Péntek, állatkert

698 38 0
                                    

-Anya, nyugodj meg. -Sziszegem a telefonba. -Figyelj, aludnom kell. -Forgatom a szemem.

-Nem érdekel! Mi az, hogy az a majomképű idióta nem hagy békén interjú alatt?! Tíz évvel idősebb nálad, kopjon le!!

-Ez nem... aj anya. -Fogom meg a fejem. -Nagyon nem felizgulásból csinálja, amit csinál.

-Hanem?

-Utál. -Vágom rá.

-MI? -Ordít a telefonba drága édesanyám.

-Ez rosszul hangzott... szóval, annyi, hogy nem igazán bírjuk egymást, de semmi komoly, csak ja... nem tudunk megülni egymás mellett.

-Istenem, tényleg ennyire gyerek vagy? -Érzem, hogy minden idegszálam lassan kettészakad, de csak nyugalom, az anyáddal beszélsz...

-Anya, figyelj ez elég bonyolult, és tényleg aludnom kéne, szóval majd máskor megbeszéljük, jó?

-De nincs semmi baj, ugye?

-Semmi. 

-Akkor jó... holnap legyél ügyes, jó éjt.

-Köszi, és szép napot. -Nevetek, és kinyomom a hívást.
  Bedőlök az ágyba, és amikor kinyitom a szemem már péntek reggel van.

***

Reggeli közben az egész csapat értesül a taktikáról, Stevennel csinálok pár nyújtó gyakorlatot a csapatház egy elrejtett pontján.

-Eszméletlen, hogy milyen hajlékony vagy. -Mondja, miközben állásból lemegyek hídba.

-Mert? -Nézek fel rá vigyorogva.

-Hát, tudod az izmaid is kicsik, és őszintén... ha nem sportolnál mióta élsz alma alkatod lenne.

-Mi? -Egyenesedek fel. -Ezt honnan veszed?

-Tudod egyetemen tanultam anatómiát, meg ilyeneket. -Nevet. -És ezt fel lehet ismerni, mert az arcod kerek, a melleid arányaiban nagyok, meg alap, mindened olyan kerek, csak alaposan ki vagy gyúrva. 

-Szóval öreg koromra meg fogok hízni? -Nevetek fel, és megnyújtom a combom.

-Nem hagyom. -Lök meg, ettől kiesek az egyensúlyomból, és elterülök a földön. -Hé, nincs pihi! -Bököd meg a lábával.

-Éppen érvényesülnek rajtam a fizika törvényei! -Röhögök a földön. 

-Gabi, öltözz! -Hallom meg Baklu hangját.

-Bocs, mennem kell. -Ugrok fel.

-Figyelj a levegővételre. -Fogja meg a vállam Steven.

-Rendben. -Mosolygok, és elmegyek a részlegembe.
  Felkapom magamra az overált, és minden más tartozékot, majd a kocsimhoz megyek.

-Szia, édes. -Mosolygok, és megsimítom a hátsó szárnyakat.

-Ja, hogy a kocsihoz beszélsz. -Nevet fel Shara. 

-Igen. -Bólintok nevetve. -Mi lesz a program?

-Első szabadedzésen a levegőáramlást nézzük, és kipróbáljuk a taktikánkat, másodikon az időmérős beállítást finomítjuk, kopást mérünk, fékek tűrőképességét tapasztald ki, harmadikon meg ami kimaradt, és a versenybeállítások. 

-Értem. -Szorítom össze a számat elgondolkodva. -Akkor kezdjük? -Pillantok a kocsira.

-Igen, ülj be. -Mosolyog Shara, és beköt.

  A levegőáramlást nem akarom részletezni, nem túl érdekes, na de a taktika betanulása... az már elég érdekes. 
Mindketten bent vagyunk a garázsban, kereket cserélünk, és mivel Daniel boxsza van közelebb a pályához, így ő megy előre, de rögtön utána engem is kiengednek. Egymás mögött érkezünk meg a pályára. Veszek egy mély levegőt, és benyomom a rádiót.

Formula 1 Never Give UpOnde histórias criam vida. Descubra agora