Weird love || Larry Stylinson || BEFEJEZETT

33.rész

Harry Styles

Írország... Hát végülis sose voltam még itt. De az elég érdekes, hogy Londonból eljöttünk ide. Kíváncsi vagyok, hogy a picsába kerültünk ide. Gyorsan összepakoltunk és elhagytuk a szállodát.

-Mit csináljunk?-kérdezte Lou aggódva.

-Te emlékszel valamire?- néztem rá.

-Utoljára arra emlékszem, hogy megdugtál a vécébe és megittunk egy felest.-vont vállat. Megdugtam a vécébe? Baszki erre nem is emlékszem. Biztos jó lehetett.

-Khm. Nézzük meg a zsebeinket, hátha van valami nyom, vagy mi.- Megnéztem a zsebeimet és csak zsepit találtam, meg a telefonom.

-Nálad van valami?-kérdeztem kíváncsian. Louis belenyúlt a zsebébe én meg tovább kutattam a sajátom. Hirtelen elfintorodott valamin.

-Mi az cica?

-Harry mi a faszomért van használt koton a zsebembe?-Fuj Mi a faszom? Hirtelen arra eszméltem fel, hogy Loui belém törli a kezét.

-Remélem ez a te mutyid, különben nem állok jót magamért.- mondtam még nyugodtan. Elkuncogta magát és nyomott egy csókot a számra.

-Tomlinson, gyere máár.-kiabált valaki. Ki ismeri itt Louist?  Körbenéztünk és megláttunk egy szőkés hajú lányt futni felénk.

-Most hagyj! Majd megyek utánatok!-kiabált vissza. Megállt elöttünk és lihegve megszólalt.

-Szihh...Sziasztok.- szólalt meg lihegve, mire elég furán néztünk egymásra Louval..

-Hello?-mondtuk egyszerre.

-Te vagy Louis Tomlinson?-kérdezte a lány. Mi van honnan ismeri? Louis volt barátnője? Mondjuk nem hiszem, sose említette, hogy volt valaha csaja. De ez a lány vészesen hasonlít rá.

-Igen én vagyok, miért?- ráncolta a szemöldökét Louis.

-Atyaisten, Louu!!!-ugrott Louis nyakába és elkezdett bőgni.

-El se hiszed mennyi ideje kereslek már.-törölgette a könnyeit.

-Bocs, de honnan is tudod a nevem?-a lány elkezdett kutakodni a táskájába és odaadta Louisnak a személyi igazolványát. Eltelt 10 másodperc és Lou felordított.

-MIVAAN?!! EZ HOGY LEHETSÉGES, MIVAAAAANN!!-könnybe lábadt a szeme, eldobta az igazolványt és odabújt hozzám.

-Mi a baj bébi?- simogattam meg a haját.

-Vhh...Vhan eh..egy húgom.-pityeredett el. MIVAN?

-Mi az hogy van egy húgod?- fordultam felé szemöldökráncolva.

-Amikor Louis kicsi volt, akkor egy véletlen folytán becsúsztam én.-nyelt egy nagyot a lány.-Louis 2 éves lehetett amikor megszülettem. Anya egy évre elhagyta a családot és nevelt engem. Nem bírt már egyedül velem, így fogadott egy bébiszittert. Egy nap vártam, hogy haza jöjjön, de nem jött haza sokáig. Rá pár napra tudtam meg, már amennyire egy egy éves tudhatja meg, hogy anya meghalt. Utána a bébiszitter nevelt fel és itt vagyok most 20 évesen.-zárta rövidre a mondókáját. Ez nagyon durva. Szegény Lou. Odament a szöszihez és megölelte. Pár perc múlva kráhogtam egyet. Semmi bajom a lánnyal, megértem hogy a tesója, de akkor is egy idegen.

-Lottie, ő itt a barátom, Harry Styles.-mutatott be.

-Harry, ő itt a hú..húgom, Lottie Tomlinson.- kezet ráztam vele és elmosolyodott a lány.

-Annyira örülök annak, hogy most összefutottunk, egyébként, itt laktok?-kérdezte szomorúan a lány.

-Nem, mi Londonban lakunk. Csak most, izé..öhm nyaralunk itt.- mondta Lou, mire elnevettem magam. Felcsillant a lány szeme.

-Én is Londonban lakok.-mosolyodott el újra. Cseréltünk telefonszámot, lakcímet és elköszöntünk.
Pár óra múlva nagynehezen hazaértünk és megköszöntük Gemmának hogy vigyázott Tinára.

-Na milyen volt a bulizás?- kérdezte és rámkacsintott.

-Juj, ne is kérdezd.- nevettem el magam. Mosolyogva elköszönt és elhagyta a házat. Lefektettük Tinát és elmentünk együtt fürdeni. Éppen csókolóztunk amikor hirtelen belenyilalt a fájdalom a kezembe. Elváltunk egymástól és megnéztük a kezem.

-Jézus úr Isten, baszki.- szitkozódott Louis. Ott virított tetoválva egy mondat:

2016.01.02. Életem legjobb napja, első érintés a szerelmemmel. By Louis Tomlinson. Love you Harold ♥

Ezt eddig észre sem vettem. Ez Louis kézírása. Louis kezén is ez áll, nagy betükkel, csak az én nevemmel és kézírásommal.