EXO in front of me

01.14.

V I V I E N N E

- Ez most komoly? – Lilla dühödt hangja olyan erővel robbant be a fülembe, hogy a frekvencia átzúdult a hallójáratomban, fel az agyamba, hogy felfogja azt, mekkora lelkiismeret furdalást kéne éreznem és ez által, leliftezett a szívembe is, ami belesajdult. Én titkot tartani Lilla előtt? Soha. Most mégis sikerült. Bár én nem tekintettem ezt titoknak, Lilla mégis szentül meg van győződve abban, hogy sikerült eltitkolnom, hogy Dénessel újra beszélgetek. Nem értem mi baja... eltelt két év. Lehet, hogy a fiú tényleg megkomolyodott, és ha nem veszem figyelembe a tömény undort, amit a hímnemű iránt érzek, talán még jól is kisülhetne a dolog ebből az újbóli találkozásból. Huszonkét éves, érett, felnőtt nő vagyok, szükségletekkel és úgy hiszem, megérdemlek ajándékokat. Akkor lenne nagy probléma, ha egyáltalán nem foglalkoztatna a másik nem – de még a sajátom sem -, csak ellennék a saját kis világomban. Tegyük fel, én egy lelkileg sérült lány vagyok, akinek traumája a gyerekkorára vezethető vissza. Mindig dolgos, szigorú anya mellett nőtt fel, apja alkoholista és szerencsejáték függő volt és kis mennyiségben kitartó, mert ahhoz értett, hogyan húzzon le egy stamot vagy hogyan fogadjon egy pókermeccsben, de ahhoz már kevésbé volt férfi, hogy kiálljon a családja mellett. Jóban-rosszban, ahogy mondani szokás, ha már két ember összeházasodik. Nagy mennyiségű szeretethiánya és naivitása mások által elvárt odafigyeléséből nyeri. Lelke körül kőkemény fal, amit azért épített, hogy megvédje magát még az élet alapvető döccenőitől is. Legnagyobb problémája, hogy melyik könyvet kölcsönözze ki a könyvtárból, mivel már az összeset elolvasta. Ugyan, kérlek... - Vivi! Hozzád beszélek, hallasz?

- Jól van, na, csak úgy megtörtént – védekezek egyből kissé hisztériásan és rossz szokásomhoz híven megvonogatom a vállam.

- Ne rángasd a vállad, mert eltöröm – na, kösz, kiköpött anyám. Az is állandóan törné a csontjaimat – Nagy hibát követtél el...

- Mit? Mégis mit? – nézek rá értetlenül. – Tán lefeküdtem vele? Aztán titokban abortuszra mentem, mert bekaptam a legyet? Úgy beszélsz, mintha olyan bűnt követtem volna el, ami kihat az életemre.

- Hidd el, kihat az életedre, ha csak átbaszásokat kapsz – érvelt vissza és igaza van. – Két évvel ezelőtt ez a fiú leígérte neked a csillagokat az égről, ami persze sablon és oltári nagy kamu duma egy pasi szájából, és mikor felvállalt másnap már kihajított, mint egy kutyát.

- Oké, felfogtam... - motyogom az orrom alatt.

- És most hol tartasz? Nézz magadra. Bezárkóztál. Nem érdekel téged senki. – Igaz, hogy mostanában nem kerestem férfiak társaságát, mivel esélyem és lehetőségem sem volt rá, inkább csak bizonygattam magamnak, hogy tökéletesen elvagyok így és apa hiányában bár, de megvan mindenem.

- Nem te mondtad nekem, hogy dobjam el az elveimet és olyat csináljak, ami jelenleg jó nekem? – kötöm az orrára és hunyorogva nézek rá, de úgy érzem, az arckifejezésem most nagyon hasonlíthat Chanyeol mimikájára, mikor rám néz. Lilla felsóhajt, nyilván most tudatosult benne az előbbi kirohanása, de nem hibáztatom, mert igaza van és tudja, hogy másképp nem tudna rám hatni, ha a helyes útra akar terelni, de ugyanakkor azt is tudja, hogy ezek mind fájnak nekem, még ha segít is velük.

- Jó, ne haragudj... - dörzsöli meg a homlokát és szög egyenes haját erős copfba köti, amit nem rég vasaltam ki. Az ágyamon ülök törökülésben, a lábaimat már nem érzem, mert közel másfél órája hallgatom barátnőm kioktató szavait és nem mertem megmozdulni. Egyik kezemben tükör, másikban szemöldökcsipesz és teljesen megfeledkeztem arról, hogy az egyik szemöldököm patent kiszedve a másik meg még bozót. – Kiszedjem a másikat? – kérdez rá hirtelen.