Formula 1 Never Give Up

Mint egy pizsi party

Hello, hello mindenki!Mivel javában tart már a suli, és kb. meghalni sincs időm, így sajnos a heti egy fejezetet nem igazán tudom betartani... :( Szóval, arra a döntésre jutottam, hogy kéthetente fogom frissíteni a történetet, remélem megértetitek.
Jó olvasást, szép hétvégét! <3

-Egy gyros vacsira? -Súgja a fülembe Dani. -Steven nem tudja meg.

-Ki nem hagynám. -Vigyorodok el.

Elköszönünk a csapattól, és célba vesszük a belvárost. Rövid keresés után találunk egy kisebb éttermet, ahol rendelünk elvitelre két gyrost, és célba veszünk egy közeli parkot. Leülünk, és elkezdünk enni. Meg sem szólalok, csak falom az életmentő gyrost. Daniel mellettem nevetve kezd el enni jóval lassabb tempóban.

-Ne nevess. -Sziszegem.

-Vicces, hogy egy csajnak nagyobb étvágya van, mint nekem. -Lök meg. -Főleg, hogy alig vagy 150 centi. -Nevet fel.

-A méreteimet hagyd békén! -Emelem fel a mutató ujjam nevetve. -És ma alig ettem valamit, meg eddig is ennyit zabáltam, és még sem gurulok.

-De már nem futkorászol annyit. -Kacsint gonoszul.

-Ja, most már sokkal többet! -Nevetem el magam.

-Jaj, te szegény. -Karol át Dani nevetve.

-Ne, hagyj enni! -Visítok, és próbálok kiszabadulni a csapattársam szorításából.

-Akkor aludj a gyrossal! -Áll fel még mindig röhögve.

-Mért, kivel kéne aludnom? -Húzom össze a szemöldököm.

-Gondoltam, ma is... -Ránt vállat idegesen.

-Amúgy, nem egy rossz ötlet. -Komolyodok el.

-Viccelsz. -Néz rám hitetlenül.

-Jó volt végre nem egyedül elaludni. -Szorítom össze az ajkam feszengve.

-Mint egy pizsi party? -Mosolyodik el Daniel.

-Pontosan. -Mosolygok én is.
Visszamegyünk a hotelbe, és út közben elpusztítjuk a vacsink maradékát. Dani áthozza a holnapi cuccait, plusz a telóját, és már be is fészkeljük magunkat az ágyamba, ahogy azt szoktuk.

-Biztos filmezni akarunk? -Néz rám a takaróból.

-Mért, mit csináljunk? -Húzom fel az egyik szemöldököm.

-Nem tudom. -Mászik kijjebb a meleg takaróból. -Például visszahívtad anyádat?

-Ja, mondtam, hogy össze fogunk veszni. -Forgatom a szemem.

-Nee... -Rázza a fejét.

-Most mit tegyek, borzalmas gyerek voltam. -Mosolyodok el. -De ne beszéljünk már az anyukámról! -Nevetek fel.
Elnémulunk, magamra húzom a takarót. Daniel is lejjebb csúszik, majd sóhajt egyet.

-Szerinted hülyeséget csinálunk? -Suttogja.

-Hát, valószínűleg mindenki így gondolná. -Szuszogok a falat nézve. -De őszintén? Elegem van abból, hogy este egyedül vagyok.

-Ilyenkor szoktak az emberek inni. -Nevet halkan Dani.

-De nem vagyok alkesz. -Sziszegem fáradtan.

-Te is kivagy? -Röhög erőtlenül a csapattársam.

-Arra nincs erőm, hogy rád nézzek! -Mosolyodok el. -Alszunk?

-Ja. De ég a lámpa a fürdőben.

-Bazd már meg! -Nyögök egy hatalmasat, és idegesen trappolok át a szobán lekapcsolni az égő lámpát. -Jó éjt. -Rogyok le az ágyra, és szépen lassan betakarózok.

-Jó éjt, Borsó. -Nevet halkan még egyet, majd hátat fordít, és mindketten bealszunk.

Reggel Daniel ébresztője kelt fel. De ő egyszerűen a fülére szorítja a párnáját, és nem kapcsolja ki az atom hangos harangszót. Ki a fene állít be ilyen ébresztőt?? Morogva félig átmászok rajta, és nagy nehezen kikapcsolom a borzalmas zajforrást, de arra már nincs erőm, hogy vissza jussak a saját oldalamra, így egyszerűen ráfekszek Danire keresztben.

-Gabii! -Hörög.

-Mi van? -Nyögök.

-Kurvára nyomod a heréim! -Röhög fel.

-Fúú, idióta! -Térdelek fel.

-Én? Te másztál rám!

-Mert nem vagy képes kikapcsolni azt a rohadt telefont! -Kiabálok már nevetve.

-Na jó, nyertél. -Neveti el magát Daniel is. -De elsőre biztos, hogy én fürdök le. -Ugrik fel.

-Na, azt már nem! -Indulok meg utána. -Menj át a saját szobádba! -Kapom el a karját.

-De messze van! -Grimaszol fájdalmasan.

-Nem érdekel, nekem is készülnöm kell.

-Most úgy érzem magam, mint egy ribanc, akit reggel kidobnak. -Nevet, és összeszedi a cuccait.

-De majd még felhívlak, okés? -Kacsintok, és az ajtó felé tessékelem.
Miután egyedül maradok összekészülök a reggeli edzésre. A többiekkel elmegyünk a gyárba, eszünk és már megyünk is az edző terem felé. Steven ma is ugyanúgy be van pörögve, aminek az izmaim annyira nem örülnek.

-Csináld Gabi, és jobb hasad lesz, mint nekem! -Nevet az edzőm, a térdemet fogva, én meg éppen a századik felülésemet végzem el. meg van a fele.

Edzés után lefürdök, Chris vár minket az ebédlőben megbeszélni a hétvégét.

-Na, kölykök. -Dől hátra. -Ma már nincs sok dolgunk, másfél óra és ebéd. Addig még lesz a többieknek is eligazítás, de nektek semmi különös. Kaja után sincs semmi kötelező dolgotok. Na, de a hétvége. -Sóhajt nagyot. -Szerda hajnalban indulunk, ott leszünk délre kb. és nektek mennetek kell a pályán lévő "nyitó ünnepségre" ez az egész délutánt kitölti, nyolckor lesz vége. Utána szigorúan a hotelbe mentek vissza, aludni! Csütörtökön a szokásos interjú nap, ja és lesz ilyen "vetélkedő" -rajzol idézőjelek a levegőbe -ahol az lesz a lényeg, hogy kérdéseket fogtok a másiknak felolvasni, aki többre tudja a helyes választ az nyer. Péntek szabadedzések, az időmérő, és a verseny is sötétben lesz, de nagyon meleg lesz, szóval igyatok. -Néz a szemembe Chris.

-Figyelni fogok. -Grimaszolok.
Daniel, és Chris elkezdenek beszélni a tavalyi versenyről, amihez nem igazán tudok hozzászólni, szóval egy pohár limonádé társaságával ülök mellettük.

-...amúgy, hogy aludtatok? -Néz rám hirtelen a főnököm, mire félrenyelem az üdítőmet.

-Jól. -Vágra rá Daniel.

-Hé, meg ne fulladj! -Vereget hátba Chris.
Szó nélkül köhögök, már a könnyem is kicsordul. Azt hiszem most éltem át életem első agyvérzését.