Formula 1 Never Give Up

Heni, ne már!

Hello, hello mindenki!
 Így estére meghoztam a következő fejezetet, ami tényleg elég rövidre sikerült, de vigasztaljon a tény, hogy a következő részben rengeteg meglepetés lesz! ;)

Jó olvasást, szép hétvégét! <3

A tegnapi futkározás után kipihenve kelNÉK fel, ha a speckó Steven által megismert ébresztőmre kelnék fel ("kávéházi zsivaj") de az élet nem ilyen egyszerű. Pontosan három perccel az ébresztőm előtt esik neki az ajtómnak Daniel, aki keservesen kiabál.

-Borsó, engedj be! Borsó! Gabi, le kell fürdenem! GABI! -Dörömböl.

-Megyek már...! -Morgok, és lerúgom magamról a vékony takarót.
  Feltépem az ajtót egy nagyon dekoratív kinyúlt pólóban, és egy rövid naciban. Pár másodpercig rezzenéstelen arccal bámulom a korai vendéget, aki egy törülközővel a kezében áll előttem.

-Mi van? -Pislogok.

-Nincs vizem, a gondnok azt mondta a másik oldalon csőtörés van.

-Fasza. -Sziszegem, és hátrébb állok. 

-Zuhanyozhatok nálad? -Csukja be az ajtót.

-Ja. -Mondom értetlenül, és mivel reggel van elég halkan.

-Köszi. -Böki ki idegesen. 

-De ruha...? -Nézek utána, de már nem hallja meg ezt a fontos kérdésemet.
  Még mindig eléggé zavartan, tágra nyílt szemekkel leülök az ágyamra, és sóhajtok egyet. A telefonomon kikapcsolom az ébresztőt, és összekészítem a ruháimat mára, leellenőrzöm, hogy mindenem benne van-e a kis táskámba.

-Ó, a jó büdös... -Üti meg a fülem Daniel hangja.

-Én próbáltam szólni, hogy nincs nálad ruha. -Nevetek.

-Tudod mit, leszarom. -Nyitja ki a fürdőajtót.
  Egy szál törülköző lóg a derekáról, a kezében meg a pizsamanadrágja, és a pólója.

-Nem tudtad volna felvenni a pizsidet? -Ráncolom a szemöldököm.

-Jól van na, mutogatni akartam magam. -Nevet, és befeszít.

-Óóó. -Húzom fel a bal szemöldököm. -Láttam már jobbat. -Szorítom össze a számat kritikusan.

-Akkor kapd be! -Nevet Daniel, és nekem dobja a pólóját. -Kösz a zuhanyt. -Hagyja abba a gyerekes viselkedést.

-Semmi. -Rántok vállat, és visszaadom a pólóját. -Ennyire megizzadtál? -Tapogatom meg a nedves pólót.

-Nem aludtam jól. -Húzza el a száját. 

-Ja, értem. -Bólintok.

-Akkor majd a pályán. Most nem ölellek meg. -Mosolyodik el pimaszul, és kinyitja a szoba ajtaját.

-Idióta. -Rázom a fejem nevetve.
  Miután a drága csapattársam távozik én is lezuhanyozok, és megpróbálom megcsinálni a hajam, de éjszaka sikeresen begöndörödött, és szénakazalként áll szét. Végül arra jutok, hogy nem érdekel, és egyszerűen felkontyolom.

  A hajam természetesen már a taxiban szétesik, de nem ez a lényeg! A boxutcában elég gyorsan szedem a lábam Steven társaságában, aki éppen azt magyarázza milyen fontos, hogy eleget igyak, mert ez a légzésemet is könnyíti, amire úgyszintén oda kell figyelnem, és ha nem kapok levegőt ne essek pánikba, hanem hajtsam fel egy kicsit a sisakrostélyomat, na és ekkor ütődik nekem egy hatalmas test.

-Bocsánat. -Hátrálok meg.

-Azt hittem, onnan lentről mindent észre lehet venni. -Nevet fel, na ki? Igen, Lewis.