Formula 1 Never Give Up

"Pihenés" Gabi módra

Hello, hello mindenki! 

Na, igen most sem siettem... de legalább jó hosszú rész lett! :pJó olvasást! <3

Már megint nagy szarban vagyok, asszem...  

De még mekkorában! Épphogy hazaérek, és megebédelek valaki csenget. Kinyitom az ajtót és...

-Mi a franc...? -Bámulok egy... plüssmacit? 

-Szia Bogyó! -Köszön egy nagyon ismerős hang. -Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a töketlen barátom, Lewis helyett... tegnap nem tudta hogyan kéne elmondania, hogy mennyire sajnálja azt a dolgot. Meg tudsz neki bocsájtani? -Néz ki a mackó feje fölött a tegnap annyira furcsa brit. 

-Utánam jöttél egy kurva nagy plüssel? Komolyan, azt hiszed így megbocsájtok?

-Hát... azt mondta barátnőd mindig is vágytál egy ilyenre.

-Ki?

-Az a magas barna... Bori talán.

-Te beszéltél vele? -Nevetek fel.

-Miután hajlandó volt meghallgatni, ja. 

-Gyere be. -Lépek hátrébb.
  Bent gyorsan leültetem a macit a konyhába, és töltök Lewisnak egy kávét.

-Szóval? -Néz a szemembe, hogy én kezdjem... mondjuk ő jött ide, de nem gond

-Tegnap... eszméletlenül összezavartál. Olyan... más voltál. Mi változott?

-Már az elején tudtam, hogy kellesz. Igen, akkor még csak testileg, de bassza meg, amikor veszekedünk, az a mérhetetlen önbizalom, és hidegség. De mégis remegtél, mert alapból te egy kis szent vagy. Még csak meg sem csókoltál, pedig tudom, hogy akartad. 

-Csak nem bízok benned.

-Ezt már másodjára mondod.

-Mert így van. Értékelem azt, hogy igyekszel, de nem megy egyik percről a másikra.

-Nem is várom el. Csak legyél tisztában azzal, hogy megbántam. Nem szabadott volna megütnöm téged. Eldurrant az agyam, de ez nem kifogás, tudom. 

-Nem haragszom már. 

-Nagyon nem így kellett volna kezdenünk... 

-Hát nagyon nem. -Harapok a számba.

-Köszi. -Teszi le az üres kávés csészét.

-Nincs mit. Géped mikor megy?

-Két órát állhat még, utána mennem kell. Szóval lassan indulnom kell. 

-Aranyos, hogy eljöttél.

-Szeretem az országod, tele van gyönyörű lányokkal, mondjuk te ezt pontosan tudod. -Kacsint, és a kapuban átölel.

-Akkor majd spanyolban? -Nézek fel rá.

-Igen.

-Szia. -Intek egy utolsót, és visszamegyek a házba. 
  A macit beviszem a szobámba, és belefekszem az ölébe. Küldök egy képet Borinak róla, csak hogy tudja, jó munkát végzett.
Egy fél óra múlva érnék haza anyáék. Megvan a szokásos "nagyon hiányoztál, meséélj!!" beszélgetés, de annyira össze vagyok zavarodva, hogy nem igazán tudok beszélgetni anyáékkal, így inkább pihenésre hivatkozva elvonulok a szobámba.
  Lewis Hamilton... Sosem volt a kedvencem... Aztán ok nélkül utált, sőt meg is ütött, most meg kapok tőle egy hatalmas plüsst. Nem, nem vagyok szerelmes, ez biztos, de ki tudja? Akár bele is szerethetnék idővel.
Kusza gondolataimat egy rég nem hallott hang oszlatja szét.