EXO in front of me

01.13.

V I V I E N N E

Idegesen hajítom el a telefonom. Persze szigorúan csak magam mellé a párnára. A hintaágyban lebzseltem, különféle pozitúrákat felvéve, hogy minél kényelmesebben megnézhessek egy hosszúnak betudott koreai sorozatot, míg barátnőm ide nem ér. Hát hiába. Az utolsó még lefordított részt is sikerült végignéznem és Lilla sehol. Agyamban lejátszódott, hogy én mit tennék a főszereplő helyében illetve milyen lehetőségek jöhetnek a folytatásban, aztán álmodozásomból arra eszmélek, hogy mindent átgondolva unatkozok. Még azt is leteszteltem meddig bírom visszatartani a vizeletemet, ami megjegyzem hülye ötlet volt és nem azért, mert bepisiltem, hanem mert egy idő után nagyon is fájdalmas. Kell a pihenés az alizmaimnak.

A telefonomat a kezembe véve néztem fel instagramra és akkor jöttem rá, milyen rég tettem ezt utoljára. Izgatottan kezdtem görgetni annak reményében mennyi újdonságot fog a retinám bezsebelni magának. Nem értem mire való ez az oldal, de egy internetes cikkben olvastam, hogy lassan kapóbb lesz, mint a facebook. Mark, kösd fel a gatyád.

Sminkes videók, szemöldökszedés, táncmozdulatok, ki hol nyaral, Malibu, Kalifornia, Japán és egyen meg titeket a radai rosseb.

Lefagyok, mikor egy kép kerül a szemeim elé. Nem is lenne ezzel probléma, ha a képen nem Chanyeol mosolyogna rám, azokkal az aranyos gödröcskéivel, vörös hajjal a béke jelét mutatva az arca előtt. Az esélye annyira értelmetlen, mintha nekem három mellem lenne. Ezt az oldalát még nem is láttam... Ha így ismertem volna meg, hogy egy arcizma sincs megfeszülve, és nem azzal az idegesítő enyhe ajakcsücsörítéssel jelezné felém, mekkora gúnyt érez, mikor rám néz, még azt mondanám aranyos fiú, akivel szívesen találkoznék, és arról ábrándoznék unalmas óráimban, hogy kézen fogva sétálunk Busan tengerpartján. Hirtelen tör rám a felismerés, mikor a feltöltő profiljára lépek, ahol nem csak Chanyeol milliomodik mása robban be képernyőmön, hanem az összes többi fiúé is.

- Ez mi? – kérdezem magamtól, mintha valaki tudna is rá válaszolni, pedig egyedül tartózkodom itthon. Csalódottan veszem, hogy belső istennőm és még a naiv kislány hangja is néma marad. Ha lelki szemeimmel el kéne őket képzelni szerintem mindketten ugyanúgy döbbenten néznék a felsorakozó apró képkockákat, mint én. Azt hiszem, ideje lenne nyomozni egy kicsit, ami nem is rossz ötlet és fejbe csapom magam a telefonom élével, hogy minél jobban fájjon, amiért eddig nem kerestem rá egyik fiúra sem és ami még jobban segítene, az EXO-ra sem. Ujjaim a megszokottnál is gyorsabban pötyögnek és áldom a wifi kitartó maximális erejét, hogy nem kell órákat várnom, míg betölt a youtube.

EXO. Keresési találat nem kicsi. Lightsaber, MAMA, History, Overdose... A már eleve némileg betöltött videók beállt képkocái alapján próbálok válogatni és hasamra csapva indítok el egyet. Heart Attack.

Egy számomra ismeretlen fiú, belőtt séróval látszólag hót fáradtan esik térdre a színpadon. Ahogy a kamera távolodott és más szögből veszi a jelenetet, a nevét is kiszúrom. Tao. Oké, leveszi a pólóját, a közönség tombol. Kilátszódik csócsánivaló hasa, ami inkább aranyos, mint szexi, mert ha szexinek tartanám, durván pedofil lennék. A zene végre elindul, és mikor meglátom D.O.-t a felvételen, ahogy sármos fél mosollyal kinyitja a száját és olyan hang tör fel torkából, hogy majdnem kiestem a hintaágyból, ösztönösen nyúltam a hajamba, hogy kitépjem azt, de még időben meggondoltam magam. Mindenesetre, ahogy a fiúk egymást sorakozva jelennek meg, olyan furcsa érzés kerít hatalmába, amit nem tudtam hova tenni. Mintha szégyellném magam, mert rajtakaptam őket valamin... de közben zavarban is voltam, mert a kisugárzásuk, a kikupálódott megjelenésük, de főleg a hangjuk az, amitől alapból dobogó szívverésem most triplán végzi a dolgát. Chanyeol... Lay... Baekhyun... eddig tudtam megjegyezni a sorrendet, akik egymást következve folytatják a dalszöveget. Onnantól olyan gyorsan léptem ki az alkalmazásból, hogy majdnem kiesett a kezemből a telefon.