EXO in front of me

01.23.

V I V I E N N E

Emlékszem. Mindenre olyan tökéletesen emlékszem, hogy az nem igaz. Emiatt haragszom is magamra és elfog a bizonytalanság. Dénesre nézek és hirtelen megrohamoz egy gondolat, de ez olyan halovány és bizonytalan, hogy szinte elvész a döntésem mellett. Nem vagyok kapcsolatfüggő... de tény, hogy akkor sem múlik el a menekülési vágy hazulról, ha mondogatom magamnak, hogy ugyan nincs rá okom menekülni. Akkor is elvágyódom. Mint a mostani tinédzserek. Buli, barátok, még ha csak egy sétáról is lenne szó.

- Szóval... szóval kicsit zavarban vagyok – dörzsöli meg tarkóját és olyan „ettől tartottam" féle vigyor ül ki az arcára. Hunyorogva mérem fel a srácot. Megéri? Nem éri meg? Baekhyun kieresztette rám a hálóját és én úgy beleragadtam, hogy cseppet sem veszem figyelembe, hogy két hét múlva úgyis kilép az életemből. Aztán újra egyedül maradok. Vagy lehetek számító és titokban tartom Dénest... aztán ha Baek el is utazik, itt lesz ő, aki nem olyan nagy Ő, de ki mondta, hogy Baekhyun az? Sosem voltam számító. Legalábbis magamon sosem vettem észre. Lehet, hogy volt rá példa, de sosem éreztetett velem lelkiismeret furdalást. Egyszerűen csak azt teszem, ami a helyes. És ez a helyes. Sajnos nem ültem be a „Hogyan legyél számítódög" órákra. – Ennyi?

- Igen, ennyi – bólintok. Lábával lök egyet a hintaágyon, de másik lábával meg is állítja azt.

- Ez most valami bosszú, vagy mire véljem ezt? – néz fel rám. Jeges tekintete még fagyosabb lett. Szinte érzem, hogy a vesémbe lát és lefagyasztja egész belső szervem. Mellkasom beforrósodik a helyzet miatt. Izgatottá tesz. Rossz értelemben. – De most komolyan...

- De most komolyan – veszem át a szót –, legyen vége!

- De mégis...?

- Nem akarom ezt csinálni és kész! – kissé hisztisen tárom szét karjaimat és ejtem őket törzsem mellé. Látszik, hogy nem vagyok gyakorlott a szituációban.

- Eléred, hogy vonzódjak hozzád... kötődjek hozzád... - áll fel és lassú léptekkel lép felém, ami azért is ciki, mert a derekam így is a terasznak van döntve és nincs menekülési utam. - ... Aztán benyögöd, hogy nem akarod ezt csinálni? Mégis miből vagy te? – én meg a kérdést mire véljem?

- Nem lehetne szebben elválni? – vágok be egy szenvedő fintort tapasztalatlan zavaromban. Most kellene mély levegőt vennem és olyan coolosan elküldenem a francba, hogy többet be nem teszi ide a lábát, még gondolataiban sem.

- Váltunk el valaha szebben? – dobja vissza a kérdést utánozva arcmimikámat.

- Te jó Ég... - fújtatok magam elé – Nézz ránk! Szerinted ez normális? Csak sétálj ki a portámról, aztán kezd valamit az életeddel, ahogy én is tervezek a sajátommal – célzok ezzel arra, hogy kész kínszenvedés pontot tenni ennek az ügynek a végére, mert ez ismételten nem nevezhető kapcsolatnak, akárhogy is nézem.

- Oké... - húzza el a száját és tekintete elréved a vállam fölött. – Miatta van, mi? – hangja olyan vészjósló, hogy belül újra begyulladtam. Lassan sandítok a hátam mögé. Baekhyun a telefonjával szórakozik, míg a mellette ülő Kai a tabletjén mutat valamit a srácnak.

- Most erre mit mondjak? – mosolyodom el és nézek vissza a fölém tornyosuló srácra. Dénes újra a szomszédokra néz, majd vissza rám. Lepillant ajkaimra, amik még mindig egy lágy, egyértelmű mosolyra húzódnak és fejét ingatva lép el mellettem. – Szia! – szólok utána, de erre csak begyorsít léptein és úgy kivágja a kapunkat, hogy szólnom kell anyának, hívjunk valakit kicseréltetni. Hát ez... könnyen ment. Ugye?