Weird love || Larry Stylinson || BEFEJEZETT

2.9 rész

Louis Tomlinson

Megbassza a kurva élet. Kibaszott urológushoz kell mennem. Éves vizsgálat, bla bla bla. Lottie fogta magát és csak úgy beiratott. De mi jogon? Mindegy legalább előbb túl leszek rajta. Ma délelőtt 11-re kell mennem. Én akartam 10-re menni de elvileg előttem van valami nagy híresség akinek súlyosabb a panasza.

Áá baszki 10.37 van indulnom kéne. Nagyot sóhajtva kaptam magamra valami Adidas cipőt és indultam a kórházba, persze kocsival. Kb. olyan 10 perc múlva oda is értem és mentem egyenesen a váróterembe, de amint megláttam egy göndör hajzuhatagot és egy fekete tüsi hajat megfagyott az ereimben a vér és inkább megálltam az ajtó előtt. Szerencsére nem vettek észre hála Istennek. Túl kíváncsi voltam és hallgatózni kezdtem.

-Zayn én meg fogok halni, én nem akarok meghalni, még túl fiatal vagyok.- mondta Harry. Miről beszél ez?

-Mit mondtak bent baszki mesélj már!-idegeskedett Z. Engem is kezdett csapkodni az ideg, hogy miért beszél Harry hercegnő ilyeneket.

-A..a..azt mondta az öreg fickó, hogy van egy..egy cs..cs..cso..csomó a ..- és itt nem fejezte be a mondatot mivel elkezdett sírni. MIVAAN?!!

-Harry baszd meg mondd már érthetően mert kurvára nem értem és kibaszottul felidegesedtem.- mondta Zayn kicsit hangosabban a kelleténél.

-Zayn, nekem, nekem h..hererákom v..van.-sírta el magát. Kb olyan 10 percen keresztül meredten bámultam magam elé, Z szintúgy és egyszer csak megszólalt.

-M..Mivan? Ez..ez biztos? Vagy ez hogy? Mitől?-kérdezte sírva. Nekem se kellett sok én is elbőgtem magam. Rák.
Egyből anya jutott eszembe, persze ő nem emiatt halt meg, de akkor is.

-Most megyek ultrahangra és vérvételre olyan egy óra múlva, elvileg öröklődött és genetikailag ilyen vagyok. És az orvos szerint ez 99%-ban biztos. Azt mondta még,-és itt megállt és a következő szavakat suttogta. -eléggé későn vettem észre, szóval nem biztos, hogy gyógyítható. Kérlek Zayn, ne mond el senkinek se, főleg Louis ne tudja meg. Nincs szükségem a sajnálatára.

Nekem nem kellett több, túl sok információ volt ez most egyszerre.

-Ha..Harry. n...nee- nyöszörögtem és elsötétült minden.

**

Mikor felébredtem egy fehér szobában voltam és véleményem szerint még mindig a kórházban. Körbenéztem a szobába és megláttam őt.

-Ne Harry, ne hagyj itt kérlek. Mondd, hogy csak ez egy kegyetlen vicc.-sírtam fel, mire felkapta a fejét.

-Louis.- suttogta és odarohant megölelni.

-Ez...ez igaz?-kérdeztem tőle szipogva.
Lenézett a földre és egy aprót bólintott. Nem akartam már erről beszélni, mivel már félig haldokoltam, ezért témát váltottam.

-H..Hány óra van?

-Délután három.- mondta Harry halványan mosolyogva. Ekkor belépett egy idős bácsi és rám nézett.

-Mr. Tomlinson, minden rendben?-kérdezte tőlem.

-I..Igen persze, köszönöm.

-Rendben, Mr. Styles, beszélnünk kell, meg vannak a vérvétel és az ultrahang eredményei.- mondta, ekkor becsuktam a szemem.

-Mondjam a barátja előtt, vagy inkább négyszemközt?-kérdezte.

-Ő nem a...- itt elhallgatott és folytatta.-kérem most mondja, már úgyis mindegy.

-Rendben. Diagnosztizáltuk a betegséget, és sajnálattal közlöm, hogy önnek 100 százalékosan hererákja van. Nos, ez egy igen ritka betegség, körülbelül a férfiak 1 százalékának van ilyen betegségük. Sajnos nem észlelte időben a betegséget, így 40%-ban élheti csak túl. Ez esetben van egy úgynevezett BEP kezelés van, amit többé-kevésbé ajánlok. Ennek a kezelésnek vannak mellékhatásai. 100% hajhullás, ami később minden esetre újra nő. Késői mellékhatás a kéz és lábzsibbadás. A késői halláskárosodás kivédése céljából fontos, hogy a beteg kerülje a hangos zenehallgatást kemoterápia alatt. A megmaradt ép here, átveszi a másik here funkcióját, legtöbbször meg is nő (ez utóbbi tompa fájdalommal járhat), így a betegek szexuális életét nem befolyásolja a daganatos here elvesztése. Egy hét múlva indul a terápia, ami két három hónapon keresztül tart. A túlélési lehetőség körülbelül 30-40%. Van valami kérdése?

-Azt hiszem nem.- mondta Harry.

-Akkor én az engedelmükkel távoznék is, mivel vár rám egy fontos műtét. Viszont látásra.-ezzel becsukta maga mögött az ajtót és elment.

Ránéztem Harryre akinek folytak a könnyek az arcán. Én fel sem fogtam amit a doktor mondott én még leragadtam annál a résznél hogy nem sok esélye van túlélni.

-Én nem...nem akarlak elveszíteni.- Szipogtam sírva Harrynek. Nagyot nyelt és ölelésbe húzott.

-Nem lesz semmi baj, minden rendben lesz.- mondta suttogva.

-Harry.- néztem a szemébe, ami vörös színben pompázott. -Sajnálom.- megfogtam az állánál fogva és lágyan megcsókoltam. Először meglepődött, de pár másodperc elteltével visszacsókolt és átdugta a nyelvét.

Meg fogok halni nélküled.