EXO in front of me

01. - Chanyeol - 22.

C H A N Y E O L

- Hideg! - morgom vacogva, miközben kifelé bámulok az ablakon. Hétvége van és érdekes módon minden bolt zárva. Nem is baj, mert a májusi hétvégék unalmasak, bár nem jobban, mint a novemberi. Kezemben szorongatom a fagyasztott vegyes gyümölcsös dobozát, amiből halászom ki a málnákat. A cseresznyéket és epret félredobom a többieknek, már csak azért is, hogy ne halljam később, milyen mohó vagyok. Beüt a jó idő, de néha eléggé szeles és tény, hogy reggelente és esténként még azért hűvös van. Megigazítom a pulcsim nyakát és lustán lerobogok a lépcsőn. A ház még alszik. Az üvegajtón rálátásom van a teraszra és a szembe szomszédra. Valahogy látni, hogy abban a házban még alszanak. Én is nyomnám a szunyát, ha az ágyam nem dobott volna ki annyira már hajnali fél hatkor. Lent viszont meglep Baek látványa. Fején törülköző, az alól kukucskál ki maga elé. Pislogni se nagyon teszi, így meglengetem előtte karom, mire felkapja fejét rám. - Hát te?

- Oh... már ennyi az idő? - dörzsöli meg arcát. Keze hozzáér a törülközőhöz, mire értetlenül rántja le azt a fejéről és néz rá. Szinte látom, hogy lepörgeti magában az vajon hogy került oda.

- Még mindig másnapos vagy? Vagy mi? - ráncolom homlokom miközben ledobom magam mellé a kanapéra.

- Neeem... - nyögi és nyújtózkodik egyet ültében - Csúnya lenne, ha négy nap alatt nem józanodtam volna ki.

- Akkor mi bánt? - kérdek rá nyíltan. Már meg se lepődik, úgy néz rám, csak tanácstalanul jártatja rajtam a szemét. - Mert bánt valami, látom.

Akkor is tudnám, hogy baj van, ha nagyon jó színész lenne! Alapjáraton neki nagy dumája van, a témák röpködnek ide-oda, könnyen barátkozik és nem zárkózott, se nem hallgatag. Van is bátorsága elmondani a másikról a véleményét. Ismerem. Hisz nem csak a kollégám, de jó barátom és szobatársam is.

- Tudod... - kezdi és megnyalja száját, ami szokatlanul ki van pirulva. - Tudtad, hogy Vivinek van barátja? - böki ki, szinte kifakad és rám néz. Megilletődöm, nem kicsit. A reakciójától és az infótól is.

- Mármint... pasi-barát? Úgy barát, hogy fogják egymás kezét és satöbbi? - vonom fel szemöldököm és észbe kapva nyújtom felé a gyümölcsös dobozt, de fejét ingatva emeli fel kezét, hogy nem kell. - Nem... nem tudtam... - vallom be.

Ez a lány semmilyen jelet nem mutatott afelől, hogy foglalt lenne vagy annyira nagyon szerelmes. Azt se tudom, milyen márkájú telefonja van, mivel olyan sokat nem használja, inkább elhagyja az online életet és velünk foglalkozik, még ha udvariatlanság is lenne nem ezt tennie. Tény és való, hogy a barátnőjével elég sokat találkozok. Apropó, Lilla! Már lassan két napja nem reagálok az üzeneteire. Megértem, hogy öröm velem találkozni, de mostanában a magány felé vágyódom, pláne, hogy egy hónap alatt szinte majdnem mindig együtt lógtunk. Kedves lány. Aranyos... biztos másmilyen szempontból is... bejönne... de így és most nem. Ha jobban belegondolok, számomra se volt közömbös a háziasszonyunk, mégis volt benne valami, ami azt súgta, hogy ne közeledjek hozzá. Volt bennem egy fék, hogy akár egyszer is kedves legyek vele. Pedig ő is kedves és aranyos, humoros lány. Nem ugrott a nyakamba, hanem visszafeleselt, nem is kellett kaparnia ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljak vele, mert akaratlanul is mentem utána, mindenféle okot kitalálva. Még ha legtöbbször elég bunkón bántam vele. Szégyen vagy sem, de a migrénes roham hatása alatt látva jöttem rá, hogy ő is mégis csak ember. Ráadásul lány.

Van egy olyan érzésem, hogy azért akartam távol maradni tőle, mert tudtam, hogy ennek amúgy se lenne jövője, többek között itt van Baekhyun. Miért foglalkoztatja ennyire, hogy van valakije?