Hello, Hello mindenki! :)
Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem ezzel a fejezettel, de elég kaotikus volt a hétvégém, és mára jutottam el oda, hogy végre fel tudom tölteni ezt a rövid részt.
Remélem tetszeni fog, szombaton jön a folytatás! :)Mielőtt elmennék a rajtrácshoz, még leülök pár percre a részlegembe, de Timi nem igazán akar békén hagyni. Hülyébbnél hülyébb fejeket vág. Az érett egyetemista, na igen...
-Abba hagyod! –Mutatom fel a mutatóujjam.
-Nem tetszik? –Dől rám.
-Úgy tíz évvel ezelőtt tuti, hogy élveztem volna. –Csapok a combjára. -Dani hogy van?
-Szenved a nyugalomtól. –Húzza el a száját.
-Jaj, mindjárt elkezdem sajnálni! Tényleg, miután te elköltözöl otthonról, és vele fogsz lakni... mi lesz a következő lépés?
-Ez rajta is múlik. Persze szeretném, ha feltenné a kérdést, de először legyen meg a diplomám, és tudjak elhelyezkedni.
-Nem úgy ismerlek, mint akinek nem sikerülne valami.
-Aranyos vagy. De azért elég ijesztő... hamarosan jön az igazi élet, amikor már nem fognak anyuék zsebpénzt adni, és majd nem lesz senki, aki reggel a mosógéppel fog kelteni.
-Le kéne szoktatni erről anyut... -Gondolkozok el anya hülye szokásán.
-Olyan gyorsan felnőttünk. Emlékszem, amikor hazahoztak a kórházból anyuék. Olyan kicsi voltál. Tomi annyira féltett, hogy rendszeresen átjárt hozzád esténkét, és vigyázott rád.
-Tényleg?
-Már hét évesen is ilyen volt. Emlékszel, amikor általánosban az egyik csaj elhordott mindenfélének, az osztályodnak, és ő bement, mert sírva hívtad fel?
-Még szép. Akkor lógott először a gimiből. –Mosolyodok el.
-Annyira fura, hogy nem lakik velünk. Jó elég sokat lóg nálunk, de...
-Megtalálta az igazi életét. Remélem én is itt fogok majd tartani huszonhét évesen.
-Ne aggódj már ilyenek miatt. –Ölel át.
-Gabi, kocsiba. –Kapom az utasítást Tomtól.
-Akkor én megyek.
-Hajrá. -Szorongat meg.
-Köszi.
A rajt előtt csak egy dolgon jár az eszem: hogyan fogom megoldani a két mercit, meg Sebastiant. Na meg az sem segít, hogy Daniel és Kimi között vagyok. Pontosabban Kimi mellőlem indul, előttem meg Seb helye van a rajtrácson. A felvezető körön felmelegítem a gumikat, de nagyon hideg van, és még a nap se süt. Tuti eső lesz, jee... A rajtomnál otthagy Kimi, és Daniel megérkezik mellém. Pár kanyaron át gyötörjük egymást, amikor megreccsen a rádióm.
-Gabi, figyelj nagyon. Úgy néz ki a nyolcadik körre jön meg az eső, addig ezt meccsezzétek le.
-Meglesz. -Válaszolom röviden, és nyitom a DRS-t.
Nagy erővel vágódok be az Ausztrál mellé, aki meg sem mozdulva néz előre. Nagyon koncentrálhat a fékezésre, el fogja rontani. Be is jön a jóslatom, azzal az egy bökkenővel, hogy én még jobban elrontom, Carlnak köszönhetően.-Jön az eső. -Szólal meg hirtelen a rádiósom.
-Baszki! -Kiáltok fel az ijedtségtől, és lecsúszok a fűre. -Nem ért rá egy másodperccel később? -Ordítok.
YOU ARE READING
Formula 1 Never Give Up
AdventureMindössze tizenkilenc évesen ilyen e-mailt kapni, amikor éppen a pasidnál vagy, és filmet néztek nem mindennapi eseménynek számít. De, hogy mennyi mosolyt, és veszekedést hozott magával ez a levél, majd csak később derül ki.