Formula 1 Never Give Up

Lewis vs. Daniel 1. rész

Hello, hello mindenki! :) 
Meghoztam a következő részt, amivel kezdetét veszi egy (remélem) izgalmas kicsit különálló rész, ami leginkább egy rövid szerelmes történetre akar hasonlítani.
Jó olvasást, szép júliust! ❤️

-Csak hozd rendbe magad. -Áll fel. -És ha valamit elbaszol... tudod hol a szobám.

-Imádlak. -Mosolyodok el.

-Akkor meg ne hagyd, hogy miattad legyek ideges. -Ad egy barackot a fejemre. -Na, öltözz fel, kint megvárlak. Már úgy is késünk. -Közli nyugodtan.

-Baszki. -Ugrok fel, és elrohanok öltözni.

-Időmérőről rég késtem. -Kiált utánam Kimi.

-Kuss! -Kiabálok vissza a fürdőből, és átöltözve futok ki. -Megyünk? -Kapom fel a táskám.

  Mindhárman elkésünk, de szerencsére nem annyira, hogy Chris keressen minket. Danivel szó nélkül átöltözünk, és beugrunk a kocsikba, negyed órával a Q1 kezdete előtt.

-Na, mi van, merre voltatok? -Hajol be Tom a képembe.

-Gondoltuk sétálunk valameddig. Rossz ötlet volt.

-Aha... -Vigyorog. -Na, szóval az lesz, amit tegnap megbeszéltünk, bár a szél elég erős... majd figyelj oda. A hőmérséklet alacsonyabb, de nem vészes.

-Meglesz. -Bólintok. 

-Ettél valamit? 

-Nem igazán.

-Gabi... -Vált apáskodó hangra. -Nem játszunk ilyet! -Edd meg. -Szed elő a zsebéből egy müzli szeletet. -Ilyen biszem-baszom, sok energiával. 

-Köszi. -Mosolyodok el, és megeszem a reggelimet. 

-Ha rosszul vagy szólsz.

-Tudom. -Bólintok. 

  A szél tényleg elég komoly, érzem, ahogy pár kanyarnál belekap a kocsiba, de könnyen meg lehet oldani, így pár kicsúszáson kívül semmi bajt nem okoz. A Q1-ből tovább jutunk Daniellel, a Q2-ben viszont kirajzolódik a hátrányunk. Hiába már felébredt a Merci, és a Ferrari is... mi meg elkezdtünk kicsit szenvedni. Csak a lágyabb keveréken sikerül biztonságos időt autóznunk, így azon kell holnap majd rajtolnunk, ami azt jelenti, hogy hamarabb kell majd cserélnünk, azoknál, akik a keményebben indulnak. A Q3-ban tökig nyomom, harcolok, de esélytelennek tűnök.

-Tom... valami hozzászólás? -Kérdezem az utolsó köröm előtt a mérnököm.

-Hiszünk benned törpe. Nyomd, ameddig csak lehet, és meglátjuk hova lesz elég.
   Ahogy Tom kéri, megkínzom a kocsit, egy pillanatig sem pihenhet,  szívem a torkomban dobog, és érzem, ahogy a semmi reggeli miatt kezd halványodni a kép. Még ki kell bírnom. 
Utolsó szektor, mindjárt megvan. Egyszerűen minden jól megy ezen a körön. Nem hagyok el tizedeket sehol, de mégis érzem, hogy kevés. 
Amikor beérek azonnal benyomom a rádiót.

-Na? -Kérdezem idegesen.

-Még nem ért be mindenki. Egyenlőre második hely, nagyon jól mentél.

-Levezetem, és bemegyek.

-Rendben. 
  Lágyabban érek hozzá a pedálokhoz, és én is felsóhajtok a kocsival együtt. A kép kezd tisztulni, ahogy elkezdek inni. Nem kéne ebből rendszert csinálni... 

-Gabi. -Hallom meg Baklu hangját.

-Igen?

-Hatodik hely. Elől a Mercik, Ferrari, Dani. Szép munka volt, holnap jobb lesz.