EXO in front of me

01.24.

V I V I E N N E

Meghatározó az egy nő életében, hogy ha rááll a mérlegre, a számok mutatnak változást, természetesen jó értelemben. Viszont amint belenéz a tükörbe egyszerűen nem lát semmiféle különbséget aközött, milyen volt akkor és milyen most. Már hetek óta rizsen és zöldségeken élek, és ha nagyon húst kívánnak az ízlelőbimbóim, vajon megpirítok egy kis csirkemellet. Tény, hogy a bőröm megereszkedett, de koránt sem annyira, amennyire elterveztem volna. Egyik ismerősöm osztotta meg velem a nagy fogyásának titkát, úgy tűnik, nálam még ez sem használ. Szinte már biztos vagyok benne, hogy ha bypass műtéten esnék át, se fogynék látványosan. Orgazmus közeli állapotba esek, mikor zuhanyozásnál érzem a csípőcsontom, igaz nem nagyon, de legalább már ki tudom tapintani, viszont eddig senki se említette, hogy „Huh... te fogytál?!". Don't give a shit...

- Vivi, kérlek... - Baekhyun szalad utánam, akármerre megyek, ami valahol élvezetes, máskor viszont baromi nagy hátrány. Még a benti papucsok talpán is van annyi kosz, hogy a frissen felmosott padlón szépen nyomot hagyjon és hiába töröltem fel harmadjára is, nem sokat számított, mert a srác bizony jött velem mindenhová. – Félreérted az egészet! – állt meg végre, feladva, hogy mentálisan is utolérjen és olyan tekintettel nézett rám, mintha teljesen elment volna az eszem. Kissé kétségbeesetten és röhejesen.

- Jaj, ismerem ezt a szöveget – lökdösöm a felmosó fejet az egyik sarokba, hogy onnét is kiszedjek valami nem oda illő port, de mozdulatom olyan profi, hogy még a falat is sikerült bevizeznem. Sehun robogott le a lépcsőn, szintén papucsban. Nemtörődöm arckifejezése tekintélyt parancsoló volt, ami egyszerre nevetséges és félelmetes. Olyan hatást keltett, mintha ő szarta volna a spanyolviaszt és ilyen kisugárzással még el is hinném. – Ha rálépsz, eltöröm a lábad! – szólok oda, mert csőlátással előre indult volna meg a száradni óhajtó útvonalon. Néhai kitörésem megszokva csak legyintett és lábai külön életet élve íveltek egyet, kikerülve a vizes területet.

- Csak MinJung-al beszélgettem – folytatta a srác, mire ránéztem. MinJung? Az meg ki? Már épp rákérdeztem volna, mikor Yoda lépett ki a lenti fürdőből, grimaszolva, simogatva hasát és a nyitva hagyott ajtó miatt hallani véltem a...

- Megy a hasad? – pólóm nyakát orromig húztam és fejem előrebillentve tartottam meg az anyagot magam előtt, hogy az le ne csússzon. Nem tudom, mire számíthatok abban a helységben, mindenesetre két napra kiiktatom a küszöbének átlépését. A srác nyöszörögve zúg el mellettünk és innen tudom, hogy most békén kell hagyni. Valamiféle úton-módon az jön le ebből a mai napból, hogy senki fia nem óhajt hozzám szólni. Egyik legyint, másik nyöszörög, miközben Baekhyun az egyetlen, aki kihadarta a fél életét az elmúlt másfél órában, kisebb szüneteket tartva. Nem nyert, haver, nem tudok lenyugodni, ha folyamatosan kattog az agyam és túlzásokba visz lehetőségeket. – Oké, gyógyszer a fiókban – morgom a füles után és a vízbe mártottam a felmosót.

- MinJung ő a ... - kezdi a srác, de hisztizve morgok és sóhajtok fel egyszerre.

- Nem érdekeeel. Azzal beszélsz, akivel akarsz. – tologatom lábammal a vedret, aztán megunva kapom fel a fogantyújánál fogva és viszem a helyére. – Amúgy tök hülyék vagyunk – fordulok felé csípőmre téve a kezeimet. Baek enyhén oldalra biccentett fejjel várta, mire értem ezt, de mivel nem buta kölyök, szemöldöke hirtelen ugrik össze, ahogy rádöbben.

- Ne kezd el a beszédet, kérlek – szólal meg halkan, szinte suttogva. Tudja, hogy nagy beszélőkém van. Könnyedén lelkiismeret furdalást tudok beledumálni vagy másnak a lelkére hatni, de ha egyszer ki akar törni belőlem, nem tudom ezt visszatartani. Különben is, ha ezt is magamban kell tartanom, akkor felrobbanok.