!

-De te nem szeretsz engem! –Suttogok, miközben beletúrok Tóbiás szőke hajába.

-Igaz, tényleg nem szeretlek. De meg foglak dugni. Nincs erőd ellenállni a csábításnak. Tudom, hogy vissza akarsz kapni. Úgy is egy ribanc vagy...

-NEM! –Ordítok, és felpattannak a szemeim.
  Rettegve nézek oldalra, de hála istennek egyedül vagyok. Csak egy álom volt. Egy rémes álom... Remegve fordulok hasra, és a párnámhoz szorítom az arcom. Pislogás közben beleállnak a szempilláim száraz szemembe, ettől elkezd folyni a könnyem.
  Két napja vagyok itthon, és azóta csak Tóbira gondolok. Tudom, hogy nem érdemel meg, tisztában vagyok azzal, hogy nem mehetek vissza hozzá, de... nem volt lezárás. Csak egy veszekedés, azóta nem is beszéltünk. Kezd elmúlni a dühöm, és helyette bánat, meg rengeteg emlék jön. Kit akarok becsapni, egy lelki roncs vagyok! Elhagytak azért, mert végre önmagam lettem... Utálnom kéne őket, de nem megy! Túlságosan szerettem őket. Ebben igaza van Tóbinak, tényleg itt fogom hagyni a régi életem, de nem azért, mert muszáj, hanem mert nincs miért maradnom. Akik még mellettem vannak, már beletartoznak az új életembe, a többiek meg nyugodtan maradjanak csak a múltamban. Nem fognak hiányozni... de most még hiányoznak... Ajj, csak nekem ilyen nehéz lelkileg kibírni egy munkahelyváltást? Na, mindegy jól leszek.

  Öt nap múlva újra utazok Londonba az autó bemutatóra. Igazság szerint még én se láttam a kisfiút, így nekem is meglepetés lesz a kocsi. Na, meg a csapattársam... még csak képen láttam Daniel Ricciardot, és őszintén, olyan a pasi, mint egy görög félisten! Magas, izmos test, fekete dús, és göndör haj, nagy barna szemek, óriási mosoly... de ugye nem pasizni megyek oda, meg nincs is sok kedvem hozzá.
  Bori jó barátnőhöz híven próbálja kiverni a fejemből, az elég drasztikus szakításomat azzal, hogy mindenegyes szabad percében félmeztelen pasikat küldözget nekem, meg arról beszél, hogy nemsokára egy tucat helyes, és kedves férfival leszek összezárva, és, hogy az milyen „menő" lesz majd. Ja, menő, mint a gurulós cipő...! De mivel nem akarom megbántani, ezért vigyorogva bólogatok, és tettetem, hogy jót tesz velem, pedig igazából minden izmos szőkeségről Tóbi ugrik be, és az a hülye anyajegye a füle hegyén! Ez az álom is! Mi az már, hogy álmomban ennyire ijesztő, és mégis vonzó az exem?! Ha a valóságban ez lenne a helyzet nagy eséllyel eltörném a kezét! Legalábbis nem hagynám neki, hogy ilyeneket tegyen, és mondjon. Mért ennyire nehéz minden? Ahgr!!

****

-Hé, Gabó? –Csettint egyet Bálint.

-Igen? –Nézek a mellettem álló barátomra, aki éppen a hivatalos facebook, insta, és twitter oldalamat csinálja.

-Azt mondtam, hogy: most ne legyenek ugyanazok a jelszavaid, mert akkor könnyen fel lehet törni a fiókjaidat.

-De tudod, hogy minden jelszómat elfelejtem!

-Majd én megjegyzem. –Mosolyodik el. -De fontos, hogy ezt megcsináljuk, mert már így is alig lehet bírni a jelöléseiddel.

-Imádom, hogy értesz ezekhez! –Nevetek. -Na, akkor ez lesz a hivatalos? –Mutatok a most készített adatlapra.

-Igen. Írj valahova egy hosszabb bemutatkozást, a másik kettőre csak nagyon alap dolgokat. A régieknél kidobtam azokat, akik az elmúlt egy hétben követtek be.