Lost / Befejezett /

~ 4 ~

" Fel a fejjel ! "

( Twice - Cheer Up )

A bevásárlókocsiban kényelmesen elhelyezkedve néztem, ahogy Jimin különböző hozzávalókat dobált a kocsiba, amikből pár rám is esett. A húsokhoz megérkezve azonnal izgatottabb lettem és kifolyni készülő nyálamat letörölve ugrottam ki a kocsiból és mentem közvetlen az épp válogató fiú mellé.

- Sok-sok csirkehúst vegyél - álltam lábujjhegyre, hogy közelebb kerülhessek az arcához ezzel megmutatva neki a kutyakölyök nézésemet.

- Valamit megbeszéltünk már egyszer - válaszolta halkan, hogy ne tűnjön annyira hülyének miközben berakott két kis csomag húst a kocsiba.

- Jól van na - léptem egy lépést távolabb és onnan figyeltem, ahogy tovább ment volna, de gyorsan a kocsi előtt teremtem és lefogtam azt. - Tegyünk még bele. Naaa, Jimiiin - kérleltem továbbra is, de látva megrándult arcizmait ravaszul elmosolyodtam. - Ha nem szeretnéd, hogy többet kimondjam a nevedet, ezzel megátkozva téged, akkor vegyél még húst - mondtam karba tett kézzel és ijesztő huhogásba kezdtem.

- Szóval valóban megátkozol vele - hűlt el az arca és megtámaszkodott a kocsiban, hogy nehogy elájuljon. Az emberek ugyan furcsán kezdték el méregetni, de miután "véletlenül" levertem egy üveg edényt a helyéről, elterelődött rólunk mások figyelme.

Továbbra is szépen és a lehető legaranyosabban néztem rá, ami lehet meghatotta, mivel ugyan sóhajtva, de még három csomaggal bedobott a kocsiba. Örömujjongásba kezdtem és legszívesebben megöleltem volna, de mivel azonnal arrébb ugrott mikor közeledtem, így sértetten visszamásztam a kocsiba és csendben néztem, ahogy a zöldségek felé mentünk. Utáltam a zöldségeket, örök ellenségeim voltak, de mivel épp meg voltam sértve, így játszottam a némát, ami most nem igazán jött jól. Nagy szemekkel figyeltem, ahogy Jimin a paradicsomokat válogatta és rakta bele egy zacskóba. Eközben én fintorogva adtam nem tetszésemet a tudtára, de mint aki észre sem vette eme cselekedetemet tovább is ment a salátákhoz. A paradicsomot viszont már berakta pont elém, így amíg nem figyelt gyorsan visszadobtam a helyére. Zöldség túrájáról visszatérve mentünk volna tovább, amikor összevont szemöldökkel nézte a kocsi tartalmát és törte a fejét valamin.

- Szellem Lány - emelte rám világos barna szemeit. - Nem raktam én már be paradicsomot ? - szűrte ki a fogai között, hogy kevésbé legyen látványos a magában beszélése, ami csak megnevetetett engem és ezt a tevékenységemet alig bírtam abba hagyni. Legalább addig is gondolkozhattam valami térítő válaszon.

- Fogalmam sincsen miről beszélsz - szólaltam meg egy kis idő után és fejemet elfordítva próbáltam nem a szemébe nézni. Lehet ez valami reflexszerű mozdulat volt tőlem, de hazudás közben képtelen voltam ránézni. Vajon, akkor is így cselekedtem mikor még éltem ? Fejemet megrázva térítettem vissza magamat a valóságba és sütöttem le azonnal a szememet, amikor megláttam Jimin kezében a zacskó paradicsomot. Felvont szemöldökkel nézett rám, mire csak kínosan elmosolyodva szét tártam a karomat és megvontam a vállamat. - Utálom a zöldségeket - mondtam, majd meglepetten vettem észre, hogy vissza rakta őket a helyére. Ugyan a saláta maradt, de az kevésbé zavart, mint a paradicsom.

- Előbb is mondhattad volna - sóhajtott fel, de észrevettem a szája sarkában megbúvó mosolyát. Szóval ő erre is képes volt... Már azt hittem, hogy csak rémült és búskomor arcot tudott vágni, épp ezért megnyugtatott a tény, hogy volt neki egy ilyen oldala is. Mégis csak érdekesnek ígérkezett ez a "rövid" együtt élés ? Végre nem kellett unalmasan eltöltenem a napjaimat ?