EXO in front of me

01.18.

V I V I E N N E

Mindenhol, minden családban vannak gondok. Ott is, ahol füstöl a kémény, ott is, ahol nem.

Mikor legnagyobb problémámat csak a vizsgaidőszak töltötte ki, addig nem kellett foglalkoznom, mennyire háziasítom magam, ha már nőként jöttem a világra. Már tizennégy évesen azt mondtam, a nők élete a legnehezebb, mert mi menstruálunk, mi szülünk, nekünk fáj a szüzesség elvesztése, míg a férfiakba van programozva az, hogyan játszadozzunk a nők érzéseivel és munka, munka, munka. Számtalanszor elképzeltem az életemet, milyen lenne, ha férfi lennék. Nyilvánvalóan szexuális téren nem lennék feszült, dolgoznék, mert nem gátolna sem nagyra nőtt tüdő sem menstruációs görcsök, és ha úgy is történtek volna a dolgok, ahogy most, akkor Baekhyun-nal lennénk az a bizonyos BFF. Na meg ki tudja... Chanyeol is máshogy állt volna hozzám.

De nem. Lány vagyok. Huszonkét éves. Van két nővérem, akik között csak egy év a különbség, de velem meg tizenkettő-tizenhárom. Ők egy korosztály, együtt jártak bulizni, együtt oldották meg pasi problémáikat, sulis vizsgáikat, és mára már nekik mindent szabad, amit nekem nem, de mikor ők annyi idősek voltak, mint most én, nekik már akkor megvolt a mindent szabad, semmit nem. A középső nővéremmel nincs is gond. Később ment férjhez, a fiatalkori sorozatos csalódások után pár évre beszüntette az ismerkedést, a randizgatást, és akkor jött ez a férfiúcska, aki azt mondta, ő bizony szereti és elfogadja őt szőröstül-bőröstül, vagy hogy mondják ezt... Így mi jobban össze voltunk nőve, mint a legidősebb nővéremmel. Az átokkal. Azzal a kis... nem is ragozom, mert az túl alpári lenne.

Nem tudom, ki mennyire lépi át azt a bizonyos határt, mikor veszekszik a testvérével, de nálunk nem csak a szavaink ütötték egymást. Emlékszem, hogy egyszer úgy mellkason ütött, hogy utána másfél napig nehezen vettem a levegőt. Ő nem ismer szép vagy halk szavakat. Berobban azon a bizonyos ajtón, amin kopogni kéne, nagyra tátja a száját, amibe a talpad beleférne és olyan magas hangfrekvencián követel – mert a „kérem" és „köszönöm" nem szerepel a szótárában -, hogy katonai kikiáltónak is felvennék. Pont az elsők között lenne. Nem tudom, mi történt az elmúlt majdnem tizenkilenc évben – mert a maradék három-négyben áldott jó testvért játszott, aki törődött a kishúgával, és ha felmutatnék fényképeket a gyerekkoromról több közös fotót találnának vele, mint a saját anyámmal. De miután tízedik alkalommal próbáltam kezdeni valamit ezzel a szeméttelepre való testvéri viszonnyal, ami természetesen újra és újra megbukott, meguntam, hogy folyamatosan kudarcot vallok, és inkább sodródom az árral, ami úgy tűnik, messze visz el tőle. Nem is baj. Hamarabb kellett volna hagyni ezt az egészet.

Körülbelül a fiúk beköltözése előtt úgy egy hónappal találkoztam vele és habár fájó és szégyen ezt kijelenteni, de cseppet sem érzem hiányát és igazából a hátam közepére se kívánom. Így, mikor hallom a kocsijának félreismerhetetlen nyikorgó hangját, ahogy beparkol a kocsi feljárónkra két dolgot csinálok: bezárkózok a szobámba vagy szándékosan lebetegítem magam, mivel ő fél bármiféle náthától, még a fejfájástól is, így általában a látogatási procedúra átcsap ötven órából, öt percre és már csak azt veszem észre, hogy kifordul a bejárati ajtón és vagy százhússzal igyekszik kijutni a kertvárosból.

Legutóbbi találkozásunkkor nagyon összevesztünk, ami a szomszédoknak már nem volt újdonság. Ha kiabálást hallanak, tudják, hogy az első szülött gyermek belépett a területemre. A legborzasztóbb az egészben, hogy ha átváltunk bunkó üzemmódba, hasonló a stílusom, mint az övé. Mindig az enyém az utolsó szó, ahogy nála mindig az övé, így többjében rakjuk-mondjuk egymásnak, és sosem lesz vége. Mikor anya azzal keltett, hogy „Áldott lánya" meglátogatja őt, nem minket, hanem őt, kétségbeesetten próbáltam kitalálni, hova menekülhetnék. Sok minden történt az elmúlt hetekben és ezen a torta tetején habként rá a nővérem... ne! Nem bírnám ki! Vagy felhívom Lillát... vagy nincs mit tennem, figyelmen kívül hagyom Baekhyun viselkedését és betolakodok a házba. Majd elalszok a padlón. Hátsó kertben. Kutyaólban, ami nincs, de építek egyet és elleszek ott.