EXO in front of me

01.05

V I V I E N N E

- Jézusom! Sajnálom! Elnézést! – mintha egy elháríthatatlan természeti katasztrófát figyeltem volna a háttérből, miközben próbálok nem elbukni a nagy földrengés miatt, robbantam ki a fürdőből és szorítom kezeimet a halántékomra. Idejében jöttem át, abban bízva, ma nem lesznek itthon, de most jöttem rá, hogy tévedtem. A szobák után, mindig második utam a fürdőbe vezetett, csak arra nem számítottam, hogy most ott találok valakit. Nem is akárhogy. Alig hogy beléptem az ajtón, természetesen lehajtott fejjel, egy kis motoszkálás hallatszott egyik oldalam felől és mikor odanéztem a wc előtt állt egy nálam magasabb srác. Mikor meglátott rám kiáltott, én meg inkább a hangtól ijedtem meg, mint a látványtól. Szerencsére nem láttam semmit... Mindenesetre két megdöbbentő tényező fogadott. Először is, hogy a srác magasabb nálam, ami az itthoni méreteget beleszámítva is enyhén szólva érdekes, a másik pedig, hogy soha életemben nem láttam meztelen férfit, nem hogy pisilőt. A srác nem volt meztelen, de láttam vékony lábait, amivel a fantáziám jobban eljátszadozott, mint mondjuk Ryan Reynolds-al. Arcomat kicsit megütögetve térítem észhez magam és mentem inkább le a konyhába. Ott a pultra könyökölve szakadt el nálam a cérna és tenyereimbe temetve arcom, kezdte rázni vállaimat a nevetés.

- Ezt nem hiszem el – dünnyögöm kezembe – Úristen ez... basszus...

- Mi volt ez a kiabálás?- tűnt fel a boltívnél egy másik ismeretlen srác. Tegnapig ismeretlen srác. Szájának sarkai felfelé kunkorodott, olyan cicás beütése volt. Látva, hogy megrökönyödve támaszkodok a pulton, kissé vörös arccal, szemöldökei felugrottak.

- Valakire rányitottam pisilés közben – adom meg a választ, megpróbálkozva, hogy talán ő is kedves srác. Egy ideig nézett rám, majd a lépcső felé, utána megint vissza rám. Fentről méltatlankodó hangok szűrődtek és kisebb nevetések. A cicaszájú fogait villantva nevetett fel. Nevetése másabb volt, mint a többieké és ritka ilyet hallani, de olyan jóízűre sikeredett, hogy én is elvigyorodtam.

- Kire nyitottál rá? – kérdez rá, mire zavart fejjel pillantottam félre. Azt hiszi tudom? Nem tudom.

- Valami magas srácra – legyintek inkább. A cica szólásra nyitotta száját, de ekkor valaki trappolva teszi meg a távot az emelet és a konyha között. Nem sokat tévedtem. Egy morcos, szemöldökét ráncoló srác jelent meg. Magas, így rögtön rávágtam magamban, hogy őt láttam meg.

- Elment az eszed? Tudd már, hol a helyed! – emelt hangon szólalt meg, ami kicsivel volt halkabb, mint mikor rám kiabált. A mosoly leolvadt az arcomról és ahogy látom a cicaszájúéról is.

- Elnézést... hogy hol a helyem? – vonom fel fél szemöldököm.

- Csak takarítasz itt, semmi más! – kezével ingerülten gesztikulált – Mostantól be nem teheted a lábad a szobámba, míg azt nem mondom.

- Nekem ez csak jó, kevesebb rumlit kell eltakarítanom – vágok vissza vállamat megrántva, mire arcára kiült a döbbenet. Szembogara fel-alá járt rajtam, mintha elemezné magában, célszerű velem balhéznia vagy sem.

- Ne gyere többet a házba!

- Chanyeol, ezt nem...

- Fejezd be, nem hozzád beszélek! – köpte hátra a többiekre, akik idő közben felbukkantak a háta mögött. Xiumin száját elhúzva, aggódva nézte, miként fogok reagálni az indulatos, megvetőnek ható szavakra. Megköszörültem a torkom. Kell a pénz, de ennyire nem. Lassan léptem közelebb a magas sráchoz. Kissé görnyedt volt, mikor elé értem, így szemünk egy szintben volt. – Menj. Menj! – kiáltott rám farkas módjára, mikor látta, nem mozdulok. Elöntött a forróság, nem is a méregtől, inkább a hangjától. Meg kell hagyni, van, amelyik kis ember, de a hangjukkal is tudnak ütni. A rongyot és zsebemben tartott gumikesztyűt a pultra dobva mentem el mellette. Vállam az övének ütközött, de direkt terveztem így.