EXO in front of me

01.08.

V I V I E N N E

A délelőtt hátralevő részében reggelit készítettem, takarítottam, néha lustultam és jókat nevettem a srácokkal. Kiderült pár dolog. Például, hogy szeretnek énekelni. Csillogó szemekkel hagytam, hogy másfelé terelődjön a téma, aztán mikor megfeledkeztek a dologról, előrukkoltam az ötlettel.

- Énekeljetek már valamit!

- Neeeem – legyeznek maguk előtt.

- Nem is tudtok énekelni! – váltok taktikát. – Ha tudnátok énekelnétek nekem. Ezzel nálam nem vágódtok be. Kis hazugok... - biggyesztem alsóajkam.

- Hééé.... – szólal fel Chen – Majd énekelünk, de nem most, most olyan... áááh, fáradtak vagyunk – ásít, de tudom, hogy tetteti.

- Na, persze... - rázom fejem rosszállóan, de azért mosolygok. Áttörölgettem a pultot és elmosogattam. Mire megfordultam Chanyeol állt ellőttem, vállát az ajtófélfának döntve. Kezei lazán karba téve méregetni kezdett. A srácok eltűntek, de nem is baj. Hagy pihenjenek én meg hamarabb elvégzem a dolgaimat. Kezeimet törölgetve egy rongyba nézek vissza rá hasonlóan. – Parancsolsz?

- Tudsz hajat festeni? – böki ki halkan, de a beálló csendben eljut hozzám a kérdés. Felvonom fél szemöldököm. Hajat festeni? Egy pasi hajat fest? – Ne nézz így rám... senki nem tud... egyszer kértem meg Baek-et, de több jutott az arcomra, mint a hajamra.

- Éppenséggel tudok – vágok közbe. Anya évek óta vörösre festi a haját és mindig engem kér meg, hogy csináljam meg, mivel azzal is pénzt spórol, ha a lánya csinálja ingyen és nem megy szalonba. Ennyi erővel fodrász szakmát is elvégezhetnék, de tök mindegy, hogy van e vagy nincs, úgysem helyezkednék el benne. – Miért? – kérdésemre csak felsóhajt és int, hogy kövessem. Gyanakodva bár, de megteszem. Megfogadtam magamban, hogy adok egy második esélyt és reménykedem abban, hogy van másik tulajdonsága is, nem csak a bunkózás. Az egyik szekrényből előkapott egy doboz hajfestéket. Feketét és Palette-t. Látom, hogy a szekrényben van egy Nature is. – Én a másikat ajánlom.

- Miért? – kérdez vissza és most őszintének látszik érdeklődése.

- Mert a Palette roncsol. A Nature-ban meg gyógynövénykivonat van. Puha lesz tőle a hajad és nem szalmaállagú.

Míg tekintete a két doboz között cikázott, szemöldökei összeugrottak és igyekezett koncentrálni. Képzelem, mekkora harcot vív magával, hogy a saját választottja vagy az enyém foglalja el hajkoronáját. Én addig elmerengve figyeltem minden apró mozdulatát és akaratlanul magamba véstem, hogy később jól emlékezzek vissza rá. De közben én is harcot vívtam. Sosem voltam egy egyenes ember, sőt, még magamat kiismerni is nagyon nehéz, olykor lehetetlen. Nem okot, sem magyarázatot nem találok arra, mit miért teszek, holott a fejemben ordítozó hang egy konkrét utasítást követel és többjében nem hallgatok rá. Miért táplálok ellenszenvet e fiú iránt? Fogalmam sincs. Két hang szónokolt a fejemben, egymással vitatkozva, hogy kezdjem az egészet elölről és legyek vele kedves, ám tartsam meg büszkeségem és inkább nagyképűen vonjak vállat, hagyjam szenvedni őt. Még ha csak egy bugyuta hajfestésről is van szó. Viszont... szívem szerint ujjaimat lágyan futtatnám azokba az őszes tincsekbe és biztos vagyok benne, hogy sok festéket tett már magáévá, de puhák maradtak. Nem is tudom... teljes zsigerből jövő ellenszenv ez vagy... talán tetszik és így élem meg? Ohh! Majdnem felkiáltottam. Még hogy tetszik! Semmi különleges nincs benne, egyetlen ékessége a magassága, semmi más.

Kicsit tanácstalanul nézett fel, telt ajkai résnyire nyíltak egymástól, kerek szemei pedig valahol segítséget kiáltottak. Mintha ő is hasonló gondolatmeneten esett volna át, mint én. Nyelnem kellett, mert kiszáradt a torkom. Nem tudom, hány éves... de iszonyatosan aranyos!