B A E K H Y U N
Mosolyogva szögdelek a telefonommal a kezemben. Némiképp lefárasztott a D.O.-val való gyakorlás, de egyre jobban élvezem így, hogy már sikerült nagyjából elmagyaráznia, miről fog szólni a dorama. Ez csak egy pár rövid részes webdráma, de szegénykémnek kínaiul kell beszélnie. Irigylem a forgatókönyv kidolgozását, mivel egy szerelmespárról szól, akiket a sors egy véletlen találkozás hozott össze, de az élet nem úgy adja a dolgokat, ahogy azt elképzelik, mégis annyi nehézségen verekedik át magukat, hogy az ember akaratlanul csak ezt karja forgatni. Nehéz lehet kilépni a való életbe egy ilyen csodálatos szerkesztés után.
Még ha részletesebben is magyarázta volna. A lényeget sikerült megragadnom. Mostanában szétszórt vagyok, a körülményekhez képest. Hajam kócosan összevissza áll a fejem tetején és örülök, hogy már nem érzem a hajfesték maró bűzét.
Átrobogok a hallon és nagyot huppanva esek rá a kanapéra, miközben az instagramon olvasom az információkat Koreával kapcsolatban. Ah, hiányzik az ágyam... másfelől amint visszatérünk, innen fog hiányozni valami. De még nem tudom, hogy mi. Unalmamban lövök egy-két képet és a legszimpatikusabbat feltöltöm, a telefonom pedig lenémítom, hogy ne halljam a folyamatosan jövő hozzászólások és kedvelések értesítési hangjait. Nyakam ropogtatva húzom ki a fülest fülemből és állítom le a zenét, mikor egy, már megszokott hátsó fertájat szúrok ki, ahogy lassan hátrál ki az egyik folyosóról. Mikor kiegyenesedik, idáig hallom gerincének roppanását, majd egy morgás vegyes sóhajt. Szegénykém... az a felmosó nyél lehetne hosszabb is.
„Pihenj le egy kicsit" – szólalnék meg reflexszerűen és fejben megpaskolom magam mellett a kanapét, de ha megszólalnék, se hallaná, mivel kiszúrom az ő füléből távozó vezetéket, aminek vége kacskaringósan lóg bele a zsebébe.
A lány kiegyenesedik, a felmosót a vödörbe mártja és azt felemelve araszol a lenti fürdőszoba felé, gondolom, hogy a benne lévő koszos vizet kiöntse a wc-be. Felvont szemöldökkel figyelem, hátha megérzi, hogy valaki nézi, de látszólag teljesen elzárkózott a külvilág elől, édes ajkai pedig egy jól ismert dalszöveg szavait formálja, magában tátogva azt. Elmosolyodom. Miracle in December. Ezer körül is felismerném, imádtam énekelni.
Várjunk csak!
Édes ajkai? Édes? Valami baj lehet a fejemmel...
Már épp szólásra nyitnám számat, mikor határozottan indul meg a bejárati ajtó felé, majd azt kinyitva elhagyja a lakást.
- Miért ülsz itt egymagad? – huppan le mellém Sehun. Megigazítja szemüvegét orrnyergén és telefonját előkapva kezd el ő is szörfözni a világhálón. Hetykén megrántom a vállam.
- Nem is tudom.
- Vivi? – emeli fel tekintetét. Arca szokásához híven semmilyen érzelmet nem produkál. Vagy fáradt, vagy tele van a töke valamivel.
- Most ment el – vigyorgok a srácra és kinézek a hátsó terasz üvegajtaján. Emlékszem, hogy Vivi mennyire kiborult, mikor meglátta a több mint két és fél méter hosszú függönyt az ajtónál. Egyből kijelentette, hogy inkább megpucolja az üveget heti kétszer, de nem fogja ezt gőzölni, sem kimosni, kiteríteni aztán kivasalni. Igazán aranyos volt, ahogy felháborodottan hadart, arca pedig enyhén kipirult ettől.
- Mitől van ilyen jó kedved? – jön a következő monoton hangú kérdés.
- És neked mitől van ilyen rossz kedved? – támadok vissza, mert igazából fogalmam sincs, miért mosolygok ennyit, így megmagyarázni is nehéz lenne. Sehun felsóhajt, szemei majdnem fenn akadnak és fejével a hátsó terasz felé bök. Előre dőlve egyenesítem ki hátam és kukkantok át az üvegen, hátha kiszúrom hangulatának okát. Egyből meglátom Chanyeol-t, ahogy teli szájjal vigyorog és nevet. Tapsol párat és begörnyed, mikor újabb nevetésroham tör rá. Na vééégre. Egész idő alatt elviselhetetlen volt a stílusa, most meg... - Az nem Vivi barátnője?! – akadok ki egy cseppet. A lány visszafogottan nevet, kezében egy széttrancsírozott alma. Gondolom drága Yoda barátunk megpróbálta kézzel kettétörni az almát. Mert a kés felesleges eszköz, igaza van, viszont abból a gyümölcsből nem maradt semmi. Sehun bólogat és keresztbeteszi lábait. Rám pillant, majd az együtt viháncoló párocskára és megrángatja a vállát.
KAMU SEDANG MEMBACA
EXO in front of me
Fiksi PenggemarVivienne nem egy hétköznapi lány. Akár így is kezdődhetne a történet. De ő nagyon is hétköznapi. Már-már sablonos és unalmas. Egyetlen ékessége a verhetetlen szarkasztikus hozzáállása, főleg, hogy a kertvárosi élet nagyban elősegíti unalmas napjait...