Formula 1 Never Give Up

Para: level ∞

Mikor visszamegyek a meleg házba anyáék már a kávét isszák. Én is leülök melléjük és némán nézek előre.

-Korán van. -Szólal meg apa.
  Mindenkiből kitör a nevetés, és erősen bólogatunk.

-Hugi, mindent bepakoltál? -Kérdezi Timi csilingelő hangon.

-Aha. -Vágom rá röviden. -Lefürdök. -Jelentem ki, és lenyelem az utolsó korty kávét. 
  A fürdőszobában felkontyolom a hajam és és gyorsan lezuhanyzok. Felveszek egy kicsit már régi, de jó állapotban lévő pólót, és egy sima farmert. Úgy tervezem, hogy majd a hotelben rakom össze magam a találkozóra. 
  A szobámban ellenőrzöm a bőröndöm tartalmát, majd elégetten veregetem magam vállon; semmit se hagytam ki. Remélem... Timi még tesz pár kört a fürdő és a szobája között, de végül ő is elkészül. Lerakjuk a bőröndöket az előszobába és én előveszem a telefonomat. Küldök egy üzenetet a focicsapatom chat csoportjába.

Jó reggelt mindenkinek! :D Lassan indulok, de eszembe jutott, hogy nálam van még a bejárati kulcs... Peti bá, esetleg ébren van? :D
  (Peti bá a világ legédesebb edzője. Általános óta ő tartja a focit, és már nem egyszer voltam nála. Ezzel jár, ha te vagy a csapatkapitány, magyarul az edző csicskája!)

Hamar megjön a válasz Ritától
GABII! Szurkolok, hogy sikerüljön, bár neked minden sikerül! ;) Amúgy apa még alszik, de beugorhatnál, mert ma kellene a kulcs! :D
  (Rita Peti bá lánya)

Tíz perc és ott vagyunk, majd csörgök, oké? 
  Elrakom a telefonom és ismertetem kis családommal a tervet. Nincsenek elragadtatva, hogy megint mehetünk mind Peti bához, (mert igen, ez elég gyakori dolog) de azért belemennek, hogy tegyünk egy kis kerülőt. 

  A kocsihoz jön le Rita, és vigyorogva köszön mindenkinek. De amikor belenéz a szemembe... láttam már ezt a tekintet... tág pupillák, felhúzott szemöldök, arcrepesztő mosoly... Rita mérges? És mért rám néz ezzel a félelmetes tekintettel?! Úr isten, már megint mit tettem?! Félve köszönök el tőle, és gyorsan a fülebe dugom a fülhallgatóm. Beleharapok a számba és megrázom a fejem. Tuti csak azért vágott ilyen fejet mert fáradt... vagy mert a kutya megint eltüntette a fésűt... semmi rosszat nem tettem. Biztos nem miattam ilyen! És most nem is szabad ilyenekre figyelnem... pár óra és ott fogok ülni Christian Hornerrel egy szobában... hány ruhát is hoztam? Kettő midiszoknyát, egy ceruzaszoknyát, egy fodrosat, és vagy négy blúzt. Remélem megtalálom a tökéletes összeállítást. Nem akarok túl kihívó lenni, de szívesen bemutatnám, hogy reklámértékem is van elég... hú ez de kurvásan hangzik! 
  Gondolataimat hangos dörgés szakítja meg. Felnézek az égre az üvegen át, és egy óriási repülőgép teríti be az eget. Megérkeztünk. Kirángatom a fülemből a drótokat, és zsebre vágom. Apa leparkol, majd kiszállunk. A kezembe veszem a csomagom, és anyára nézek.

-Hívlak ha megérkeztünk. -Mosolygok.

-Ajánlom is! -Ölel át. -És jelentkezz a találkozó után! 

-Vigyázzatok egymásra! -Ölel meg minket apa a reptér előterében. 

-Jaj, apa! -Nevet Timi. 
  Becsekkolunk, és elindulunk a gép felé.

-Izgulsz, pici? -Simítja meg a karom.

-Próbálok nem. -Nevetek.

-Ügyes leszel! Ez a végzeted! 

  A repülőn leülünk és elkezdődik a kétórás repülőút. Nem hangzik hosszúnak, de ha az ember egész úton émelyeg az idegességtől, és csak az jár a fejében, hogy "mit is kéne mondani" elég hosszúnak tűnik. A telefonom 100%-on volt még reggel, most meg csöppnyi 46% néz rám. Kicsit sokat kínoztam már megint... fáradtan figyelem, ahogy leszállunk. Timi a kezembe nyomja a kabátomat, és megfogja az arcom.

-Totál leizzadtál. -Állapítja meg.

-Legalább már nem maradt mit kisírnom! -Nevetek elég kétségbeejtően. Stresszhelyzetben mindig morbid, és depis dolgokat beszélek... gyorsan észbe kapok és megrázom a fejem.

-Na, azért. -Vigyorog Timi, mintha belelátna a fejembe.

  A szállodában gyorsan elintézzük folyóügyeinket, majd hosszú fürdésbe kezdek. A tükörben percekig nézem magam. Még sosem voltam ennyire ideges. Próbálok nem azon gondolkozni, hogy röpke másfél óra múlva eldől az életem... Beállok a kádba és lefürdök elég hűvös vízzel, hogy felébredjek. Kint hallom, hogy Timi anyával beszél telefonon... eszembe jut Tóbi. A pulton lévő telefon után nyúlok, és elzárom a vizet. Gyorsan írok neki egy SMS-t: Szia, kicsim! Megérkeztünk, most fürödtem le. Ha lesz időd este skypeolunk? Puszi!
A választ nem várom meg, azonnal lenémítom a készüléket, és kint rárakom a töltőre.