Formula 1 Never Give Up

Teszt, Torro Rosso

A többi nap is hasonlóan telik, reggel edzek ebédig, utána szimulátorozok. Csak az utolsó nap kelhetek fel egy órával később, mivel Chris egy "megbeszélést" akar tartani. 
  Amikor mindenki megérkezik beülünk az ebédlőbe, és Chris megköszörüli a torkát. 

-Nos, mivel a csapat nagy része délután utazik Barcelonába, ezért rövidre fogom. 
  És ekkor belekezd minden olyanba, ami engem, és Danielt teljesen hidegen hagy. A szerelők, és a mérnökök  megfeszített figyelemmel néznek a főnökükre, mi meg egymást bámuljuk. Elmosolyodok a helyzeten, mire ő is megmutatja a fogait. Mellettem Tom feláll, és elkezd valamit nagyon magyarázni, Daniel pedig gyorsan elfoglalja a helyét.

-Szia. -Suttogom. 

-Hello. Te sem érted? -Biccent a többiek felé.

-Hát... nem az egészet. -Nevetek halkan. 

-Te mikor indulsz?

-Háromkor. Otthon kicserélem a ruhatáram, és megyek is tovább. Durván sűrű lesz ez a hét. 

-Én haza se megyek, csak majd teszt után. 

-Komoly. -Bólintok. -És akkor utána... még egy teszt, és...

-És kezdődik az őrület. -Mosolyodik el. -Jó lesz, ne izgulj. -Teszi a térdemre a kezét.

-És most menjetek egyéni edzésre, kölykök! -Fordul felénk Chris. 

-Egyszerre? -Bukik ki belőlem az elég hülye kérdés.

-Igen, így lett megoldva. Ebéd után meg, mindenki menjen amerre akar, holnap le fogom csekkolni a hotelt! -Emeli fel fenyegetően az ujját Chris. -El ne késsetek! 

-Rendben. -Bólintok mosolyogva. 
  Mindketten felállunk, és elmegyünk a telep sportrészlegére.

  Bent szembesülünk egy igen komoly problémával... összesen egy, azaz EGY DARAB öltöző van, ami magába foglal egy nagyobb, padokkal teli részt, és egy kisebb szobát, ahol van három zuhanyzófülke.

-Öhh... -Harapok a számba. -Ötlet? -Fordulok Daniel felé.

-Hát, nekem mindegy. -Tárja szét a karját. 

-Kösz. -Grimaszolok. 

-Figyu, én itt öltözök át. -Teszi le a cuccát az ajtó melletti padra. -És az ajtót fogom bámulni, oké?

-Rendben. -Rántok vállat idegesen ledobom a táskámat egy távolabbi padra. 

-Ja, de közben te se méregess! -Nevet fel.
  Leveszem a cipőmet, és akaratlanul is, de Danielre pillantok, aki már póló nélkül áll nekem háttal. Én is leveszem a topomat, és gyorsan a melltartómat is. Felkapom a sportmelltartómat is, majd a pólómat, és sóhajtok egyet. Újra az ausztrálra nézek, aki éppen a cipőfűzőjét köti. Átveszem a nadrágomat, és én is belebújok futócipőmbe. 

-Na? -Kérdez röviden. 

-Kész vagyok. -Válaszolok, és belegyűröm a táskámba a ruháimat. 
  Kimegyünk, és én elkezdek melegíteni. Daniel is végigropogtatja az ízületeit, majd elkezd nyújtani. Érdeklődve figyelem mit csinál, amit ő is észrevesz.

-Mi az, valamit rosszul csinálok? -Néz fel rám a bokájától.

-Ja, nem csak elbambultam. -Rázom meg a fejem, és leülök a földre nyújtani. 
  Olyan öt perccel később a falhoz lép, és megfogja a rettegett kötelet.

-Nincs kedvem edzeni... -Mondja gyerekesen. -Mászunk kötelet? -Néz rám.

-Mért akar mindenki mászatni? -Nézek fel a plafonra. -Egyszer már majdnem meghaltam, semmi kedvem megismételni.