Weird love || Larry Stylinson || BEFEJEZETT

Epilógus

Louis Tomlinson

Kopognak az ajtón. Erre kelek fel. Felülök a földről és könnyezve nézek az ágyra. Még mindig mozdulatlanul fekszik.

Be kell fejeznem azt, amit elkezdtem. 

Ránézek a földön fekvő doktori késre és nyelek egy nagyok. Most sikerülni fog, Tomlinson.

Megfogom és felfekszek Harold Tomlinson Styles mellé. Nem törődöm azzal, hogy verik az ajtót és a nevemet kiabálják.

Ránézek Harryre és egy puszit hintek a szájára. Az utolsó puszit. Leteszem a fejem a párnára és kezem közé zárom a kés nyelét.

Viszlát Tina. Viszlát barátok. Viszlát Világ.

És egy erőteljes mozdulattal szívembe szúrom a kést.

Végre Harry, ismét megcsókolhatlak, átölelhetlek és vigyázhatok rád.

~                                                                    ~

Lassan pislákolva nyitom ki a szemem. Az első amit fel tudok fogni az, hogy minden fehér körülöttem.

Hol vagyok?

Büdös kórház szagot érzek, de miért?

Megöltem magam, tisztán emlékszem rá.

Felülök az ágyon, de hamar vissza kell feküdnöm, mivel elszédültem. Nyújtózok és ásítok egy nagyot. Alig érzem a végtagjaimat, de miért?

Ekkor belép egy fiatal fehér ruhás nő, gondolom valami ápoló nő lehet. Becsukja az ajtót, hunyorgó szemembe néz és felsikít.

-ÚRISTEN MR. TOMLINSON ÚRISTEN, ÉL. FELKELT MR. TOMLINSON. AZONNAL SZÓLNOM KELL DR. FERRERORNAK.-ezzel ki is rohant a szobából.

öhm, mi? Ez elég furcsa volt. Mi az hogy felkelt?

Gondolatmenetmet egy vigyorgó orvos szakította félbe.

-Üdvözlöm Mr. Tomlinson. Hogy érzi magát?

-Jó napot, hát fáj a fejem és zsibbad minden végtagom. Miért?

-Ez természetes, örülünk, hogy felkelt. Nem sok esé...-és itt félbeszakadt amikor valaki kiáltozva berontott a szobába.

-Lou Úr isten, jézus máriám, csak egy kávéért rohantam el és máris felkeltél.- Harry! Várj mi? Harry??

-Te hogy kerülsz ide? Te meghaltál, láttam az élettelen fehér testedet.-néztem rá csodálkozva.

-Miről beszélsz Louis? Én minden nap itt voltam veled az eset óta. Egy tapottat sem mozdultam, kitartottam a végsőkig.

Mi van?

-Te most miről beszélsz? Valaki világosítson fel mert nem értek semmit. Harry meghalt, akkor hogy lehet itt? Én ezt nem értem, most mi van?-kérdeztem ingerülten. Velem ne szórakozzanak már, kristály tisztán emlékszek rá, hogy Harold meghalt, Gemma sírt és én pedig öngyilkos lettem.

A doki összenézett Harryvel aki bólintott.

-Louis te kómában voltál.- mondta ki Harry mire megfagyott bennem a vér.

-T..Tess..Tessék?

-Louis, 2011. január 2. van. Két évig kómában voltál. Azon a napon amikor adoptáltak volna, 17 éves voltál ugye. A pár aki örökbe fogadott volna, valahogy elfelejtett érdeklődni a korod iránt. Te előszeretettel mosolyogva mentél hozzájuk, ám amikor megláttak mérgesek lettel és elviharoztak, mivel ők egy 12 éves kisfiúra gondoltak. Sírva rohantál utánuk, kiabálva, hogy vigyenek el innen, de ők ezt figyelembe se vették. Kirohantál eléjük amikor elhajtottak és így elütöttek téged. Utána kómába estél. Az orvosok nem sok esélyt láttak arra, hogy felébredj, de Mr. Ferrero kiharcolta azt, hogy had gondoskodhasson rólad ő, és a felesége Mrs. Ferrero.- mondta ki egy szuszra, mire kiszáradt a szám.