Lost / Befejezett /

~ 10 ~

" Amikor a mai nap elmúlik, úgy érzem, hogy a holnap más lesz. Vajon folytathatom nélküled ? Viszlát, addig a napig, míg újra találkozunk... "

( 2NE1 - Goodbye )

Ez nem lehet. Biztos csak beképzelem, hogy ő is lát. Igen, én is csak képzelgek és Jimin is... Ebből mégis hogy fogunk kimászni ? Nem szeretném, ha újabb tag ájulna el a jelenlétem miatt, bármennyire is lenne vicces. Aish... Most mit tegyünk ? Épp hogy rendbejött lelkileg és most újra zavarhatjuk össze, de nem vagyok egyedül. Jiminnel majd valahogy megoldjuk. Ekkor az említett fiúra néztem, aki pislogás nélkül meredt társára és nem szólt egy szót sem. Lehet elhamarkodott megnyilvánulás volt ez a részemről...

- Szóval... Te ki is vagy ? - érdeklődött még mindig Taehyung és mielőtt bármit is tudtam volna szólni, valaki kijött a konyhába ezzel megzavarva ezt a beszélgetést. YoonGi ment keresztül egyenesen rajtam, ugyanis nem volt időm kikerülni, mivel a döbbenettől nem is vettem észre, hogy közeledett. V arca azon nyomban meg is változott és résnyire nyitott ajkakkal bambult felém és emelte fel lassan kezét, hogy rám mutathasson. - Te... Mi... Hogy... Miért... Most mi van ? - engedte le maga mellé a karját és fejét vakarva nézett felém és a fekete hajú morcos kedvében lévő fiú felé, aki ugyanolyan csendben, mint ahogy megjelent, el is tűnt. Fel sem tűnt neki, hogy egyik barátja menten elájul a félelemtől, ugyanis Taehyung egyre jobban kezdett sápadni, mígnem eldőlt a székén és szemét lehunyva motyogott valamit.

- Már ő is kezdi ? - sóhajtottam fel és közelebb mentem hozzájuk.

- Ő nem ördögűzést csinál - magyarázta Jimin és visszafojtott mosollyal nézte a magában beszélő fiút. Melléjük érve végre én is meghallottam, hogy mit is motyogott, amin csak sértetten megráztam a fejemet és mögé lépve megfogtam a vállát.

- Attól még, hogy azt mondott folyamatosan, hogy csak álmodsz és mindez lehetetlen, én nem fogok eltűnni - suttogtam a fülébe és láthatóan kirázta a hideg, amin felnevettem és elégedetten ültem le eléjük az asztalhoz és kezdtem hozzá az evéshez.

- Yah ! Jimin ! - suttogta felém nézve V és közben úgy gondolta én emiatt nem is hallom, mivel túlságosan is tömtem a fejemet a finom levessel, amiből próbáltam a hagymát félretolni, mert ez volt az egyetlen étel, amit utáltam. Így jogosan mondhatták, hogy vámpír voltam, pedig nem... - Enni is tud. Nézd, úgy eszik, mint egy hörcsög... - folytatta és a megnevezés hallatán dühösen tettem le a kanalamat.

- Én nem vagyok hörcsög. Jimin te meg ne nevess - szóltam a másikra, aki majd kipukkadt a röhögéstől olyan jól szórakozott kettőnkön. - És fogd vissza magadat az ilyen jelzőkkel, mert meglátogatlak álmodban - motyogtam az orrom alatt sértetten és egy újabb falatot kanalaztam be. Nem értem miért kell mindig ilyen lányosan viselkedni... Ez felém nézve sértő. Pedig nincs is bennem semmi ijesztő. Most meg már a kedvem is lejjebb ment. Remek...

- Na jó, látom YeJinnel is történt valami, így ideje lenne beavatni téged is a dolgokba, ha már valamilyen furcsamódon te is látod őt - csapta össze tenyerét Jimin és elgondolkozva nézett felém várva, hogy segítsek neki egy értelmes magyarázatot kitalálni, de előző viselkedését figyelembe véve csak kinyújtottam a nyelvemet és kíváncsian vártam mit tesz egyedül. Már elvette az első csókomat is. Ne várja, hogy ma többet is segítsek neki. Ezen gondolatok miatt hirtelen zavarba jöttem és gyorsabban kezdtem el enni, hogy ráfoghassam vörös fejemet a forró levesre, ami egyébként már majdnem ki is hűlt... - Szóval - nyújtotta el szavait Jimin és közben szemével próbálta jelezni, hogy folytassam, de mivel tele volt a szám, így csak megvontam a vállamat és Taehyungot kezdtem el fikszírozni. Lehet segítenem kellene Mochinak... Addig is nem gondolkoznék a fürdőben történteken, amiről még muszáj lesz beszélnem a szürke hajúval. Nem voltam benne biztos, hogy csak véletlenül fulladt bele majdnem a kádba. Reméltem, hogy így volt, egy részem mégis kételkedett benne.