Lost / Befejezett /

~ Prológus ~

"Egy üres világ van mélyen a szívemben, ments meg engem." 

(  Tiger JK feat. Jinsil  - Reset ) 

Nappal. A napszak, amikor minden ember félelem nélkül sétál az utcákon és úgy érzi, semmi sem árthat neki. Aztán szép lassan lenyugszik a világosságot adó fényforrás és helyébe lép a kevésbé fényes Hold. Viszont ha azt egyszer a felhők eltakarják, akkor sötétség borul az olyan helyekre, ahol nincsen közvilágítás. Az emberek is sokkal sietősebbre veszik lépteiket és félszemmel mindig azt lesik, hogy van e valaki mögöttük. Ők még csak nem is tudnak róla, hogy ugyan nem láthatóak, de ott vannak; a Földön kóborló lelkek, amik arra várnak, hogy végleg eltávozhassanak. Nem ártanak senkinek és nem is bántják a többi embert, épp ezért sem tűnik fel a jelenlétük senkinek sem. Pont úgy, mint a sötét sikátorokban történő bántalmazások, amikről vagy nem vesznek tudomást a mellette elhaladó emberek, mert úgysem az ő dolguk, vagy pedig jobban féltik a saját testi épségüket. Ilyenek az emberek, hiába látják, hogy egy társukat épp verik, ők úgy tesznek, mintha nem láttak volna semmit. Aztán, ha meg is tudták volna akadályozni, már késő, mivel a bántalmazottnak már el látták a baját és azt se tudja fiú-e vagy lány.

Ismét egy ilyen incidens bontakozott ki Szöul egyik eldugottabb sikátorában, ahol három feketébe öltözött kapucnit viselő fiú állta el egy eléggé vékonyka testalkatú srác útját. Ősz végén járt az idő, és még ha a szemüveget viselő gyenge fiú meleg kabátot is viselt, szüntelenül rázta a hideg. Egész testében remegett és még csak az előtte tornyosuló emberek szemébe sem tudott nézni, mert félt, hogy azon nyomban össze esik. A szél szüntelenül fújt, ezzel ijesztő hangokat keltve a szűk helyen. A szorult helyzetbe került fiú már bánta, hogy annyiszor adott kölcsön az osztálytársainak annak reményében, hogy befogadják maguk közé. Nem ez történt, csak még többet akartak tőle és most már erőszakhoz is folyamodtak, hogyha ezzel pár ezer wont el tudtak szedni tőle. A szemei már könnyben úsztak és legszívesebben segítségért kiáltott volna, de egy hang sem jött ki a torkán. A szó rögtön belé fagyott mikor bántalmazói szemébe nézett, akik megannyiszor verték el és törték el pár csontját. Még mindig várakozásteljesen néztek szemeibe és kérték minduntalan a pénzt. A pénzt, ami tönkretette az életét. Ha aznap nem ment volna oda önszántából hozzájuk, akkor most otthon ülhetett volna a laptopja előtt és nézhette volna a szokásos sorozatait. Igen, arra a jó meleg lakásra vágyott, de a kialakult helyzetben abban sem volt teljesen biztos, hogy élve hazajut. Az egyik magasabb srác lökött rajta egyet, ami miatt hirtelen elveszítette az egyensúlyát és bukdácsolva hanyatt vágódott a hideg és sáros aszfalton. Kezével valami ragacsosba nyúlt, ami miatt szorosan lehunyta a szemét és már ki is gördült egy könnycsepp a szeméből. Haza akart menni és semmivel sem akart törődni. Inkább volt akkor egyedül, de erre nem vágyott. Egy rúgás érte az oldalát, ami miatt ordítva kapott oda a kezével és fogta le, hogy ne lüktessen annyira. Azt gondolta ezzel megakadályozhatja a fájdalmas bizsergést, ami hullámokban csapta meg és rándult miatta össze az arca.

- Na, még ezt sem bírod puhánykánk ? - röhögött az egyik és ez az undorító nevetés be is töltötte az egész sikátort.

Újabb rúgás érte, csak most a lábánál, ami miatt halkan ismét felszisszent. Könyörgő tekintettel próbálta rávenni támadóit, hogy fejezzék be, de ők csak kifigurázták és folytatták is az ütlegelését. Már nem is remegett, helyette fájdalom járta át egész porcikáját és érezte a felrepedt ajkából kiáramló vér fémes ízét. Tehetetlenül kuporodott össze a földön a fejét fogva és várta, hogy vége legyen a szenvedésének. Szemét lehunyva várta az újabb ütést, de hirtelen hallatszódott, ahogy egy kuka feldőlt nem messze tőlük. Nem mert felnézni, de azt érzékelte, hogy a három srác egyike elsétált a feje mellett, hogy közelebbről szemügyre vehesse az eldőlt tárgyat. Ugyan a földön heverő fiú nem láthatta, de a bántalmazók egyike megállt a kuka előtt és felvont szemöldökkel nézte meg, hogy mégis mi miatt dőlhetett fel. Egy fekete macska jelent meg a szemétkupacban és észrevéve az idegent egy fújtatással jelezte nem tetszését, majd gyorsan el is futott a sikátor kijáratáig. Ott viszont hirtelen megállt és visszafordítva fejét nyávogott egy hangosat, viszont senki nem tudta, hogy kinek. Mindhárom fiú homlokráncolva nézett össze, majd folytatták is volna előbbi tevékenységüket, de egyszer csak egy üvegpalack repült el az egyik feje mellett közvetlen és a falnak csapódva szilánkjaira tört.

- Ki szórakozik ? - hallatszódott a legidősebb dühös kérdése, de erre csak egy újabb palack és pár rohadt gyümölcs volt a válasz, mire idegesen indult meg a kuka felé, majd ledermedve érzett meg nyakán egy hideg kezet. Nagyot nyelve fordította oldalra a fejét, de senkit sem látott viszont érezte, hogy egy nehéz súly ereszkedett a hátára és belecsimpaszkodott a hajába. Hirtelen felordítva kezdett el össze-vissza csapkodni, ezzel megpróbálkozva azzal, hogy megszabaduljon a nem várt vendégtől. Két társa csak egymásra nézve állapították meg, hogy barátjuk megőrült, de mikor hirtelen megpillantották egy ember körvonalát a legidősebb hátán, tágra nyílt szemekkel kezdtek el felé mutogatni. Majd mikor eléjük lökte valami a nagydarab fiút, a karjánál fogva szinte rohantak ki a sikátorból és remegve siettek valami világosabb helyre.

A szellemlány a földön nevetve nézett utánuk és jót szórakozott az ijedt tekintetük láttán, ami mindig feldobta a szürke hétköznapjait. Már lassan négy éve tengette napjait a Földön és fogalma sem volt róla, hogyan mehetne végre el innen, és tűnhetne el örökre. Így hát napjait azzal töltötte, hogy az ilyen embertelen alakokat ijesztgette és legszívesebben felvideózta volna a különböző reakciójukat, de sajnos erre nem volt lehetősége. Nadrágját leporolva ment közelebb a még mindig mozdulatlan fiúhoz és csak reménykedett benne, hogy még életben volt. Lehajolva megbökte, mire a fekete hajkupac ijedten mozdult meg és kapta fel a fejét. Nagy szemekkel nézett körbe, de mivel nem látott senkit, így nagy nehezen felkelt a földről és a falat támasztva húzta szinte magát a lámpákkal megvilágított utcáig. Az egyedül maradt lány, csak a fejét rázva sóhajtott egyet és már meg sem lepődött azon, hogy amint kiért a fiú, máris összeesett. Odasietve hozzá fogta meg a homlokát, de hiába tette, hisz csak hideget érzett, pedig egészen biztos volt benne, hogy az ember lázas volt. Gyorsan elkezdett matatnia fiú zsebében és szerencsére meg is találta a mobilját, amiről gyorsan berakott egy számot és teljes hangerőre rakta. Felállva letette közvetlenül mellé és megállva egy fa takarásában onnan nézte, ahogy egy házaspár meg nem találta és segítséget nem hívott neki. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőjét és amint meghallotta a mentő szirénáját, lassú léptekkel tűnt el a helyszínről...

////

Sziasztok^^

Meglepetés ! :D Mivel a Kikis sztorinak hamarosan vége :( Jöttem nektek egy újjal, amihez rengeteg ötletem van és ha esetleg elijeszt titeket ez a szellemes dolog, akkor próbálkozzatok tovább vele, ugyanis a jövőben ez igen sok humoros helyzetnek lesz a forrása és ráadásul egy igen fontos szerepe lesz a történetben. Az egész BTS benne lesz és Jimin lesz a főszereplő közülük, bár mindenkinek nagy szerepe lesz a továbbiakban. A zenék, amiket majd csatolni fogok minden részhez, szintén fontosak lehetnek, ugyanis a szövegük ( főleg ennek fönt ) általában passzolni fog az adott részhez. Ennek a szövege pedig egy kicsit be is mutatja, hogy miről fog szólni maga a történet^^ Egyébként pedig nagyban adott ihletet a BTS Lost szám is, ami miatt ez is lett a történet címe :D Na de, ennyi lenne a magyarázat meg ilyenek XD Remélem tetszett és a napokban hozom az első részt is^^

////