Formula 1 Never Give Up

Teljes szívemből utállak!

Hello, hello mindenki! :)
Itt is van a folytatás, Jó olvasást, jó hétvégét! <3

A drámai kilépőnket hála a jó istennek egy kamera sem örökítette meg, így nyugodtan (már amennyire ez lehetséges) készülődök az estéhez.
Hogy mit is fogok csinálni? Nem tudom. Daniel azt mondta tud egy jó filmet, ami után tuti nem akarok majd aludni... remélem egy horrorra gondolt...
Na, szóval felveszek egy kényelmes rövid fekete nadrágot, és egy ujjatlan rózsaszín felsőt. Kinyitom az erkélyajtót, hogy bejusson pár oxigén molekula a fülledt szobába. Nekitámaszkodok a korlátnak, de nem sokáig tudom élvezni a naplementét, mert megszólal a skype hívóhangja. Előveszem a telefonom, és fogadom a hívást Boritól.

-Szia. -Mosolygok a kamerába.

-Szia, törpe! Na, minden oké? -Vigyorog. -Látom kiszedték a varratot.

-Igeen! -Mosolygok bele a kamerába. -De amúgy elég szar volt a nap... 

-Na, mert? -Komolyodik meg.

-Lewis egy gyökér. -Forgatom a szemem. -Jól össze is vesztünk, meg Danielt állandóan baszogatja... 

-Szóval gyilkos kedvedben vagy?

-Ja.

-Akkor jó is, hogy csak pénteken vezetsz. 

-Amúgy már halott lenne.

-Na az tuti. -Nevet fel. -De ne törődj vele, annyira látszik, hogy féltékeny rád. Tudod, új hús, érdekesebb vagy, mint ő. 

-Ez eddig oké, csak hagyna békén. -Sóhajtok nagyot.
  Bori megfagy egy percre, hallom, hogy csinál egy képet. Értetlenül bámulok a képernyőre.

-Képernyőkép. -Vágja rá.

-Ja... várj, te engem kaptál le? -Nevetek fel.

-Meg a mögötted álló idiótát! -Röhög fel Bori.
  Hátrafordulok, és Danielt pillantom meg.

-Te meg? -Mérem végig az Ausztrált.

-Nyitva volt az ajtó.

-Ja, oké. -Mosolyodok el. -Na, szia Bori, majd még dumálunk. -Intek a kamera felé, és kinyomom a hívást. 

-Idióta. -Mosolygok a kijelzőt bámulva. -Na, milyen filmet hoztál? -Nézek fel a csapattársamra.

-Stephen King Ragyogás! -Lebegtet meg előttem egy pendriveot.

-Ne, annak az előzetesétől is rémálmaim vannak! -Sipongok.
  Daniel kegyelmet nem ismerve berángat, rutinosan veszi kezébe a laptopomat, és hozzám vág egy nagy tábla csokit.

-Állítólag horrorhoz csoki kell. -Ránt vállat.

-Édes. -Húzom félmosolyra a számat, és leülök Dani mellé. 
  Elindul a film, még helyezkedünk, majd végül én a takaró biztonságos melegébe csavarom magam, Dan lazán a falnak fől, és tör a csokiból. 

-Enyém. -Ölelem át az édességet.

 -Megdumáltuk. -Mosolyodik el rám se nézve. 

  A film közben nem egyszer sikítok fel, mire Daniel is megrezzen, és bazsalyogva rázza a fejét. Jól van na, a horrorok a gyengéim... főleg egy Stephen King horror... na azok gyilkosak. 
A vége felé már remegve, félig becsukott szemmel figyelem az eseményeket, amit Dani is érzékel. Közelebb húzódik, és átkarol. Lejjebb csúszok és a felhúzott térdel dőlök neki. Megsimítja a vállam, és kapva rám pillant. Visszanézek, és eléggé ijesztő lehet a tekintetem, mert megszorít, és a mellkasára hajtja a fejemet. Nem utasítom vissza, igazából megnyugtat a közelsége, és az illata. Lassabb szívveréssel ülöm végig az amúgy frenetikus filmet.