Formula 1 Never Give Up

Boldogság, Boldogság!

-Akkor aláírhatjuk? -Kérdezi Horner, miközben egyenesen a lelkemig lenéz a szememen át.

-Igen. -Jelentem ki a világ összes önbizalmával a hangomban. -Igen, aláírhatjuk.
  Felém nyújt egy kék támogatói tollat. Remegő kezekkel fogom meg, és figyelem, ahogy az első lapra ráfirkantja a nevét Horner, majd Jonathan Wheatley is aláírja. Végül elém rakják mindhárom példányt még utoljára átfuttatom a szerződés sorain a szemem, majd aláírom az elsőt. 

-Bal kezes? -Néz rám Medon.
  Értetlen fejjel nézek fel, és összehúzom a szemem.

-Hülye kérdés? -Nevet fel a férfi.

-Hát, eléggé. -Nevetek én is, és aláírom a másik két papírt is.

-Üdvözlöm a csapatban. -Nyújtja felém a kezét Horner óriási mosollyal az arccán.
  Erősen megszorítom a kezét, és vigyorogva nézek végig a társaságon. Mindenkivel kezet fogok, majd egyszerre hagyjuk el a szobát. Elrakom a saját példányomat a szerződésről, majd kint olyan történik amire nem lehet felkészülni. Horner gyengéden megfogja a karomat, ezzel megállásra kényszerít.

-Hogy szólíthatom, Gabriella? 

-Öhh... -nyögök egy halkat. -Gabi, GiGi... de nekem mindegy. -Bazsalygok. 

-Gabi... hm, tetszik. -Húzza félmosolyra a száját. -És, kérlek tegeződjünk. Hívj Chrisnek. 

-Rendben. -Bólintok. Medon a falnak támasztja a hátát, és rám néz.

-Én pedig legyek Tom, okés? -Vigyorog. -Gabi... jól ejtem ki?

-Igen. -Bólintok nevetve. 

-A két vaskalapost is tegezd nyugodtan. Bár velük nem kell majd sokat dumálnod. Amúgy majd e-mailon küld el valamelyik közösségid linkjét, mert többször vagyok ott elérhető, mint e-mailben.

-Rendben. -Válaszolok szűkszavúan.

-Ne izgulj, mehetsz! -Nevet Tom. -Ja, amúgy a tesztekről. -Lép közelebb. 

-Küldeni fogom neki. -Szól közbe Chris.

-Szóval, február elsején lesz az első, Spanyolországban. De szerintem a kocsit befogjuk mutatni előtte...

-Igazából az első napon lesz a bemutató... -Sziszeg Chris.

-Na, akkor ez új. -Nevet. -Mindegy. Az a lényeg, hogy februárra legyél csúcsformában. Lélekben is!

-Meglesz. -Mosolygok finoman. -Addig lesz valami dolgom? 

-Hát, nagy eséllyel igen. Egy-két interjú, talán pár szponzor esemény. Nem nagy dolgok. 

-Bár békén szoktak hagyni titeket tesztek előtt. Majd utána! Hú, az komoly lesz! -Nevet Tom. 

-Ne ijeszd már el! -Löki odébb Chris. -Na, de menj csak, dicsekedj el mindenkinek! -Mosolyog rám Chris.

-Sziasztok! És köszönöm a bizalmat! -Intek, és kisietek az épületből. 
  Kint Timi vár falfehéren. Ahogy meglátja boldog arcomat ő is elkezd vigyorogni, és szorosan ölel át. Magamhoz húzom a tesómat és visongva emelem fel. 

-Sérvet ne kapj, pici! -Nevet, és ad egy barackot. -Hívom anyuékat, oké? Vagy hívod te őket?

-Hívom én. -Előveszem a mobilom és rányomok anya számára. Másodpercek alatt felveszi, és szuszogva szól bele.

-Igen?

-Tudtad, hogy van egy Forma 1-es pilóta a családban? -Nevetek.

-Mi? Úr isten! Leszerződtettek? -Visít a vonalba anya, és hallom ahogy elkezd sírni. -Istenem kicsim, úgy tudtam, hogy sikerülni fog! Nagyon büszke vagyok rád! Adom aput! -Meghallom apa nyugtató, mély hangját, és azonnal ötévesnek érzem magam. 

-Picikém! Sikerült? -Kérdezi.

-Igen! Nagyon jó fejek voltak! Apa sikerült! -Nevetek fel a könnyeimmel küzdve.

-Te vagy a legjobb! Jaj, édes kicsi lányom! Olyan büszke vagyok! Úgy jöttök, ahogy megbeszéltük?

-Igen! Körül akarok nézni. Főleg, hogy mostantól ez lesz a munkahelyem! -Nevetek. -Nagyon szeretlek titeket!

-Mi is titeket, legyetek jók, és majd kimegyek értetek! 

-Rendi, apa! Szia! 

-Szia picikém! -Kinyomom a hívást és veszek egy nagy levegőt. 

-Beszélek Kimivel. -Jelentem ki. -Csak menjünk wi-fi közelbe. 

  Hogy mért is akarok beszélni a példaképemmel? Mert idő közben a barátom lett. A Hungaroringen volt egy esemény, amin ő is ott volt, és szimpinek tartott. Miután elszabadult a kamerák elől felkeresett és elkezdtünk beszélni az autósportról, arról, hogy milyen esélyeim vannak. Záráskor hagytuk el a pályát, de folytattuk a társalgást. Imádni való volt, ahogy magyarázott, hogy mennyire utálja, hogy a kezdőknek is óriási pénzalapú támogatás kell, ahhoz hogy elindulhassak komolyabb sorozatokban. Mesélt arról, hogy milyen szerencsés volt, mert Finnországban nagyon nyomatták, és nyomatják az autósportot, így rengeteg támogatót szerzett. Azt hittem itt vége, hazamegy és éli tovább a számomra elérhetetlen életét, amikor az egyik rally futamomon megjelent. Ott állt napszemüvegben, rágózott, és alig láthatóan mosolygott. Majd kiesett a szívem, és minden más szervem, hogy eljött. Megadta a e-mail címét, és a számát. Órákon át kellett keresnem a facebook fiókját! Mert igen, Kimi Raikkönennek van közösségi fiókja, csak álnéven van bejelentkezve, és mindene le van titkosítva. Augusztus vége óta rendszeresen dumálunk, mindig panaszkodik a versenyekre, és hogy mennyire unja, hogy nem tökéletes a kocsi. Elég hirtelen haragú tud lenni, de e mellett emberileg magasan az átlag fölött áll. Durva a pasi... és most derült ki, hogy mindent megtett, hogy bejussak az F1-be. Ezt meg kell köszönnöm!