Weird love || Larry Stylinson || BEFEJEZETT

2. 11 rész

Niall Horan

Hát, hol is kezdjem. Igazából már nem bírtam magamban tartani a tényt, hogy Harry a tesóm. Mindig is vágytam rá, hogy legyen egy cuki kisöcsém. Bár Harryt nem mondhatom picinek, de mindegy.

Most hogy így belegondolok, elégge morbid dolog, hogy a nővéremtől van egy gyerekem, te atya Isten. Ez nagyon durva. Nem tudom mi lesz ez után, de én halálosan szerelmes vagyok Gemmába.

Pár hete tudtam meg. Kiderült, hogy eddig a két ember akit szüleimnek hittem azok nem is azok. Ők mondták el, mivel így érezték ferrnek és nem akarták, hogy tévhitben éljek. Adtak a kezembe egy régi ütött kopott képet amin Harryvel és Gemmával vagyok, még ilyen taknyos kis 1 évesen. A szüleink örökbe adtak, mivel nem bírtak egyszerre három gyerekkel. Köszi...
Na de, vissza a jelenbe.

Harry lefagyva bámult engem könnyes szemekkel.

-Te? Mi...d...de h..ho..hogyan? M..mikor? Nem! T..Te hazudsz! Igen, t..te hazudsz.- ráncolta szemöldökét és potyogtak a könnyei.

-Higgy nekem Hazz, kérlek, van bizonyítékom is!- gyorsan kikaptam a tárcámat a zsebemből és megmutattam neki a képet. A többiek néma csendben bámultak minket, még Tina és Lux is.

-Noah?-kérdezte Harry mire szemöldök ráncolva ránéztem.

-Mit mondasz?

-Te..Te Noah vagy. A rég halott bátyám.-mondta és megölelt. Visszaöleltem ugyan, de fogalmam sem volt, hogy miről beszél.

-Ne haragudj, hogy így rákérdezek, de mégis mi a francról beszélsz?-felhúztam a szemöldököm és vártam a válaszát.

-Anyáék mesélték régen, hogy volt egy testvérem, aki meghalt egy évesen mikor én születtem. Azt nem mondták el, hogy miben, de a nevét elmondták. Noah Ricardo Styles.- mondta enyhén mosolyogva, nekem pedig az állam a földet súrolta. A többiek hangosan felnevettek középső nevem hallatán és ahogy elnéztem Louis a hasát fogva könnyezve feküdt az ágyon.

-Ha-Ha nagyon vicces.- mondtam gúnyosan és durcásan leültem egy székre.

-Azt hiszem inkább megtartom az eddigi nevem.- motyogtam az orrom alatt mire a gyerekek is felkuncogtak.

*Két hónappal késöbb*

-Niall te bolond, gyere ide.-szólt drága barátnőm.- szögdécselve odamentünk kezemben Tommyval.

-Beszélnünk kell.- mosolyodott el halványan és leültünk a kanapéra. Tina odarohant inkább odasprintelt hozzánk és beleugrott Gemm ölébe.

-Niall, mondanom kell valamit.- mondta komolyan.

-Hallgatlak, baba.- mondtam teljes komolysággal.

-Tudod, kiderült, ami kiderült.- utalt ezzel a arra, hogy én is vérbeli Styles vagyok. Nagyot nyelt és folytatta. -Én nem vagyok a testvéred Ni.- mondta és hirtelen abbahagytam Tommy szórakoztatását.

-Miről beszélsz?-kérdeztem tőle ijedten. -Azt hittem már megbeszéltük.- néztem rá szomorúan.

-Nem, Nem. Félreérted. Anyáék örökbe fogadtak engem.- nézett le a földre. Azta.

-Ezt, Ezt honnan veszed? Igaz ez? Vagy miről beszélsz? Biztos vagy te benne?-rohamoztam meg idegesen és megfogtam a kezét, már amelyikben nem Tommy volt.

-Én ezt eddig is tudtam, régóta. Anyáék elmondták nekem, azzal a feltétellel, hogy Harrynek soha nem szólok erről.- motyogta.

-De hogyan? Baromira hasonlítotok egymásra!