Formula 1 Never Give Up

Biciklizés

Hello, hello mindenki!
Iszonyat rég hoztam új részt, de remélem megérte várni rá. :)
Jó olvasást. <3

Bárhova is mentünk versenyezni Bálinttal, mindig tartottunk egy napot, amikor sétálunk, és csak olyan kajákat eszünk, amiket még sosem kóstoltunk. Reggel ezt kihasználva vág arcon egy párnával.

-Hülye vagy? - Morgok. -Mit akarsz? -Grimaszolok.

-Hát... Azt modntad városnézés, de szerintem eltévedés lesz a vége. - Nevet iszonyatosan zavaró hangerőn.

-És a város kilenc után átcuccol máshova, vagy mi a francért zaklatsz?! -Dobom vissza a párnát.

-Nem tudom, engem kidobott az ágy. -Ránt vállat.

-És így én sem aludhatok? -Hunyorgok. -Egyszer még meg foglak fojtani... -Sóhajtok fel.

-Ha felérnéd a nyakam. -Nevet, miközben mellém ugrik.

-Húzzál már! -Fordulok el tőle megenyhült hanggal. -Utállak! -Visítok fel, amikor Bálint a jéghideg lábát a derekamba fúrja.

-Na, felkeltél? -Röhög.

-Örüljél. -Ülök fel. -Na, nézz térképen egy csóró helyet, mert meg fogsz hívni reggelizni. -Fordulok felé gúnyos vigyorral.

-Haha, bonjour gyökér. -Nyújtja rám a nyelvét.

-Mi van, sznob lettem? -Húzom fel a szemöldököm.

-Egy kinyúlt, és csokifoltos pólóban vagy, női boxerben... szerinted? -Lök vállon.

-Nyomorult. -Lököm vissza és elvonulok fürdeni.
Mikor mindketten elkészülünk nekiindulunk a városnak. A hoteltől jobbra vesszük az irányt, de elég hamar megunjuk a forgalmas út zaját, így lekanyarodunk egy mellékutcába, majd onnan még egybe és így tovább. Az eredeti cél az volt, hogy valahol megreggelizzünk, ebből lesz egy óra kóválygás, és hiszti.

-Hallod, te tudod hogy jutunk vissza? -Pillant rám Bálint.

-Én téged követlek. -Pislogok nagyokat. -Azt ne mondd, hogy nem tudod...

-Ötletem sincs merre jöttünk el. -Húzza el a száját nevetősen. -Ahj, együnk máár! -Hörög mély hangon.

-Na jó... akkor keressünk egy kajáldát, aztán majd kitaláljuk merre vagyunk. -Karolok bele a még mindig jajongó Bálintba.

-Éhen még nem haltam... örülök, hogy veled élhetem meg. -Hajtja a fejemre a sajátját.

-Idióta. -Nevetek halkan.
Nagy nehezen találunk egy forgalmasabb utat, és az ottani első étterembe beugrunk, ami egy kisebb, de hangulatos hely. Gyorsan leülünk egy asztalhoz, fellapozzuk az étlapot és rendelünk.

-Na, lehet hogy túl fogom élni komolyabb belsőszervi károsodás nélkül ezt a sétát. -Bólogat sokatmondóan. -Bár ez nem rajtad múlott... -Pillant rám visszafojtott vigyorral.

-Még a torkodon akadhat a reggelid. -Nyújtom ki a nyelvem gonoszan.

-Akkor kuss, és egyél. -Legyint felém nevetve. -Addig nézek egy térképet. -Veszi elő a telefonját.

Hazafelé inkább egy taxira bízzuk magunkat, így alig tíz perc alatt visszajutunk, mivel igazából csak egy nagyobb "tömb kört" tettünk... lényegtelen, végül is csak két terepralis pilóta vagyunk, akik képtelenek tájékozódni. Azonnal a pályára megyünk, mivel 11-től kezdődik az első edzés.
A taxiban küldök üzit a családnak, és pont ugyanott akadok el, mint tegnap. Borinál. Írnom kéne neki, hisz ő már keresett tegnap is. A számat rágva kezdek bele az írásba.
"Sziaa, izé...igazából nincs nagyon rendben semmi.... Dani meg Lewis hát, hogy mondjam...fogadtak. Rajtam. Mármint Daniel részeg volt, és sikerült egy olyat mondania, hogy Lewisnak úgy sincs semmi esélye nálam, ezt meg kihívásnak fogta fel az a... Az a nyomorult barom, aki itt sírt nekem, hogy akkor most ő ezt teljesen elbaszta-e....nem dehogy, semmi gond.... remélem sokkoltalak :D"
A válaszra nem kell sokat várnom
"Mi a....?!! Melyiket lőhetem le?? De Daniel.. mi van?? Komolyan mondom rosszabb, mint egy gimi"
"Nekem mondod? Deee Bálint adott tiramisu tortát, meg ma is vele vagyok szóval megmaradok."
"Gondolom itt nincs vége a sztorinak...."
"Hát...beszéltem Danivel"