Formula 1 Never Give Up

Mindennek meg van az ára

Hello, hello mindenki!
Rengeteget kellett erre a részre várni, tudom... nem ígérek semmit, csak annyit, hogy ahogy lehetséges hozom a következő részt!
Jó olvasást, szép hétvégét! <3

Reggel, a gondolataimtól kínozva lerúgom magamról a takarót, és a hajamba túrok. Sehol senki.

-Bálint...? -Suttogom értetlenül.
Válasz sehonnan sem érkezik, így ránézek a telefonomra. Az ébresztőm hat perc múlva keltene. Felhívom Bálintot, miközben kikelek az ágyamból, és értetlenül járkálok a szoba közepén. Három csengés után megszakad a vonal, én pedig értetlenül bámulom a telefonom kijelzőjét, amikor a szobaajtó kinyílik, és Bálint lép be... Daniellel.

-Sziasztok... -Köszönök összezavarodva.

-Merre voltál? -Pillantok Bálintra, majd Danire, aki elmosolyodik.

-Daniel segített egy rendes kávézót keresni. Vaníliás, fahéjas. -Tart felém egy lezárt kávés poharat.

-Ne! -Ugrok a fáradt szemű Bálint nyakába. -Mondtam már, hogy szeretlek? -Nevetek fel miközben egyre erősebben szorítom.

-Jól van törpe, ezt reméltem. -Simítja meg szabad kezével a fejem. -Na, idd meg. -Enged el, és a kezembe nyomja a kávémat.

-Dani. -Pillantok a csapattársamra az első korty után. -Köszi, hogy elnavigáltad. -Mosolygok őszintén.

-Jaj, Borsó. -Rázza meg a fejét. -Jó így látni. Mármint, nem a pizsidre gondoltam! -Kap a szájához hirtelen, amikor jobban átgondolja a szavait.

-Idióta. -Nevetek fel, és visszaülök az ágyra. -Hogy lesz a ma? -Rándulnak meg az arcizmaim.

-Vezetünk, amikor van két perc nyugalmunk kajálunk... a szokásos. -Mosolyog nyugtatóan, de a szeme körül megjelenik pár indokolatlanul mély ránc. -Bármi is van, én ott leszek. -Fújja ki a levegőt.

-Gabó, ne félj már. -Szól hozzám Bálint a válla fölött hátra nézve. -Az a gyökér már túl sokat vesztett a média miatt, moderálni fogja magát. -Ha meg nem... a csapatának gyorsan keresnie kell majd egy pilótát holnapra.

-Jól van, értem. -Szürcsölöm tovább a kávémat.

-A vezetés miatt meg ne aggódj, ilyenkor vagy a legkegyetlenebb. -Mosolyodik el Bálint. -Le fogod alázni a francba.

-Remélem. -Húzom félmosolyra a számat.

-Na, de lassan kezd el készülni, nem kéne folyton késni. -Néz a karórájára Daniel. -Chirsnek fogsz bármit is mondani...? -Pillant fel rám.

-Biztos, hogy nem. -Rázom a fejem lesütött szemmel. -Így is elég fejfájást okozok neki.

-Ahogy akarod... Akkor... majd kopogok. -Néz a szemembe válaszra várva. De pontosan tudom, hogy nem a kopogással kapcsolatos reakciómra kíváncsi...

-Rendben, szia. -Kortyolok egy hatalmasat a kötelező reggeli kávémba.
Dani kedvesen bólint, és kettesben hagy Bálinttal, aki némán nyomkodja a telefonját.

-Direkt akarsz idegesíteni, vagy tényleg ennyire kikapcsoltad magad? -Mordulok fel pár perc csend után.

-Csak élvezem, hogy csend van.

-Mit csesztem el? -Forgatom a szemem.

-Semmit. Na, menj és fürödj le, éjszaka sokat forgolódtál.

-Azért csinálod, hogy megöljem magam a pályán?

-Azért csinálom, mert jobban ismerlek, mint te magadat. -Morogja, miközben először felpillant a telefonjából. -Semmi rosszat nem csinálsz, de ismerem minden szavad.