Weird love || Larry Stylinson || BEFEJEZETT

2. 13 rész

Harry Styles

Majd ki tudtam volna csattani a boldogságtól. Életem legszebb pillanatait éltem át. Soha nem mondtak nekem még ennyire szépet.
Sajnálom, hogy ez a kapcsolat halálra van ítélve. Szó szerint.

Nagyot sóhajtva vettem tudomásul, hogy idő közben eltelt az idő és tíz perc múlva jönnek az orvosok.

-Louis, nagyon szeretlek, ezt sose felejtsd el.- suttogtam az ajkaira. -Nagyon örülök, hogy ilyen csodálatos embert megismertem.

-Harry, H..Ha..Harold k..ké..kéhérlek ne..neh mondj ilyeneket.-sírta el magát Lou. -Minden rendben lesz, sikerülni fog a műtét és boldogan élünk, amíg meg nem halunk, oké Harry? O..oké?- szomorúan elmosolyodtam és hirtelen kinyílt az ajtó.

-Jó napot kívánok! Készen áll Mr. Styles?-kérdezte az egyik orvos.

-Azt hiszem, igen.

-Rendben.-megfogták az ágyamat és kitoltak a szobából.

-Viszlát szerelmem.- suttogtam még úgy, hogy Lou is hallja. Zokogva nézett rám és figyelte a távolodó ágyat.

Bevezettek egy szobába. Az orromra tettek egy maszkot és megszólalt egy orvos.

-Számoljon el tízig.- bólintottam jelzésképpen. 1..2..3..4..5..és elsötétedett minden.

Louis Tomlinson

Ezt nem hiszem el. Miért kell így végződnie? Harry egy csodálatos ember, nem érdemli meg. Inkább én barom, hogy elhagytam. Soha nem fogom magamnak megbocsájtani, hogy megbántottam. Nem szabad ilyenekre gondolnom, minden rendben lesz Louis, nyugodj le, ez csak az idegesség hozza ki belőled.

Már két órája tart a műtét, felváltva zokogok és dühöngök. Gemma próbál nyugtatgatni, de szerintem inkább magát nyugtatja. Egész idáig fel-alá járkáltam, a körmömet rágtam és sírtam.

~négy órával később~

Bassza meg én ezt nem hiszem el, kurvára eltelt hat kibaszott óra és még mindig tart a műtéte. Anglia legjobb orvosai csinálják és még nem végeztek.

Idegességemben már a hajamat téptem. Hirtelen kinyílt a műtő ajtaja és a főorvos jött ki nem boldog arccal.
Három tized másodperc alatt odarohantam hozzá és rázogatni kezdtem idegesen.

-Mondja már mi van. Nem hallja?? Beszéljen bassza meg!!- mondtam mire lehajtotta a fejét. Pánikba estem és sírni kezdem. -Mondjon már valamit.- zokogtam vékony hangom.

-Sajnálom Mr. Tomlinson. Küzdöttünk ahogy bírtunk, de sajnos sikertelen volt. A halál beállta 17:36.

Amint kimondta egy világ omlott össze bennem. Nem hittem a fülemnek.

-T..Tessék? Mit mond? M..mégis hogyan? M..miről b..be..beheszél? Nem...nem...nem, ez nem történhet meg. Magunk Anglia, sőt, a Világ legjobb orvosai. Ez nem történhet meg. Mit rontottak el?-kérdeztem sírva. Ez nem történhet meg, könyörgöm valaki ébresszen fel. Csípjen meg, ez csak egy álom. Könyörgöm.

-Sajnálom, nem tudtuk már megmenteni. A szíve leállt és nem tudtuk újraéle...-nem tudta végigmondani mivel Gemma sírva elájult.

-Kérem valaki jöjjön, siessen.-kiabált az orvos és kijött az összes kezelőorvos Harry műtőjéből. Nyitva hagyták az ajtót és odarohantak Gemmához.

Homályosan láttam minden, de az ajtót nagyjából ki tudtam venni. Nem törődtem a kiabálásokkal a hátam mögött, berontottam a műtőbe. Amit láttam az örökre beleégett a retinámba és sírva borultam a földre.

Harry fehér, élettelen testét.