Formula 1 Never Give Up

Pilóták vagyunk!

Reggel elég erős nyakfájdalommal kelek, amitől lelassulva készülök el.
Alig hogy felöltözök megcsörren a telefonom. Ki annyira elvetemült, hogy reggel nyolckor felhívjon?

-Igen? -Morgok.

-Szia, Gabi! Nem zavarlak? -Csilingel Bori hangja.

-Nem, mondd csak.

-Hamar keltem fel, gondoltam rád csörgök. Minden rendben?

-Persze, tegnap teszten jól odavertem Danielnek. A csapat meg aranyos, csak még kicsit bizalmatlanok felém...

-Hamar megfognak szeretni.

-Remélem... veled minden rendben?

-Persze, tanulok, meg alszok. -Nevet. -Meg edzünk. Imádom ezeket a nyugis edzéseket!

-Tavasszal meg kezdődik a bajnokság... azért hiányoznak az edzések...

-Ma jössz haza nem? Mért nem jössz le?

-Bori... tegnap fél ötig vezettem, utána megbeszéltük az adatokat, vacsoráztunk, és elindultunk haza. Tízkor bújtam bele a pizsimbe, és ma is hétkor keltem. Nagyon fáradt vagyok!

-Megértelek. Akkor hagylak készülődni, sok sikert a maihoz! Majd jelentkezz, ha itthon vagy!

-Rendben, szia, és köszi, hogy felhívtál! -Elmosolyodok, és kinyomom a hívást.

Miltonban megreggelizünk, és (mint tegnap) korán kocsiba ülünk.

-Jól vagy? -Kérdezi Shara, mikor beülök a kocsiba. -Nyomottnak látszol.

-Fáj a nyakam, de semmi komoly. -Mosolygok.

-Bocs a nyakvédőért. -Dobja nekem halkan Baklu. -Mondjuk jó, hogy ilyen kicsi vagy, mert így a kocsi súlyán nem kell agyalni. Sőt, szerintem majd nehezéket kell felrakni a hivatalos tesztekre.

-Építsek fel több izmot? -Kérdezem hirtelen.

-Ja, dehogy inkább súlyozom a kocsit, mint fogyasztom. -Nevet halkan, és beköt. -Tegnap nagyon jól mentél, és ma is pörgesd a motort, szeretnék így is adatokat szerezni.

-Okés. -Bólintok vigyorogva. -Mehetek?

-Persze. -Leraknak, és kihajtok.
Megyek pár bemelegítő kört, majd megteszem a nap első gyors körét. Valamivel lassabb, mint a tegnapi első, de most nem is vagyok annyira agresszív. Négy kör után Daniel is megérkezik a pályára, és láthatóan vissza akar vágni. Mikor mögém kerül a tükörbe nézek és bólintok egy lassút, mire rágyorsít. Én is ezt teszem, és megint kezdődik.

-Gabi...! -Szól rám Tom. -Tegnap már eljátszottátok!

-Nem hagyhatom, hogy legyőzzön!

-Totál kattantak vagytok, de nekem mindegy, csak a gumikra vigyázz.
Megszakítom az adást, és jó mélyen beveszem a kanyart. Daniel külső íven akar megelőzni, és sikerül is neki, de nem sokáig élvezheti a győzelmét, mert a következő kanyarban mellé vágódok, és magabiztosan fordítom felé az autót. Nem nagyon, csak jelzés képen, viszont nem hajlandó kijjebb menni.

-Össze ne törd! -Kiált a rádióba Chris.

-Muszáj lejátszani. -Sziszegem, és idő előtt kigyorsítok, amitől megindul a kocsi feneke. Gyors korrigálás után megint Daniel mellett vagyok.
Nem bírunk egymással, és a csapatnak is elege van belőlünk. Behívnak mindkettőnket a garázsba. Hupsz... Ahogy kiszállok az autóból Chris karol belém. Kirángat az előtérbe, ahol Daniel álldogál. Rám néz, és kacsint egyet. Mosolyogva húzom össze a szemem, és kihúzom magam.

-Kölykök én megértem, hogy egyikőtök sem akar második lenni, DE ez csak egy teszt! Információt gyűjtünk a kocsiról, nem az egótokat növeljük! Tudom, tudom mindketten fiatalok vagytok, és elég őrült a helyzet... nehogy már le akarj győzni egy kezdőt! -Fordul Daniel felé, nekem meg felakadnak a szemeim.

-Mi van?! -Kérdezem ingerülten.

-Gabi... új neked ez az egész, Danielnek most nem az lenne a dolga, hogy hülyeségbe vigyen!

-Mi ezen a hülyeség?! Ott volt mögöttem, persze, hogy kakaskodtunk! -Magyarázok. -Chris, én nem vagyok egy másodrendű pilóta! Mindenki aki a pályán van ellenség, és le akarom győzni!

-Ettől élünk. -Áll mellém Daniel.

-És majd időmérőn?

-Annak komoly tétje lenne, meg büntetést is kaphatok érte. Hülye azért nem vagyok.

-Mondták, hogy ne vállaljak el két fiatalt...

-Figyelj Chris, csak kóstolgatjuk egymást. Ezt ugyanúgy lejátszottuk Sebbel, csak akkor egyértelmű volt, hogy ő a jobb.

-Egyikőtök sem jobb. Éppen ezért maradtam nálatok. Egy szinten vagytok, és ezért nem hagyhatom a versengést, mert megölitek egymást!

-Jól van, értettem. -Sütöm le a szemem. -Nincs több magánakció, csak munka.

-Pontosan! Vissza, vezetni, és ne kelljen többet szólnom!

A kocsiban megyek még húsz kört, és ezzel végig is megyünk a legtöbb beállításon. A nap már magasan jár, és erősen süt le a pályára. Az italom végét szürcsölöm, nagyon fárasztó ez a két nap.

-Mit tervezünk még?

-Mára ennyi, vezesd le, és gyere ki. Szép volt.
A garázsban lustán szállok ki a kocsiból. Leveszem a sisakom és nagyot sóhajtok.

-Fárasztó volt? -Mosolyog Shara.

-Eléggé. Még bele kell szoknom. Tudod, egy rally versenyen is durva megterhelés ér, de utána pihenhetek. -Nevetek. -Meg hát, azt is régen csináltam...

-Hidd el nekem, Daniel is ugyanígy elfárad. -Kacsint. -Ma mész te is haza?

-Igen. Te még maradsz?

-Az adatokat végig kell nézni, és minddel kezdeni valamit. Hosszú nap lesz, de megéri.

-Gabi, menj átöltözni, lassan indultok. -Szól rám Tom.

-Rendben. Szia, Shara örülök, hogy megismertelek! -Mosolygok, és az öltözőm felé futok.
Bent levetkőzök és gyorsan lezuhanyozok, majd felöltözök. A gyár előtt Daniel áll görnyedt háttal, ő is fáradt. Mellé lépek és csendben nézek előre. Sóhajtva átkarol, mire én kiesek az egyensúlyomból, és mindketten elesünk. Röhögésben törünk ki a földön, elnyúlok a puha füvön, és lecsukom a szemem.

-Bo...bohocsi, nem így ak-akartam! -Dadog Daniel.

-Semmi. -Mosolygok, és felülök.

-Azt hittem biztosabban állsz, mint én.

-Hát nem! -Nevetek fel újra.

-Úgy érzem nagyon jó barátok lesztek. -Áll meg felettünk Chris.

-Jaa, hát barátkozunk. -Feláll Daniel, és engem is felhúz. Leporolom magam, és beleütök Daniel vállába, amitől újra elvigyorodik.

A szállodában gyorsan összedobom a cuccom, és kijelentkezek. A hallban Chris ül.

-Jó utat Gabi, és köszönöm a munkát.

-Meg vagy elégedve?

-Igen. Jól vezetsz, és tudod a dolgod. És megvan benned az a valami, ami kell a csapatnak... pihend ki magad, és majd értesítelek, ha van valami.

-Rendben, szia! -Mosolygok, és kimegyek a taximhoz.
A repülőtéren elmerülök a zene világában, és visszanézem a napokban készült pár képet.

Útközben rá kellett jönnöm, hogy ez az ami kell nekem. Pörgés, gyors gépezetek, céltudatos, és nyitott emberek, kevés alvás. Furcsa, de fáradtan sokkal jobban érzem magam. Nincs időm gondolkozni, csak cselekszem, és élvezem amim van (jelen esetben egy csodás új csapatom). És Daniel... pozitív csalódás a srác. Arra gondoltam, hogy vicces lesz, de ez a nyitottság, és közvetlenség nagyon bejön. Szerintem semmi gond nem lesz a csapatban lévő légkörrel, és remélem a kocsi is marad ilyen csodálatos.