Formula 1 Never Give Up

Csapatos kérdezz-felelek

Gyorsan megiszok egy pohár vizet, és kisöprök pár hajszálat az arcomból.

-Kezdjük! -Szól a kamera mögött ülő férfi, és felvillan a piros pötty.

-Hello mindenki! -Kezdi Chris. -Itt is lennénk a válaszokkal, és elnézést a késésért...

-Késett a gép. -Szólok közbe. -Bocsi srácok. -Húzom össze magam, amin mind a négy férfi jót mulat.

-Az első kérdés az enyém. -Veszi át a szót Daniel, és belenéz a tabletbe. -Daniel, mit gondolsz Gabi le fog győzni a pályán? -Olvassa fel, és elpirul. -Hát... -Alig bírom kibírni nevetés nélkül. -Minden bizonnyal szoros lesz köztünk a verseny, de Gabi egy őstehetség. Ja, meg elég agresszív! -Nevet fel, és rám néz.

-Törődj bele. -Rántok vállat.

-A kövi a tiéd. -Adja át Daniel a kérdéseket.

-Szia Gabi! Mit gondolsz az autóról? Vezetted már? -Olvasom. -Igen, vezettem már, és imádom. Persze, még nem tökéletes, de szerintem versenyképes. Bár ez inkább a hivatalos teszteken fog kiderülni. -Tovább pörgetek a következő kérdésre, ami úgyszintén nekem szól. -Ó, még egy. -Mosolyodok el. -Hopp, valaki magyarul írt.

-Google fordító kell? -Lök oldalba Tom, mire összehúzott szemekkel nézek a mérnökömre.

-Szóval... Csáó, Gabi, bocs, hogy magyarul írok, csak nem megy annyira jól az angol... szóval az lenne a kérdésem, hogy sokat változott az életed mióta leszerződtél a Red Bullnál? Mert én is most váltanék csapatot (kézilabdázok), és kicsit parázok miatta... -Fordítom le az extrém aranyos kérdést. -Hát, figyu nem hazudok, szinte minden megváltozott. És nem hiszem, hogy ez baj lenne. Igen, van pár ember, aki otthagyott, már most sem könnyű egyszerű embernek lennem, de ezek a változások, mind jót tettek nekem. Megtudtam kik az igazi barátaim, rájöttem, hogy mire vagyok képes. -Ekkor Danielre pillantok, aki gyengéden visszafordítja az arcom, és elvigyorodik. -Szóval, ja az ilyen dolgok mind változással járnak, de ettől nem kell félni, mert ha tényleg akarja az ember nagyon sokat fejlődhet. -A következő kérdés Tomé, és persze, hogy rólam kérdeztek.

-Hello, Thomas! Milyen együtt dolgozni egy női pilótával? -Mikor a mondat végére ér halványan elmosolyodik, és megrázza a fejét. -Igazából tök jó. Gabi teszi a dolgát, de mellette van véleménye, és saját céljai. Kicsit önfejű, de ezen kívül nincs semmi negatívum. -Karol át. -Maximum, az, hogy elég sok időbe telik felöltöznie, de ez elhanyagolható. -Mosolyog rám.

-De ari vagy. -Fordítom oldalra a fejem kislányosan.
A következő kérdés megint Danielé, majd az ő mérnökét kérdezik az autóról, és utána Chris kap egy érdekes kérdést.

-Milyen két ilyen fiatal versenyzővel együtt dolgozni? Nincsenek konfliktusok? -Olvassa. -Hát... sok munka van velük, meg néha úgy érzem magam, mintha az apjuk lennék, de kezelhetőek.

-Ja a tarkón csapás hatásos... -Sziszeg Daniel vigyorogva.

-Jól van na, valahogy le kell állítani! -Nevet Chris. -Természetesen megy a rivalizálás, meg a heccelés, de jó fejek a srácok. -Int felénk. -Tessék, Gabi.

-Szia, Gabi! Nehéz volt átszoknod túraautóról forma 1-es autóra? -Olvasom, és nyelek egyet. -Az első pár kör elég érdekes volt, és mindig kerestem a kis plüss mackómat, ami a régi kocsimban volt. -Mosolyodok el. -De hamar megszoktam. Persze van mit javulnom, és közel sem állok készen egy igazi versenyre, de nemsokára tesztek, meg addig szimulátorozok, szóval remélem nem leszek sokkal lemaradva a többiektől.
Még fél órán keresztül válaszolgatunk a kérdésekre, majd beüt mindenkinél a fáradtság, meg a sok ülés és elkezdünk bekattanni. Daniel Simon fülét pöcköli meg, miközben olvas, Tom nem hagy inni, Chris meg a fejét fogja.