Louis és Harry egy árvaházban élnek és legjobb barátok. Egy nap Harry eltávolodik Louistól és Louis rájön, hogy szereti Harryt. Amikor el akarja mondani neki, Harry kigúnyolja és "megutálja". Louist adoptálják és egy búcsúlevelet hagy Harrynek...
||...
Hát, nem kicsit lepődtem meg amikor Louis megcsókolt. El akartam lökni, de a helyzetre való tekintettel nem tettem. Tudom, hogy nagy szüksége van most rám. De nem csak neki. A hátralévő időmet a családommal fogom tölteni. Mármint a bandával és Gemmáékkal.
Mire feleszméltem, Louis mosolyogva nézett rám. Hogy tud ilyenkor mosolyogni? Egyáltalán min mosolyog?
-Min mosolyogsz?- nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg. Mosolyogva felém mutatta a telefonját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jaj Louis.- mosolyodtam el. Pittyegett a telefonom, így elővettem. Ám amint felnyitottam lehervadt a mosoly a számról.
-TE FELTETTEM INSTAGRAMRA??- álltam fel hirtelen, mire elkuncogta magát. Közben ő is felállt és a hasát fogta miközben nevetett. Nagy felindulásból nekiszorítottam a falnak, mire torkán akadt a szó. Belenézett a szemembe és a biztonság kedvéért a feje fölé szorítottam a kezét. Megcsókoltam amit kérdés nélkül viszonzott. Nyelve bejutást kért a számba amit meg is adtam neki. Vadul téptük egymás ajkát, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó, és egy aggódó One Direction nézett ránk.
Eltávolodtam Louistól és leültem az ágyra, lehajtott fejjel. Pír szökött az arcomra, amikor megláttam Louis huncut mosolyát emellet még rám is kacsintott. Nem kell részleteznem, eléggé szűk volt a nadrágom, de ahogy láttam Louisnak is. Sőt...
-Harold! Ez mégis hogy gondoltad, hogy nem mondod el nekem? Pont nekem amikor mindenben támogatlak. Basszus öcsi én nem akarlak elveszteni.- sírta el magát Gemma.
-Kösz szépen Zayn.-morogtam az orrom alatt ránézve és megöleltem Gemmát.
-Figyu, van egy kemoterápia, ahol van esélyem felépülni. Nem lesz semmi baj. Egy hét múlva kezdődik.- mondtam és meghallottam egy pici szipogást. Odakaptam a fejem és majdnem elsírtam magam. Tényleg a határán voltam.
-Ne apa, ne.- sírta Tina és odarohant hozzám Lou karjaiból.- Nem akalom hogy itt hagyj.- sírta szipogva és szorosan hozzám bújt.
-Nem lesz semmi baj kicsim. Nagyon szeretlek, ezt sose feledd.- könnyeztem be és megpusziltam az arcát. Gondolom nem érti a betegségemet, de annyit le tudott szűrni hogy nagy a baj. Őszintén bevallva, nagyon félek. Most hogy lehet visszakapom Louist és Tina lassan oviba megy, nem akarok meghalni. Még kimondani is borzasztó.
-Harry, ez miért van itt?- kérdezte Liam fintorogva.
-Vigyázza szádra Liam. Amúgy azt én sem tudom a pontos okát.- fordultam Louis fele.
-Izé dokihoz kellett jöjjek és megláttalak titeket Zaynel.- válaszolta dióhéjban. Odatotyogott hozzám Lux és nyújtózkodott, hogy vegyem fel. Felvettem a másik kezembe és odabújt hozzám úgy, mint Tina.
-Harry bácsi. Nem akarom hogy el menny.-potyogott a könnye szegény kislánynak.
-Nem fogok elmenni, ígérem.- mondtam neki szomorúan és megöleltem.
Niall odarohant hozzánk és leterített az ágyra. Sírva a nyakamba borult és erősen szorított.
-Szeretlek tesó.- mondta sírva és egyfolytában ölelt.
-Én is haver.- öleltem vissza.
-Nem, nem érted,Hazza én tényleg a tesód vagyok. Vérszerinti testvérek vagyunk.-elengedtem és eltoltam magamtól.
