Formula 1 Never Give Up

Ugyanaz a srác, más testben

Hello, hello mindenki!

Végre itt a nyár, ami nálam egyenlő az éjszakai írással ;)Remélem nem haragszotok rám, hogy ennyire ritkán jelentkezem...Jó olvasást, és nyugis nyarat Nektek. <3

Csütörtök reggel kipihenten kelek fel, rendbe teszem magam, és felkészülök a mai sajtó napra. Szerencsére a csapaton belül nem lesz semmilyen extra dolgom. 

  A csapatházba érve köszönök mindenkinek, Tom megölelget, és azonnal lestoppol reggelizőpartnernek. A reggeli, mint mindig frenetikus, és a srácok is ugyanolyan lükék. Chris próbál komoly maradni, és Daninek, meg nekem elmagyarázni a hétvége menetét, de Baklu paprikakockákkal dobál...

-Na, jó... -Unja meg Chris a többieket. -A lényeg, hogy ma legyetek értelmesek, Daniel megy majd a sajtótájékoztatóra, az eligazításon meg figyeljetek oda. 

-Rendben. -Bólogatok nevetve. -Mikor kezdünk?

-Egy óra, addig öltözzetek át. -Issza meg az üdítőjét a csapatfőnököm, és távozik az asztaltól. 
  A többiek is lassan normalizálódnak, és elkezdődik a munka. 

***

Simán lezajlik a délelőtt, a szurkolók vigyorogva mászkálnak a boxutca látogatás alatt, pfuu az a sok spanyol srác... Bori nagyon jól érezné itt magát... 
A kisgyerekek visongva futkorásznak, és sokan mutogatnak felém, Daniról lógnak a lányok, ahogy a többi fiatal pilótáról is. Az egész boxutca pörög, és ekkor látom meg Lewist, aki könnyedén sétál át a tömegen, és egyenesen felém tart. 

-Szeva. -Biccent, amikor már elég közel van hozzám. 

-Szia. 

-Jó volt a taknyossal? -Mosolyodik el szemét módon.

-Értelmesebb, mint te. -Forgatom a szemem.

-Ő is ilyen rohadék lesz pár vb cím után. -Kacsint.

-Te sem attól lettél ilyen. -Rázom a fejem. -Ekkora bunkónak születni kell. 

-Sőt, még adókedvezményt is kapok. -Kacsint újra, és a vállamnál fogva magához húz, és így folytatná a sétáját, de elég egyértelműen lerázom magamról. Mármint... ez van a fejemben, a valóságban pedig szelíden követem. 

-Hova megyünk? -Kérdezem pár másodperc múlva.

-Kicsit távolabb a tömegtől. Tetszik a nadrágod, jó rövid. -Mér végig.

-Undorító vagy. -Rázom le magamról, most már ténylegesen.

-Dehogy. -Állja el az utam, és ekkor tűnik fel, hogy már teljesen máshol vagyunk, sehol sem látni senki mást, a zsivaj is sokkal halkabb. -Gabi, figyelj. -Simítja meg az arcom. -Nem tudok kedves, jófiú lenni. -Néz mélyen a szemembe. -De hidd el, jól fogunk szórakozni, ha akarod. -Fogja meg a derekam, és magához húz. 

-Lewi... -Ki sem bírom mondani a nevét, mert vállait lejjebb ereszti, és megcsókol.
  Csak egy apró csókot kapok, és elenged. Értetlenül nézek rá, és érzem, hogy mindenem remeg. 

-Igen? -Áll hátrébb, mintha semmi sem történt volna. 

-Te teljesen meghülyültél. -Rázom a fejem. 

-Mert nem bírom ki, hogy ne adjak egy röpke csókot? Vagy mert hogy csak ennyit kaptál? -Húzza fel a szemöldökét.

-Mi? -Nyögöm ki értetlenül, és sokkos állapotban. 

-Mert, tudod adhatok rendes csókot. -Húz újból közel magához. -Vagy játsszuk ezt a játékot, nekem tetszik. -Harapja be a száját.

-Te nagyon eltévedtél. -Mosolyodok el. -Nem kell tőled semmi. -Nézek hidegen.