Formula 1 Never Give Up

Mi is történt?

Hello, hello! Az előző részben rengeteg új szereplő volt, mindenkit megtaláltok a "Szereplők" részben! Jó olvasást, ha van időtök, hagyjatok nyomot! ;)  

-Sziasztok! -Köszön Daniel és, ahogy meglát egy árnyalatot világosodik. -Gabi, jól vagy?

-Mért ne lennék? -Húzom össze a szemem.

-Hát, tegnap... -Kezdi, de elhalkul, és a többiekre pillant. -Kimi nem mondta? 

-Mit? -Húzom fel a szemöldököm, és Kimire nézek.

-Én már csak a végében voltam benne. -Teszi fel a kezét. -Gyere, Felipe. -Biccent az ajtó felé.

-Imádlak! -Kiáltok fel, és sóhajtozva ülök le egy fotelbe. -Mi a fenét csináltam, és mért van KETTŐ kék seb a karomon? 

-Tudod, amikor elindultunk haza... -Kezd bele a történetbe Daniel. -Olyan hajnali fél egy lehetett, amikor találtunk egy taxit, de a sofőr nem volt hajlandó két részeget fuvarozni, te meg totál besértődtél, és eldöntötted, hogy busszal mész. Miközben egy elég sötét helyen sétáltunk valaki neked dobott egy üveget, aminek az alja talált el, itt. -Mutat a vállam alatti sebre. -Nem tudom kik lehettek, mert elfutottak... Ezek után levált a cipőd talpa, és találtunk egy buszmegállót, ahol meg akartunk várni egy járatot. Én leültem a padra, te meg le akartál mellém feküdni, de leestél a padról, és ott aludtál egy jó ideig... 

-Rohadt jó. -Sziszegem. -Ezek után legalább elütött egy autó, vagy ilyesmi? -Nevetek fel.

-Nem, olyan egy felé felkeltél, és elkezdted a hajamat húzgálni, hogy nem tudsz járni, mert nincs meg a cipőd. 

-Ja, sé utána találtunk egy normális taxist! -Kiáltok fel. -Emlékszem! Hazajöttünk és rám csukódott a lift ajtó!

-Igen. -Bólint. -És annyira fájt már mindened, hogy vissza kellett vinni a szobádba. 

-Ja, az megvan, hogy felkapsz én meg majdnem hányok... csak arra nem emlékszem, hogyan kerültem a pizsamámba...

-Na, az érdekes volt. -Nevet fel. -Először próbáltalak megkérni, hogy öltözz át, és aludj, de eléggé magadon kívül voltál. Ekkora már totál kijózanodtam, annyi minden hülyeség történt... szóval nem tudtál, vagy akartál csinálni semmit, ezért megkerestem Kimit, hogy segítsen, ő pedig hozott egy szobalányt, vizet, meg citromot. Ettől kicsit magadhoz tértél, és a csajszi segítségével átöltöztél, utána békén hagytunk. Nem tudod, hogy mennyire aggódtam, hogy komolyabb bajod lesz! 

-Mi bajom lett volna?

-Hát, megdobtak egy üveggel, konkrétan mezítláb sétáltál egy ideig, rád csukódott a liftajtó, a földön aludtál... hogy is fogalmazzak, nem volt túl nyugis az este. -Mosolyodik el.

-De hazajutottunk! -Nevetek. -És, bocsi, hogy ezt csináltam, rég ittam...

-Semmi baj, jó volt józanabbnak lenni valakinél. -Üt gyengén háton. -A fejed nem fáj?

-Az a legkevesebb. -Legyintek. -A karom kínoz, de jól leszek. Köszi, hogy hazahoztál...

-Te találtad a második taxit! -Nevet. -Egy élmény veled hazajönni. 

-Nos, igen bárhol, bármikor képes vagyok egy világi nyomorék lenni...

-Na, ne szégyelld, egyszer kicsit túlzásba vitted, tök természetes. Meg amúgy te még mindig sokkal jobb eset vagy, mint páran. -Néz a lift felé. -De, majd rájössz. Megyünk reggelizni?

-Még szép. -Mosolyodok el, és felállok. 
  A pályán megállít minket egy sajtós, és kamerát nyomnak a nem pont jó állapotban lévő arcomba.