Formula 1 Never Give Up

Első út a csapattal

Hello, hello mindenki! :)
Meghoztam ezt a kicsit rövidke, de remélem érdekes fejezetet! A helyesírási, és egyéb hibákért elnézést kérek, drága "menedzserem" túl elfoglalt, és nem tudta átnézni. :( Ha bármi hibát észlelet írjátok meg, és azonnal kijavítom!
Szép hétvégét, jó olvasást! <3

Kimegyek, de már csak azt látom, ahogy elviharzik Bálint apja, az anyja meg vörös fejjel kiabál utána. Inkább írok anyuéknak, hogy minden rendben van.
Még maradok egy ideig, de vége a látogatási időnek, és nem tudtom tovább húzni, így elindulunk haza Dorkával. Otthon bedőlök az ágyba, és próbálok elaludni. Ez a nap túl sok volt. Heni, meg Bálint... Úgy érzem hosszú hetem lesz.

***

És mekkorát tévedtem! Egy hét konkrétan elrohant mellettem, és már ott tartottam, hogy Chris két e-mailét sem olvastam el, mert közben Bálintnál voltam, Henibe próbáltam lelket önteni, de csak még jobban bezárkózott, az agyvérzés szélén voltam, elképzelésem se volt a keddi indulásról. Ez mind vasárnap este volt. Ma meg Hétfő reggel van. A bőröndöm már elő van véve, de a bele kerülő dolgok a ház minden pontján szétdobálva hevernek.
Az idegösszeomlásból a telefonom ránt ki.

-Mondd. -Szólok bele.

-Szia, zavarok? -Kérdezi nyugodtan Bálint.

-Ja, nem csak pakolnom kéne. Mit vigyek?

-Ruhát, törülközőt, kispárnát... -Gondolkozik. -Valamit ami lefoglal. Fogkefe, meg ilyenek. De, hogy-hogy nem kezdted el?

-Tegnap akartam, de Heni kiakasztott, előtte anyuékkal voltam Duna parton, nálad sokat... szóval elmaradt. -Átsétálok a fürdőbe, és szemügyre veszem a tiszta törülközőket. -Bolyhos, vagy olyan picire összehajtható törülközőt vigyek?

-Mindegy. -Nevet fel. -Vigyél bolyhosat.

-Ja, ezt szeretem. De magasan van... -Nézek fel a polc tetejére.

-Ne legyél béna! Én lábra se tudok állni, meg kell oldanod.

-Nem gond, felmászok a polcra.

-Izé, nem biztos, hogy ennyire stabil...

-Megpróbálom. -Rakom le a telefont a pultra, és felülök rá.
Onnan át a szekrényre, aminek a legtetején van a a bolyhos, piros isten áldása. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha oda lennének csavarozva a törcsik, mert, hogy sikeresen azokba kapaszkodtam meg, nem a szekrény szélébe. Ijedtembe lesokkolok, és szinte lassított felvételben zuhanok hátra, neki a kézmosó pultnak. Szerencsére nem töröm össze, csak jól beverem az oldalam. Káromkodok egy színeset, amit természetesen Bálint is hall telefonon át. A fülemhez veszem a készüléket, és csak azt az igazi, jól eső röhögést hallom a vonalban.

-Igen, jól vagyok túléltem, és semmim se vérzik. -Forgatom a szemem.

-Bo... bocsi. -Tartja vissza a nevetését. -Sikerült? -Köhint kettőt.

-Igen. Csak az oldalamat ütöttem be.

-Jól van törpe.

-Te hogy vagy?

-Jól, lassan kiszedik a varratokat is. Csak felülni még nem tudok. Konkrétan érzem, ahogy szakadok szét!

-Én is így vagyok, nyugi. -Nevetek.

-Tényleg mikor szedik ki a varratot neked?

-Csütörtökön legkésőbb, de én ki akarom harcolni a szerdát.

-Jól teszed, na de én lerakom, pakolj csak. Majd még beszélünk.

-Oké, szia.
Folytatom a pakolást, délre meg is vagyok. Ebéd közben gyorsan átolvasom a két üzit Christől. A programomat vázolta, és húú... szerdán lesz két fotózás is. Az egyik egy Red Bull reklámhoz kell, a másik egy Német újságnak, csütörtökön a megszokott pályaismertetés, és interjú, amire kötelező elmennem... Délután van autogram osztás, meg ugye ilyenkor szabad bejárása van a szurkolóknak a boxutcába. Pénteken szabadedzések, utána nincs interjúja a csapatnak, mert állatkertbe megyünk kis tigriseket, meg kis pandákat simogatni, úgy érzem ez lesz a hétvége legjobb napja. Szombaton nincs semmi különös, vasárnap verseny, és hétfőn megyünk Miltonba. Annyira nem vészes, de úgy érzem megint nem lesz időm levegőt venni.