EXO in front of me

01.12.

V I V I E N N E

- Gyere már!

- Várjál már!

- Nem várok... annyira tipikus vagy. Ha tetszik, vedd meg aztán haladjunk – Yoda morgása elintézte, hogy az eddig magamhoz emelt pólót megszorítsam, majd szabályosan visszadobjam a helyére. Nem igaz... minek is mentem el érte? Talán mert megígértem? Francokat! Mikor a haját festettem említettem neki, hogy van vásár szerdánként. Kihagyhatta volna. Hisz három hónapig lesznek itt nem? Majd elment volna a két héttel későbbire. De nem... nem győzöm magam újra és újra emlékeztetni, hogy a jó szívem fog a sírba vinni.

- Nem értem mit morogsz... egy vásár attól vásár, hogy kipakolnak millióan és te nézelődsz – morogtam vissza mellette haladva. A nap nem sütött ki, sőt, ahogy megérkeztünk az első tíz percben még csepergett is. Mindegy, mert Mr. Nagymenőnek volt sapka a fejét... és napszemüveg is. Újabb okot adtam, hogy morogjon, mivel egy másik standnál ismét lecövekeltem. Zene CD-k mindenhol. Nyilván nem szeretem a lemezeket, mert minek, ha neten letöltöm és rápasszolom a mobilomra, de ha szerencsés az ember, vannak itt dedikált borítók és kiskönyvek is. Chanyeol rám nézett és mikor rájött, hogy nem akarok szemkontaktust létesíteni, zsebre vágta kezeit és mellém sétált. Tekintetem végigkörmölte a kirakosgatott borítókat, majd megakadt az egyiken. Elsőnek nem fogtam fel, miért, csak ismerősnek tűnt a három betű, majd a lemezért kaptam. – Nézd csak. Itt van azaz EXO izé... - néztem az első majd a hátlapját. Csak egy lógó és a felirat valamint a gyártó cégének emblémája virított rajta, hátul pedig a koreai írásjelek, illetve egy pár darab angol dalszövegcím. Kinyitottam a lemeztartót és egy kiskönyv esett ki belőle, ami a CD-re volt ráfektetve.

- Ne! – Chanyeol hangja mélyen és hangosan ért el hozzám. Egy pillanatra azt hittem közvetlenül a fülemhez hajolt, hogy abba ordítson. Megugrottam tőle, mikor a kiskönyvért nyúltam volna.

- A francba! Mi bajod?! – kapom rá tekintetem mérgesen, egyik kezem a mellkasomra szorítva, ami mögött szapora szívverésem igyekezett lenyugodni, de nehezen ment.

- Ne nézd meg, szar banda! – kapja ki kezemből és kezem elől a lemezt. A kiskönyvet a tokba rakja, ráfektetve a lemezre, majd becsukja, és karomat megragadva húz el a standtól.

- Hé! Eressz már! – grimaszoltam, de nem akartam magam leégetni azzal, hogy kapálózok így csak magasabb hangfrekvenciát ütöttem meg, mint kellene. - Mi a fene ütött beléd? Folyton ebből az X.O.-ból álltok ki, most pedig itt a lehetőség, hogy megnézhessem, erre te kiütöd a kezemből - magyarázom problémámat, de nem néz rám. Keze lecsúszik az enyémről, ahogy elrántott onnan és a pulóverem ujját kezdte ráncigálni helyette, ezzel kinyúlítva az anyagot. Már inkább meg se szólalok. Majd kimosom kilencven fokon vagy min, hogy összemenjen.

- EXO. Nem X.O.! Hányszor kell elmondanom? - prüszkölt a hitetlenségtől, nyilván azért, mert nagyon azt hiszi rólam, hogy hülye vagyok.

- Mi bajod van? - kérdem újra miután elszámoltam magamban tízig. Anyu sokszor mondta, hogy hatásos, ha nem akarok úgy megszólalni, hogy az embernek máris az jöjjön le, mekkora degenerált, alul informált hülye vagyok. Sok esetben a háromig se jutottam el, de ő mégis csak nem a rokonom, akinek csak úgy ugathatok.

- Mindegy... - motyogja, de idáig hallom. Sóhajtva hagyom, hogy húzzon tovább, de megtorpan mikor egy számomra és valószínűleg számára is ismeretlen hangtónus üti meg a fülét. Ez nem lenne probléma, ha az illető lány - mert ez lány - nem sikítozna, mint akinek a haját húzzák és nem a nevét formálná. Értetlenül és meglepve nézek a hátunk mögé, miután lekaparom magam a colos hátáról. - Na ne! - nyögi meg se fordulva.