EXO in front of me

1.02

V I V I E N N E

Hogy tervemet tett is kövesse, lehetőleg anélkül, hogy elvesznék a modern cuccok világában, visszataláltam a hallba, ami végül is nem volt nehéz, csak a hifi megtalálása volt az. Böhöm, régimódi doboztornyok helyett, egy kis készüléket találtam, mellette már igen csak két, böhömnagy hangfalakkal. Nem kispályások meg kell hagyni. Ha van család, aki nem aprózza el, azok ők, de a hifinek nem épp nevezhető kis mütyür, na az már el lett aprózva. A mellette lévő telefontartót sem tudom mire vélni. Megpróbáltam belehelyezni a telefonom és meglepő módon sikerült. Egy halk pityegő hang után, a hangszórók is bedübögtek és a zeneállító is kék színre váltott. Miért is ne. Akkor nem kell átszaladnom a csatlakozó kábelemért, aminek külön örülök, mivel nem szívesen hoznám el a házból, tekintve, hogy mindent elhagyok és hiába nem élünk rosszul, azért, anyámat is hajtépő üzemmódba állítaná, ha közölném, "Elvesztettem egy kábelt, ami neked nem kell, de nekem igen". Telefonom zenelejátszójába lépve indítottam el, kedvenc listámat, aztán nagy nehezen mozgósítottam magam. Remélem, van wifijük a drágáknak, bár meglepne, ha nincs. Sőt. Egy világ omlana össze bennem, ezek után. A takarítósarokba visszaérve húztam elő a seprűt, felmosórongyot a vödörrel és pár takarítóeszközt. De mielőtt nekiállnék papír gyengévé tenni eddig szépen, egyenletesen megnőtt körmeimet, hogy aztán idegrohamot kapjak, amiért letörnek vagy beszakadnak, nekiláttam a konyhában összepakolni. A mosatlan hegyekben állt a mosogatóban és a mosogatógépekhez sem nagyon értek, így csak beállítottam, hogy forró vízzel öblítse el, aztán jól van. Reklamációt nem fogadok el.

Izgatottan másztam meg a lépcsőt, hogy odafent is körbenézhessek, de már jócskán elmúlt háromnegyed tizenegy, és ha belegondolok, hogy kilenc vendég szobája vár még rám, a konyhán, hallon és fürdőn kívül, átgondoltam, érdemes e körbenéznem, elvégre senki nem látja, én meg paraszt vagyok. Az egyik szobába beérve szinte berúgtam lábammal a felmosó vödröt, mire kilöttyent egy kis víz belőle. Az első, amit meglátok, papírgalacsinok halmaza és az ágy irgalmatlan állapota. Lehet, az illető álmában forog a matracon, mint a centrifuga, de annyi lehetne benne, hogy optikai csalódásként a széttúrt párnákra hajtja a paplant. Igaz, minek is, ha tudom, van egy csicskám. Ami leginkább meglepett, hogy egy ismerős arc nézett vissza rám egy hatalmas képről, ami az ágy felett foglalta el helyét a falon. A képkeret anyagát innen látom, hogy tölgyfából készült, az agyonsminkelt és photoshop által készített félistenség pedig olyan szemekkel néz rám ki a képből, mintha arra várna, mikor vétek hibát, hogy aztán kiugorhasson és fölényesen tornyosuljon felém, miközben a lábával rugdos. Képzeletben meghajoltam a kép előtt. Ami a legdurvább, hogy mintha láttam volna ezt a képet, de hogy hol, fingom sincs és a nyakamat sem tenném rá, de lehet a netről. Híres festmény nem lehet, ezt még a tudatlan is látná. Ezek után nem lepődtem volna meg, ha másik szobában Mona Lisa mosolyogna vissza rám azzal az idegtépően nyugodt, de kísérteties arcával, miközben megjátssza, hogy ő a férfiak kihalófeléig tartó ideálja. Lustaságom kimutatkozott, hogy nem vagyok hajlandó lehajolni, így csak seprűvel összeszedtem a papírcsomókat és vele együtt jött némi por és sár is. Gratulálok. Kéne egy lábtörlő az ajtó elé. Letöröltem az asztalt, sorba helyeztem a füzeteket, játékosan lenyomtam egy billentyűt az asztal felét takaró szintetizátoron, felmostam, visszahúztam a függönyöket a megfelelő helyre, megütögettem a párnákat és a paplant is visszaráztam a huzat két másik sarkába. Hogy én mennyire utálok paplant húzni.

Miközben tolakodtam kifelé a szobából, igyekezve elengedni fülem mellett az ágy hívogató hangját, hogy tegyem magamévá, lesz elég időm a másik nyolc szobára, rájöttem, hogy kétlem. Mivel a következő szoba teljesen felfordult.

- Most komolyan, haver... - dobbantottam egyet a lábammal, de azért megcsináltam ugyanazt a procedúrát, amit az előző szobánál, miközben magam elé képzeltem a temérdek húszezrest, amit anya számol, de annak csak a negyedét kapom meg. Kiért is csinálom ezt? Nyilván magamért. Három művészeti végzettséggel, nulla diplomával örülni kéne annak, hogy legalább ezt a melót megkaptam, igaz, családi vállalkozás, de még miféle. Piszkos, mocskos, koszos és minden hasonló szinonimát idesorolhatnék, a lényeg ugyanaz: takarítom a szart.