Életem része Justin Bieber (F.f) /BEFEJEZETT/

1.rész

Új suli új élet. Minden teljesen új. Semmi kedvem nem volt elköltözni New York-ból Los Angeles-be. De mivel anya meghalt ezért apához kerültem így muszáj voltam. Most pedig lassan megérkezünk az új otthonunkba. Az autó lassan leparkolt egy ház előtt, ami nem volt se nagy se kicsi. Igazán aranyos kis házikó volt. A házat már körbe jártam most pedig a bőröndömből pakolok ki miközben a got7-től hallgattam a Hard carry-t. Lassan, mindennel kész lettem. Finom illatokra lettem, figyelmes. Ez azt jelenti, hogy apa főzött. Ez is ritka. Lementem és észrevettem, hogy van itt egy számomra ismeretlen nő. Lehet ő apa új csaja? Remélem nem mert, hogy is mondjam az a tipikus a pénzre utazó nőről van szó. Ismeritek az olyan embereket nem? Na, mindegy.

- Szia, kicsim jó, hogy lejöttél gyere, egyél velünk.

- Szia, én leszek te új anyukád. Monica vagyok-nyávogott. Chhhhh még, hogy az új anyukám ez meg van húzatva. Nekem ő sose lesz az anyám.

- Csá Holly vagyok. - köszöntem flegmán.

- Mire véljem ezt a stílust? - szólt rám apa.

- Arra, hogy azt képzeli, hogy valaha is az anyám lesz. Pedig anya helyét soha nem fogja átvenni senki se. Nem fogja senki soha se pótolni.

- Pedig jobban teszed, ha elfogadod azt a tényt, hogy én leszek az anyád mivel sokáig fogunk együtt lakni.

- Te ebbe kurvára ne szólj bele ez csak rám meg apára tartozik. Neked ebbe semmi beleszólásod. És ne féljetek, nem leszek sokáig itt mivel 10 hónap és 18 leszek, és akkor elköltözök innen.

- De igen is van beleszólásom. És jobban jársz, ha úgy szólítasz, hogy anya, mert már az vagyok neked.

- Chh majd a piros hó esik. Felmentem elvette ez a nő az étvágyam.

- Kicsim kérlek, maradj.

- Maradok, ha ez a nő elmegy, és soha többé nem jön vissza.

- Kicsim ez nem fog menni. Monica már az életünk része lesz.

- Bocs akkor nem eszek.

- Chhh látszik, hogy olyan, vagy mint az anyád egy semmire kellő idegesítő nő. - mondta apa dühösen. Ez a mondat szíven ütött sose mondott még ilyet anyáról. A szememből csak úgy folytak a könnyek.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondtad utállak. Teljes szívemből gyűlöllek. - vágtam hozzá ezeket a szavakat.

- Kicsim én úgy sajnálom nem gondoltam komolyan.

Ez nem hatott meg fölfutottam az emeletre és bezártam magam mögött az ajtót. Csak sírtam és sírtam, míg el nem nyomott az álom. Ott az ajtónak dőlve aludtam el.

*Álom*

Egy házban vagyok. Ahogy látom engem senki nem, lát. Egyszer csak egy kislányt pillantok meg, ahogy kint játszik a kertben. Boldog. A kislány boldog. Boldog, mert minden meg van neki. Boldog, mert a családja együtt van. Boldog, mert még nem tudja, hogy az élet nehéz. Boldog, mert semmi gondja sincs. Boldog hisz érzi, hogy szeretik. Boldog, mert még nem csalódott semmiben és senkiben. Az a kislány még hisz a mesében még azt hiszi, hogy a világban minden szép és jó pedig ez nem így van mindent máshogy fog majd látni, ha egyszer felnő. Egyszer csak egy sikításra leszek, figyelmes elindulok a hang irányába, de kezd minden elhomályosulni.

*Álom vége*

Reggel ara keltem, hogy a nyakam fáj. Nem csodálom ugyanis az ajtónak dőlve aludtam el. Lementem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét. A gőzölgő bögrével a kezembe mentem a szobámba és öltöztem fel mivel ma van az első sulis napom. Év közepe nem épp a legjobb ötlet arra, hogy sulit válts, de nem baj ezzel is meg kell küzdeni. Az öltözéssel is megvagyok, már csak a suliba kell eljutnom.

- Szia, kicsim ma elviszlek a suliba. Oké?

- Ok. - mondtam apának

Már a suliban vagyok a 12-c osztályba kerültem.

*Justin szemszöge*

Reggel arra keltem, hogy anya jött be a szobámba és mondta, hogy kezdjek el készülődni, mert ma suli van. Nem szeretek suliba járni. Bár vannak barátaim, de azért kissé félénk vagyok. De nem baj utolsó évem a suliban és abból is már csak fél év van hátra.

Mikor a suliba értem Chris a legjobb haverom mondta, hogy jön ma egy új osztálytársunk.

- Sziasztok, gyerekek, mint ahogy sokan tudjátok, ma jön egy új diák az osztályba. Szeretném, ha normálisan viselkednétek vele. Gyere be kedvesem. - szólt az ofő a kint várakozó személynek. Mikor belépet a terembe miden fiú figyelmét egyből magára vonzotta. Tökéletes alakja, szép mosolya, gyönyörű arca van egyszerűen tökéletes a lány.

- Kérlek, mutatkozz be és mesélj kicsit magadról.

- Oké. Holly White vagyok. 17 éves vagyok. Most költöztünk ide apával New Yorkból. Szeretek táncolni és énekelni. Ennyi lenne, amit tudni kell rólam.

- Rendben akkor ülj le Justin mellé. - szólalt meg végül a tanár.

- Oké. - mondta majd leült mellém.

Nem szóltam hozzá még csak rá se néztem. Mondjuk ez az osztályban lévő többi fiúkról már nem mondható el. Egész órán a Hollyt nézték. Mikor a csengő megszólalt én voltam az első, aki kiment a teremből.

*Holly szemszöge*

Mikor a bemutatkozás meg volt a tanár mondta, hogy ki mellé üljek le. Justin egész órán bámult maga elé. Be kell, valljam, hogy nagyon helyes Justin szóval biztos van barátnője. Na, nem mintha sok esélyem lenne nála. Na, mindegy nem tudtam nem észrevenni, hogy mióta bejöttem minden itt lévő fiú engem bámul. Már kezd egy kicsit nagyon idegesíteni. Mikor a csengő megszólalt Justin egyből kirohant a teremből.

*Otthon*

Mikor haza értem senki nem volt otthon hála az égnek. Tudom, hogy most nagyon szemét vagyok, de ez van. Amúgy a suliba már vannak barátaim. Bár Justinal nem beszéltem pedig első látásra megtetszett. Meg kajáltam megírtam a leckét. Mivel elég későn végeztem ezért elmentem fürödni és lefeküdtem aludni.